Az én nyelvváltozatomban a "melyik" és az "egyik" nem tűr meg többes számot, mert érzésem szerint az "-ik" toldalék éppen EGY valamire utal és nem többre. Innentől pedig kissé bonyolultabb a kép, mint ahogy azt a szerző állítja (amúgy mély tiszteletem iránta).

S itt hivatkoznék @Janika: első hozzászólására, kiegészítve pl. azzal, hogy "milyen nyelv(ek)en beszélsz?" --- ebben az esetben sem azt kérdezzük, hogy milyen tulajdonságúak azok a nyelvek (és nem is az válasz, hogy pl. *agglutináló nyelven beszélek), hanem az, hogy konkrétan mely nyelveket beszélem. S érdekes módon a spanyolban is quével kérdezik meg, nem a cuállal (Qué lenguas/idiomas hablas).

Vagyis ez a magyarázat valahol picit sántít. Én úgy mondanám, hogy a "milyen" ezekben az esetben a "miféle" kérdőszót helyettesíti, azaz valami ismeretlennek a _milétére_ kérdezünk valójában, míg a "melyik" esetében már előttünk van egy képzeletbeli _szűkebb_ halmaz, amelyből választhatunk. A határ persze nem éles: pl. "Melyik~Milyen városban/országban élsz?" (s ugyanez működik spanyolul: "En cuál~qué ciudad vives?", viszont a Cuál(es) lengua(s)/idioma(s) hablas nekem hibásnak, de legalábbis erőltetettnek hangzik).

Melyik naptárt használod?Milyen naptárt használsz? A milyenre megadott pédák (kék, zöld) kissé erőltetettek, mert mindkét kérdőszóval (s midkettő helyes) az a válasz, hogy milyen RENDSZERŰ naptárt használ az illető. E kérdőszavak régies alakja: mily (milyen)?, mely (melyik)? Vas megye: millen, mellik?

Először rokonítom a két kérdőszót. A héber m’ajen = osztályoz, megvizsgál - m’ajed kijelöl.

Csakhogy az m’-, me-, mö- mindkét esetben általános igei előrag, hiszen az ijún = osztályozás, megvizsgálás és jaád = a kijelölt, arra szánt – m’- nélkül is ugyanazt jelenti.

A „véletlen egybeesés”, mint rendesen, most is bukik, mert a héber ma? ma - magyarul = mi?, micsoda, ami. A héber mi, mi? magyarul = ki?, kicsoda?, aki.

Igen, de a magyar a személynél átvált a K-ra: ki?

Az orosz ko-torij és ka-koj, a spanyol cuál, qué pedig mindkét esetben átvált a K-ra. Miért, honnan?

A sémi nyelvek másik egybeírandó előragja a k’-, ka-, ke-, kö-, amelynek a jelentése is nagyon általános: ez egy „mindenes” viszonyszócska. Jelentése szinte felsorolhatatlan: olyan, mint, kb, annyi, akkor. „Ki-„ alakban pedig = azért, mert, hogy, ha, hanem, amikor.

Úgy az m’-, mint a k’- eredetileg az afro-sémi „nyelvtani nemek” egyik előragja, és a „feljutott” sémi nyelvekben már részben eltérő értelmű mai előragok.

Ezek tíznél több ezer éve BEKERÜLTEK az eurázsiai szubsztrátnyelvbe – s a szavak elején felragadva is maradtak. Onnan minden (általam valamennyire is ismert): magyar, héber, orosz, német, angol, francia, latin nyelvbe. Még a finnbe is, amiről én úgy tudom, hogy a délvidéken „mindenkit” megelőzött. (A finn nyelv ősi poiulációja is volt a délvidéken.)

Még két ilyen déli előrag van: a lágy H és az L. A lágy (alig hallható) H sok esetben lemaradt a szavak elejéről. A héber (szintén egybeírandó) H-ról: a héber határozott névelő ha-, he- = a, az / e, ez.

A héber ze = ez, zu = az. Ennyi véletlen nincs... pedig még van közel 4OOO hasonlóságunk a héberrel (IS).

Azt ugyan várhatod, hogy az IND-FN nyelvészet mikor fog „szembenézni” az afro-sémi átvételekkel, közös eredettel:-))))). De igen, a dörzsöltebbek persze, hogy tudnak-tudtak róla!

@Nem tudtam jó nevet kitalálni: www.nyest.hu/hirek/tanyerat-egy-jegkrem-a-tet

A "milyen naptárt használsz?" az inkább "milyen naptárAt használsz?", nem?

A hét napjainál, mintha másképp volna.

Milyen nap van ma? - csütörtök

pedig ebben ez esetben a "Melyik nap van ma?" lenne a logikusabb, hiszen hét nap közül választunk. Mégsem ezt mondjuk.

gugli: milyen nap van ma: 1.4 millió, melyik nap van ma: 7.