Katherina Starkwater, a Missourii Egyetem doktoranduszhallgatója és Raymond Hames, a Nebraskai Egyetem antropológusprofesszora 53 olyan kultúrát vizsgált, ahol hagyományai vannak a többférjűségnek. Kutatásaik során, amelyet Európa kivételével az összes kontinensre kiterjesztettek, azt találták, hogy mindenütt azonos feltételek segítették elő a poliandriát – olvasható a Science Daily tudományos hírportálon.

Az oldal az ajánló után folytatódik...

Ezekben a kultúrákban gyakori, hogy az adott társadalmon belül alacsony a nők lélekszáma. A férfiak ugyan számszerű fölényben vannak, de nagy az esélye annak, hogy háborúskodás, vadászat, halászat során életüket vesztik, vagy valamilyen gazdasági ok miatt kényszerülnek távol lenni a családtól. A többférjűségen alapuló kultúrák további közös jellemzője, hogy ezek kis lélekszámú, egalitárius társadalmak.

A vizsgált kultúrák mintegy felénél a többi férj közeli rokonságban állt az első férjjel. A korábban tanulmányozott többférjű kultúrákban, különösen Nepálban, Tibetben és Indiában a poliandria révén a családok megelőzhették a birtok, a vagyon szétaprózódását a szülők halála után. Amennyiben a fivérek egyazon nőt vettek feleségül, a föld egyben maradt.

A kis egalitárius kultúrákban, amelyeket az amerikai kutatók tanulmányozták, a vagyon- és földtulajdonlás szokatlan gyakorlatát fedezték fel. Ezekben a  társadalmakban a házasságban a fiatalabb fivérek védelmezték a családot és gondoskodtak élelmezéséről az idősebb testvér távollétében, aki a főférj volt.

„Ez a kutatás arról tanúskodik, hogy milyen nagyfokú alkalmazkodóképességre és találékonyságra képes az ember. A házassági szerkezet nincs kőbe vésve, történelme egész folyamán az emberek a társadalmi szabályokat oly módon alakították, hogy biztosítsák gyermekeik túlélését és jólétét” – összegezte Katherine Starkweather.