Mi jut eszünkbe egy karmesterről, aki éppen süllyed lefelé a futóhomokban, miközben egy madárkórusnak vezényel? Na és egy csigaházról, amelynek valaki kitörte a rácsos ablakát, és már csak az összekötözött lepedőket láthatjuk, amelyek segítségével elmenekült? Talán még ennél is fontosabb az, hogy a barátainknak mi jut eszébe ezekről és hasonló kissé elvont képekről.

Az oldal az ajánló után folytatódik...

Egy társasjátékról van szó, amelyről elsőre sokan gondolhatják, hogy gyerekeknek való, de aztán ha – miután látták az eladó értetlenkedő arckifejezését arra a kérdésre, hogy van-e felnőtt verzió – mégis kipróbálják, felejthetetlen pillanatokban lesz részük, akár családi, akár baráti körben. A játék neve Dixit, ami latinul annyit tesz, ’mondta’. De ki mondta, és mit mondott?

Kártyák
(Forrás: gemklub.hu)

A játék legfontosabb alkotóelemei tehát a nyolcvannégy darab, már-már képzőművészeti alkotásnak is tekinthető kártya, amelyek egy-egy nem mindennapi jelenetet ábrázolnak, mindennapi elemek segítségével. Általában nem is olyan könnyű megmondani, mit is ábrázol egy-egy kép, hiszen egyszerre több motívum is felbukkanhat rajtuk, amelyek aztán kicsit másképp más kártyákon is fel-feltűnnek.

A játékszabály meglehetősen egyszerű, nem szorul hosszú magyarázatra. A játékot 3–6 ember játszhatja, minden játékosnál hat kártya van, ebből minden körben elhasználnak egyet, így a kör végén húznak egy hatodikat. Minden körben van egy mesélő, aki a kezében levő kártyák közül kiválaszt egyet, és anélkül, hogy azt megmutatná a többieknek, mond róla valamit. Ez a valami bármi lehet, egy közmondás, egy dal vagy irodalmi mű címe, egyetlen szó, vagy más asszociáció. A többiek feladata most az, hogy a saját kártyáik közül kiválasszanak egyet, amely szintén kapcsolatba hozható azzal, amit a mesélő mondott, és ezt odaadják a mesélőnek. A mesélő ezután a saját kártyáját belekeveri a többiektől kapottak közé, majd kirakja őket sorban az asztalra. A többi játékos feladata pedig most már az, hogy kitalálják, melyik lehetett a mesélő kártyája. Erről kis számozott kartonlapocskákkal szavaznak.

Forrás: hir24.hu

A mesélőnek a saját asszociációinál sokkal jobban kell figyelnie a játékostársaira. Ez érdekében is áll, ugyanis ha mindenki kitalálja, hogy melyik volt a mesélő kártyája, vagy senki sem találja ki, akkor minden játékos kap pontot, kivéve a mesélőt. Ha viszont csak páran találják ki, a mesélő is kap pontot, és a helyesen tippelő játékosok is, sőt, azok is, akiknek a kártyája szintén kapott szavazatot.

Jól ki van ez találva, és ha belegondolunk, nem is olyan könnyű olyasvalamivel előrukkolni, amire a játékosok egy része biztosan rájön, de nem mindenki, sőt még a saját kártyáik között is találnak odaillőt. A játékosok aztán egy patakokkal és kövekkel szegélyezett mezőn haladnak körbe nyulacskáikkal, egészen addig, amíg el nem fogytak a kártyák, és elvileg az győz, aki legelöl áll, de talán már az eddigiekből is kitűnik, hogy ebben a játékban majdhogynem édesmindegy, hogy ki a győztes.

Forrás: dixit.insta.hu

A játék ötlete egyébként Jean-Louis Roubira francia gyermekpszichiátertől ered, aki a játékot tanulási és beilleszkedési gondokkal küzdő tizenévesekkel tesztelte, akiknek a játékterápia során jelentősen nőtt az önbizalmuk. A játék ugyanis olyan különleges légkört teremt, amelyben nem kapunk büntetést – azaz nem kell például 10 mezőt visszalépni – de empátiával kell fordulnunk a többi játékos felé. A játék ezen felül kimondottan vicces, hiszen mások olyanokra is asszociálnak, amire mi nem is gondolnánk. Éppen ezért a játékot igazán megunni sem lehet, hiszen minden társaság, minden hangulat más és más, így ugyanaz a kártya merőben más értelmezést nyerhet egy másik kontextusban.

Forrás: jatek.origo.hu

A játék 2008-ban jelent meg, és 2010-ben – első francia játékként – az év játéka lett Németországban. A nagy népszerűségre való tekintettel két év után Marie Cardouat, a kártyák tervezője nyolcvannégy új kártyát alkotott, amelyek a játék kiegészítéseként szintén kaphatóak, és azóta további kiegészítések is megjelentek. Az egyik 12 főre bővíti a játékosok számát, így a Dixit már nem csak kisebb baráti társaságokban vagy szűk családi körben játszható, hanem nagyobb családi összejöveteleken vagy akár házibulikon is feldobhatja a hangulatot.

 Forrás

 Dixit