Viktor Janukovics ukrán elnök kedden kijelentette, hogy (továbbra is) az ukrán lesz az egyetlen hivatalos nyelv az országban, de kötelezően alkalmazzák a Regionális vagy Kisebbségi Nyelvek Európai Chartáját. Az államfő erről a Cserkaszi megyei Kanyivban beszélt a Sevcsenko-díj átadó ünnepségén. A 26 ezer fős járási székhelyen nyugszik a XIX. századi ukrán nemzeti költő, Tarasz Sevcsenko.

Az „ukrán Petőfiként” is ismert költő születésének 196. évfordulóján, Kijevben tartott emlékünnepségen Janukovics vesztes választási ellenfele, Julija Timosenko mintegy 2000 híve előtt felszólította az ellenzéket, egyesüljenek az új államfő „ukránellenes politikája” ellen. Timosenko kormányát a múlt héten menesztette az oroszbarátnak tartott Janukovics vezette Régiók Pártja kezdeményezésére az ukrán parlament.

Választási kampányában Janukovics az orosz nyelv védelmét ígérte az előző kormányzat „ukránosítási” törekvéseivel szemben. 2009 júliusában Beregszászon még elnökjelöltként az ukrajnai nemzeti kisebbségek, köztük a kárpátaljai magyarok helyzetének a javítását helyezte kilátásba. Mint akkor mondta, Ukrajnában elfogadták ugyan a Regionális vagy Kisebbségi Nyelvek Európai Chartáját, de annak megvalósítása nem történt meg, mert Viktor Juscsenko akkori elnök megvétózta az ehhez szükséges törvényeket.

A kisebbségi nyelvek védelmét célzó, 1992-ben aláírt Regionális vagy Kisebbségi Nyelvek Európai Chartája rendelkezik többek között ezeknek a nyelveknek az oktatása és tanulása megfelelő formáinak és eszközeinek biztosításáról, továbbá azoknak a közéletben való használatát elősegítő intézkedésekről.

Ukrajna 1995-ben, az Európa Tanácsba történt felvételekor vállalta a charta aláírását (ez még 1995 májusában megtörtént) és ratifikálását. A ratifikációs jogszabályt a legfelsőbb tanács 1999 decemberében elfogadta, majd 2000 nyarán az alkotmánybíróság eljárásjogi kifogásokra hivatkozva semmissé nyilvánította. A chartát az ukrán parlament 2003 májusában ratifikálta ismét. Az újabb ratifikációs törvényben Ukrajna a kötelező legkevesebb 35 helyett 42 pontot, illetve alpontot vállalt. Szakértők szerint azonban, ha a kisebbségi és regionális nyelveknek a közéletben történő alkalmazását és az ezt elősegítő intézkedéseket vizsgáljuk, megállapítható: a jelenlegi kötelezettségvállalás szintje alacsonyabb az 1999-ben elfogadott jogszabályénál.