Január 3-a, hétfő. A nyest.hu – törvénytisztelő népszerű-tudományos hírportál lévén – úgy dönt, az elsején hatályba lépett új médiatörvény értelmében regisztrálja magát az arra illetékes hatóságnál, a médiahatóság néven emlegetett Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóságnál.

Első lépésben áttekintettük a hatóság kissé terebélyes weblapját, ahol a törvény szövegén kívül más eligazításra nem leltünk teendőinkkel kapcsolatban. Felhívtuk hát a hatóság ügyfélszolgálatát.

Ott megnyugtattak bennünket, hogy ha műsorkészítőként az Országos Rádió- és Televízió Testület nyilvántartásában már szereplünk, nem lesz sok teendőnk. Amikor elmagyaráztuk, hogy nem készítünk televíziós műsorokat, hanem hírportál vagyunk, az ügyfélszolgálat egyébként kimondottan segítőkész képviselője bevallotta, hogy egyelőre nem jutott el hozzájuk pontos információ az ügyben. Éppen ezért időt kért és visszahívást ígért. „Nem ígérem, hogy még ma, de holnap mindenképpen keressük önöket”.

Másnap hiába vártuk a visszahívást, így magunk kerestük meg ismét az ügyfélszolgálatot. Itt elmondták, hogy ugyan elsejétől hatályos a törvény, meg kell értsük, hogy az ünnepek alatt ők sem dolgoztak, így sok minden tisztázásra vár még. Lehet, hogy más kollégáknak nem jutott még az eszébe, hogy regisztráljanak? – gondoltuk. Persze, a határidő június, de ha az ember törvénytisztelő és rendes népszerű-tudományos hírportál, komolyan veszi ezeket a fontos szabályozási kérdéseket.

Megkerestük hát a hatóság médiaosztályát. Ha lehet, még az ügyfélszolgálatnál is előzékenyebb kiszolgálásban volt részünk. Ugyanakkor itt is időt kértek. Néhány órán belül visszahívtak, mondván, hogy a törvény 46. paragrafusában megszabott adatokat kell eljuttatni ajánlott levélben a hatósághoz, és vagy határozatot kapunk a regisztrációba vételről, vagy – amennyiben 15 napon belül nem válaszolnak kérésünkre – a regisztrációnkat elfogadottnak kell tekinteni. Ez rendes, összefüggő válasznak tűnt, el is kezdtük fogalmazni a levelet, amiben megadtuk a bejelentő nevét, lakcímét (székhelyét vagy telephelyét), elérhetőségét (telefonszámát és elektronikus levelezési címét), képviselőjének, illetve a Hatósággal (sic!) való kapcsolattartásra kijelölt személy nevét és elérhetőségét (telefonszám, postai és elektronikus levelezési címét), továbbá a kiadó cég cégjegyzékszámát.

Előző beszélgetésünk során arra is rákérdeztünk, hogy amennyiben lehetséges, adják meg nekünk, mi is pontosan az a kör, akire a hatóság szerint is vonatkozik a regisztrációs kötelezettség. Úgy tűnt azonban, erre a kérdésre sincs konzervválasz: visszahívást ígértek nekünk.

Másnap jött a feketeleves: az ügyfélszolgálat hívott fel bennünket, mondván, rövidesen elkészül egy formanyomtatvány, ezen kell majd eleget tenni a regisztrációs kötelezettségnek. Kérdésünkre, hogy akkor a sajtóosztálytól miért kaptunk ettől eltérő tájékoztatást, nem tudtak választ adni.

Hasonlóan tanácstalan volt a sajtóosztály is: ők meglehetősen alaposan utánajártak a dolognak, nem is értették, miért adott ilyen tájékoztatást az ügyfélszolgálat. Azt is rövidesen megtudtuk, hogy konok hiperaktivitásunk, amivel a regisztrálandó tartalmak körét firtattuk, nem volt kifizetődő, mivel kérdésünkre nem nekünk válaszoltak, hanem egy közlemény kiadását tervezték. Kissé csalódottan, de azért érdeklődve vártuk, hogy milyen eredményre jutunk, hiszen – ahogy a magyar sajtó javarésze megírta – Koltay András médiatanácsnok szerint lehetnek majd blogok, amiket regisztrálni kell majd. A Népszabadság szakértője szerint pedig azokat a blogokat kell majd regisztrálni, amelyeken hirdetések is megjelenhetnek. Ez már csak azért is izgalmas kérdés, mert a blogszolgáltatók általában hirdetésekből tartják el magukat, amik a blogok felületein jelennek meg, ám a blogszerzők többségének sem ezekhez, sem az ezekből származó semmiféle bevételhez nincs semmi köze. Ebből kiindulva pedig a hazai blogszféra színe-javát regisztrálni kéne.

Ezek alapján a médiatörvénnyel – úgy tűnik – talán a legnagyobb baj, hogy nem hogy csak az érintettekkel, a sajtóval, a bloggerekkel, az internetes portálokkal nem egyeztették, de még magával a hatósággal sem. Legalábbis igen fura, hogy egy hatályos törvényről az alkalmazó sem tudja, mit kellene kezdeni vele.

Sok szakértő szerint pontosan ez a gumijelleg az, ami miatt a törvény alkalmazása igen sokesélyes: ha a jelenleg regnáló kormány és a médiahatóság is ennyiféle eltérő értelmezéssel, eljárási módszerrel képes előjönni, kétséges, hogyan lehet majd átlátható módon nem csak értelmezni, de végrehajtatni az új jogszabályt.

Lehet, talán mégis érdemes lett volna széles (vagy legalább szűk) körben egyeztetni?