Ha elméletüket a további elemzések alátámasztják, akkor a maradványok az első megtalált közös utódé lehetnek, és közvetlen bizonyítékot szolgáltatnak arra, hogy a Homo sapiens és a Homo neanderthalensis keveredett egymással. Korábbi genetikai elemzések szerint az európai és ázsiai ősökkel bíró emberek DNS-állományának 1–4 százaléka származhat a neandervölgyi embertől.

Az oldal az ajánló után folytatódik...

Az észak-olaszországi Monti Lessini térségében talált emberi álkapocscsontról Silvana Condemi antropológus és kutatótársai tették közzé tanulmányukat az amerikai tudományos akadémia PLoS ONE folyóiratában.

Az alsó álkapocs morfológiája arra utal, hogy ez az ember egyfajta közbenső lehet a klasszikus neandervölgyi és a modern ember között. Előbbire a csapott alsó álkapocs volt a jellemző, és nincs tokája, míg az utóbbinak kiálló alsó álkapcsa volt, jól kifejlődött nyakkal – magyarázta Condemni a Discovery News hírportálnak.

Condemi, aki kutatási igazgató az Ai-Marseille Egyetemen, és kollégái DNS-elemzésnek vetették alá a csontmaradványt és 3D-s felvételeken illusztrálták, majd összevetették eredményeiket a Homo sapiens vonásaival.

A genetikai elemzés kimutatta, hogy az egyén anyai – mitokondriális – örökítőanyaga neandervölgyi emberé. Ezért a tudósok arra a következtetésre jutottak, hogy egy neanderölgyi nőről van szó, aki Homo sapiens férfival közösült.

A modern ember mintegy negyvenezer évvel ezelőtt érkezett Afrikából az európai kontinensre, ahol már régóta élt a neandervölgyi ember. A Homo sapiens és a Homo neanderthalensis mintegy 10-12 ezer évig élt egymás mellett, majd a neandervölgyi ember kihalt.

Korábban talált leletek azt jelzik, hogy a modern ember mintegy 45 ezer évvel ezelőtt már élt a dél-olaszországi barlangokban – olvasható a LiveScience tudományos hírportálon.