@Avatar: Ja, ezt meg nem vettem észre! Idézlek: „Hó elején mindegy, hogy bért kapsz, vagy vért?”

Dehogyis. Hiszen a B/V és a W egészen más hangok.

BÉR – A héber bar (röviden ejtett á) = a fia, a része, gabona, mezei (a bért eleinte terményben adták: lásd a magyarban „béres”, „részes”).

VÉR – órek, vrid = vér-ér (ár-ak, verdes, vörös). Ebből a vrid-et a héber a közös O/U/W-vel betűjellel írja. Nem a közös B/V-vel. S mivel a szavak elején ez a betű csak 13 + 3 szóban fordul elő, a héberben mind jövevényszó kell legyen – vagy inkább maradványszavak egy korábbi nyelvállapotból?

Felsorolom őket: ve = és, majd (vet hozzá), vilón = függöny (válik, villan), vikúah = vita (vakkan, vakerál), valád = újszülött (le-válad), vádi = völgy (völdj, el-válad), veszet = szabályozás (visz-et), vav = horog (vívó, majd vivő), vadai = biztos (véd), viduj = vallomás (vád), vied = összehívás, bizottság (véd, vádol),

vered = rózsa (verdes, vérez, vörös), vazír = vezér (visz-er, VÍZ!),

s a plusz 3: vizum, vandál, veterinár már nyilvánvalóan jövevényszavak, a magyarban is.

Jé, hát a finn vetela = folyékony, vesi = víz, viede = visz, szállít tényleg rokonszavai hébernek, latinnak, angolnak, németnek – hát a magyar már miért maradjon ki?

Igenám, de ha ezek a héberben is csak jövevény (vagy maradvány) szavak, ugyan honnan erednek? A latin-angol-német kiesik, mert biztosan újkori nyelvek. Csak nem a finnből? Mert akkor a héber is...

"Ebből gondolom, hogy az Európa földrajzi nevet a német <Europa> [ɔy'ro:pa] közvetítette a lettbe. De mivel ajakkerekítéses előtagú <oi> endogén diftongus sincs a lettben, azt – nyilván az írásképtől nem függetlenül – az ajakréses <ei> változattal helyettesítették."

Nyilván így van ez a magyarral is, azért olyan gyakori az "ejró", "Ejrópa" ejtés.

@Avatar: „De ha el is fogadnám, hogy az a v nem is v, hanem egy értelem meghatározó szereppel nem bíró valami, akkor meg a vár szó jelentésének az ár szó jelentésével kéne egybeesni!”

Válasz: hát persze! A szerintem szintén KM eredetű proto-ős-akármilyen-héber (a KM-ben még senki nem hívta semmiféle hébernek) 2000 éves szava (ma is): ér = éber.

Éberen vár az "ellensége" (emberre, vagy állatra) a „váró” – a „vár”ában.

ÁR. A héber ár = felébredt. Ore, ará = átönt, átöntötte, kiürít, -ette (áradat volt ott).

Oda-ÉR – a héber órek = vér-ér.

Minden magyar W-vel kezdődő szót (bár a magyarban ma már V-el írjuk őket, de pl. a vas-zalai tájszólásból könnyedén elkülönböztehető a B/V az O/U/W-től,

KIVÉTEL NÉLKÜL csak a V leválasztása után lehet rokonítani a héberből. Tehát ez egy rutin eljárás a magyar-héber összehasonlító nyelvészetben. S ennek pusztán a vas-zalai kiejtés az alapja? Nem, hanem más nyelvekből is erre a következtetésre jutunk. De a magyar nyelvben, igen, ez az alapja.

@Krizsa: Lehet, hogy te azt írod és mondod, hogy uár, de ha megkérdezek 100 magyart, hogy a vár szó elején milyen hang van és az mássalhangzó-e, akkor 99%-uk V-t fog mondani és mássalhangzót. Az uár csak a te elméleted. Gondolom a vér meg uér szerinted ugyanilyen alapon...

De ha el is fogadnám, hogy az a v nem is v, hanem egy értelem meghatározó szereppel nem bíró valami, akkor meg a vár szó jelentésének az ár szó jelentésével kéne egybeesni!

@Avatar: NEM találok ki. Az IND-FNy (finnugor) nyelvészet találjon ki a bunkereiből. A B/V változó hangot ők is ismerik, és elismerik, s valójában az O/U/W-t is, csak képtelenek koherensen értelmezni. Nem tudnak mit kezdeni vele.

Csináljon rendet az, ahol a balagán (héber szó) = zűrzavar van.

@Avatar: Nagyon nem ugyanaz az értelmük. Mert a Wár, az "uár", és a bár az Bár.

A "bár" azonban egy, a legeslegújabb korból átvett valódi jövevényszó, aminek etimológiájához nekem legalább egy hónapi kutatást kellene végeznem, és ezt nem fogom megtenni.

Maradj a 100 évvel ezelőtt is használatos MAGYAR szavaknál és akkor számíthatsz arra, hogy megadom a B/V és O/U/W elkülönítésének szabályait, bizonyítékait és a szavak valószínű eredetét. (Még akkor is, ha mégis jövevényszavaknak ismered őket, de legalább 100 évvel korábbról.)

@Krizsa: "Vagyis akár B-nek, akár V-nek ejtjük-írjuk őket, a szónak ugyanaz az értelme. "

Szerinted a vár és a bár szónak ugyanaz az értelme? Hó elején mindegy, hogy bért kapsz, vagy vért?

@Krizsa: A szlovének simán v-t írnak az "evro"-ban, nem w-t, és a v mássalhangzónak számít. A bolgár ciril átírásban B-van (amit v-nek ejtenek) és mássalhangzó...

Találj ki valami új nevet a te csoportosításod elnevezéseihez, mert a magánhangzó/mássalhangzó nevek már foglaltak, és abban a rendszerben nincs olyan, hogy O/U/W triász, ami néha mássalhangzó (v), néha meg magánhangzó (o, u).

Csak a finnugor nyelvészet tudománytalan? Nem! Az egész indoeurópai nyelvészet is az.

A B/V változó hangot sajnos, írásban, már a magyar nyelv sem különbözteti meg a W-től, ami valójában O/U/W. Ez a két változó hang két különböző korban és földrajzi helyen keletkezett. A B/V Afrikából érkezett fel, az O/U/W pedig Európában (valszeg a KM-ben) keletkezett és V-nek ejtése nyelvenként változó: igen, vagy nem – sőt keverten is.

A B/V igazi mássalhangzó páros. Így értelem meghatározó szerepük EGYÜTT van. Vagyis akár B-nek, akár V-nek ejtjük-írjuk őket, a szónak ugyanaz az értelme. Az O/U/W azonban nem valódi mássalhangzó. Értelem meghatározó szerepe csak W-nek ejtéskor van, de akkor is mindig felcserélhető egy (nem mindig, nem pontosan) O/U-nak ejtett diftongussal (mint Vas megyében). És akkor... ? Akkor a sumér, vagy a mai, tonális típusú (pl. kínai) nyelvek nagybirodalmába jutunk.

Vas megye: jau-jou-jauak (jó-javak), tou-tauak (tó-tavak), tőü-töüeket (tő-töveket), meguárgya (megvárja), köü-köüek (kő-kövek), szaual (szóval), stb. Az angol water, wind sem igazán V hangot rejt, hanem uater, uind -szerű kiejtést hallunk. Vagyis magánhangzó(ka)t.

Ennyire sem volt képes rájönni (dehogynem, régen rájöttek már) az IND-FNY (indoeurópai-finnugor) nyelvészet? S még mi mindenre nem volt képes (nem akart) rájönni? Hát semmire, ami a sémi-afrosémi nyelvekkel rokonságba hozhatná. Mert akkor az IND-FNY kártyavárként omlana – fog összeomlani.

@Avatar: Nem a "V", ha nem B/V, hanem az O/U/W trász hangja, akkor nem valódi mássalhangzó.

Tehát W-nek sincs értelem meghatározó szerepe. Ha érdekel, hozok rá 10-12 példát:-). Persze a hivatalos nyelvészet még azt sem tudja megkülönböztetni, hogy melyik a melyik, pedig a finnen kívül Európában, mind a kettő megvan. (A finnben csak az O/U/W.)

@Fejes László (nyest.hu): "Az mindenképp diszkriminatív, ha egyes nyelvek alakjait szimbólumnak tekintik, másokét nem."

Szerintem csak akkor, ha ezt konkrét nyelvek alakjainak tekintjük. De ha úgy tekintjük, hogy egy pénznem nevének átiratai különböző írásrendszerekben, akkor én nem tartanám diszkriminatívnak. De ha már diszkrimináció, az is kérdésként merülhetne fel ilyen alapon, ha mondjuk a 27 tagállamból (most csak hasraütésszerűen) 18 az "euro" formát használja, akkor miért nem 18-szor szerepel az "euro" a pénznemen stb. :)

@Krizsa: Csakhogy a bolgár (és a szlovén) változatban már evro lesz, a v pedig mássalhangzó. A V-nek sincs értelem meghatározó szerepe, csak a többi mássalhangzónak?

@LvT: Köszönjük a szlovénra vonatkozó észrevételt, jogos.

Az ei-t a német eredettel összekapcsolni helyes, én azonban itt óvatosabb lennék: nyilván nem a német normatív kiejtést kell figyelembe venni, hanem az egykori balti dialektusokét. (Azt nem tudom, hogy ott ez hogy hangzott.)

„azaz nem erőltetik, hogy a nyelvi normákba az <euro> kerüljön be, de nem is fogják a pénzeken lévő feliratot bővíteni: ez utóbbit mintegy az <€> jelhez és az <EUR> rövidítéshez hasonló szimbólumnak tekintve.”

Az mindenképp diszkriminatív, ha egyes nyelvek alakjait szimbólumnak tekintik, másokét nem. Vagy fel kellene tüntetni az összes alakot, vagy egyszerűen semelyiket nem kellene használni, csak az €-t...

@LvT: Köszönöm szépen, na ez már valóban magyarázat!

@post: >> most az euróövezetnek van egy olyan tagja, melynek nyelvén a bankjegyeken nem szerepel a pénznem neve <<

Nem a lettek az első egynyelvű ország, akik bevezették a közös európai valutát úgy, hogy az 1103/97/EK rendelet [1] megszabta <euro>-tól eltérő latin betűs írásképet használnak. Ezt a szlovének kezdték, ott ugyanis <evro> járja: www.bsi.si/ekonomska-in-monetarna-unija.asp?MapaId=1266 , [2] – Ennek az ejtése egyébként ['eu̯ro] vagy ['ewro].

.

@Sultanus Constantinus: >> miért (Eiropa és eiro) <<

A lettben van ugyan /eu/ diftongus, de nagyon korlátozottan, és lett szavakban jószerivel csak az <ev> fonémakapcsolat mássalhangzók előtti realizációjaként jelentkezik. A lett kettőshangzókészlet: ereszkedő <ai>, <au>, <ei>, <ui>, és emelkedő <ie>, <o> = /uo/, valamint a nagyon ritka <iu>.

A balti népek közül a lettek voltak a leginkább a német hatásnak kitéve, a Livóniai Lovagrend központja is Rigában volt. Innen ismert az <Undeutsch> kifejezés a helyi, nem német lakosságra. Ebből gondolom, hogy az Európa földrajzi nevet a német <Europa> [ɔy'ro:pa] közvetítette a lettbe. De mivel ajakkerekítéses előtagú <oi> endogén diftongus sincs a lettben, azt – nyilván az írásképtől nem függetlenül – az ajakréses <ei> változattal helyettesítették.

A konkrét megállapodást nem találom, de úgy emlékszem, hogy az európai központi bank eredeti (vagy a pénzügyminiszterek tanácsa) irányelve az volt, hogy mindenki az Európa tulajdonnév első két szótagjából alkossa meg a pénz nevét; ahogy az pl. az <euro-> előtagú régebbi összetételekben is szerepelt. Ezért kerültek pl. a görögök is olyan fura nyelvi szituációba, hogy omegára végződik a pénznem neve: <ευρώ>, és ez így ragozhatatlan.

Hasonló helyzet áll fent a lett név esetén is, mivel a balti nyelvekben a főnévnek alakilag jelöltnek kell lennie, de az <eiro> vége egyik mintára sem illeszkedik: így nem lehet ragoni sem. Nem véletlen, hogy a lett köznyelvben ehelyett a nőnemű <eira> formát is használják [3]. Ez utóbbi követelmény miatt a rokon litván elnevezés sem „eukonform”, mert ők pedig hímnemű paradigmatikus végződéssel látták el: <euras> (mint <frankas> ’frank’, <šilingas> ’schilling’, <latas> ’lat’).

A megfelelő szlovén Wikipedia-cikk [2] szerint az eredeti egységes elképzelés gyakorlati kudarcát látva 2004-ben a pénzügyminiszterek tanácsa azt az obskúrus döntést hozta, hogy a pénzügyi műveletekben nem a helyi nyelvekben dívó alakot kell használni, hanem az [1] szerinti, írástípusonként egységes alakot (<euro>, <ευρω>, ill. <евро>). Ezzel elismerték a status quót, azaz nem erőltetik, hogy a nyelvi normákba az <euro> kerüljön be, de nem is fogják a pénzeken lévő feliratot bővíteni: ez utóbbit mintegy az <€> jelhez és az <EUR> rövidítéshez hasonló szimbólumnak tekintve.

Így, ahogy szlovének esetén sem, a lettek csatlakozása sem lesz hatással a pénzfeliratra. Miként a magyar sem lesz, hacsak addig át nem térünk a rovásírásra, ahogy évekkel korábban emiatt volt ilyen alteros felvetés.

.

[1] eur-lex.europa.eu/Notice.do?mode=dbl&lang=en&ihmlang=en&lng1=en,hu&l

[2] sl.wikipedia.org/wiki/Evro

[3] lv.wikipedia.org/wiki/Eiro