A Társas-Kognitív Nyelvészeti Kutatócsoport, valamint a DAB Nyelvtudományi Munkabizottsága szervezésében lapunk házi szakértője, Kálmán László tartott előadást 2013. február 25-én (hétfőn) Debrecenben.

Az előadásról készült felvétel, illetve ennek a kivetített diákkal párhuzamosan megtekinthető változata már elérhető az interneten.

Mi a szabályos, mi a szabálytalan?

A generatív nyelvtan képviselői között, sőt, bevezető tankönyveikben is sokat emlegetett „eredmény”, hogy a nyelvi kifejezések két csoportba sorolhatók: vannak készen tárolt, rendhagyó kifejezések, és vannak szabályok segítségével alapelemekből előállítottak. A 2000-es évek óta ezt a szembeállítást számos neurolingvisztikai bizonyítékkal is alátámasztották, különböző képalkotó eljárások segítségével, és ezek is bekerültek a bevezető tankönyvekbe.

Az oldal az ajánló után folytatódik...

Előadásomban először megvizsgálom, példákkal illusztrálom, hogy a „szabályos” és a „rendhagyó” alakok, szerkezetek között nyelvészeti szempontból mi is a különbség. Úgy tűnik, hogy a szigorú értelemben vett nyelvi tények nemigen támasztják alá a két fogalom éles szembeállítását, azt a dichotómiát, amely pedig a főáramnak számító generativizmus szerint kísérletileg is bizonyítható tény.

Ezek után megpróbálom feloldani az így keletkezett ellentmondást. Vajon minek köszönhető, hogy a generativisták rendszeresen ennyire más eredményre jutnak, mint amit a megfigyelhető adatok alapján gondolnánk? Amellett fogok érvelni, hogy a kísérleti módszertanban eleve el van rejtve az a szemlélet, ami a kutatókat félrevezeti. A tárolás és kiszámítás kettőssége mint (a számítógépek működéséből vett) metafora eleve meghatározta az eddigi méréseket és értékelésüket.