-
szigetva: @Sándorné Szatmári: Kérlek, fejezd be a hülyeséget. Egyszer-kétszer talán vicces, de most ...2024. 11. 13, 12:05 Szótekerészeti agybukfenc
-
Sándorné Szatmári: @Sándorné Szatmári: 12 kiegészítés: -A mai angolban a "kulcs" szó időben csak oda helyezhe...2024. 11. 13, 11:33 Szótekerészeti agybukfenc
-
Sándorné Szatmári: @szigetva: "..„ké” milyen meggondolásból jelentene 'eszközt', abba bele se merek gondolni....2024. 11. 13, 10:55 Szótekerészeti agybukfenc
-
szigetva: @Sándorné Szatmári: Metaforák helyett akkor mondd azt, hogy nt > nn. (Egyébként ezt se ...2024. 11. 13, 10:42 Szótekerészeti agybukfenc
-
Sándorné Szatmári: @szigetva: 9 Gondolom félre értettél..: "....Csakhogy akkor a „keményebbé vált” volna" írt...2024. 11. 13, 10:06 Szótekerészeti agybukfenc
Kálmán László nyelvész, a nyest szerkesztőségének alapembere, a hazai nyelvtudomány és nyelvi ismeretterjesztés legendás alakjának rovata volt ez.
- Elhunyt Kálmán László, a Nyelvész, aki megmondja
- Így műveld a nyelvedet
- Utoljára a bicigliről
- Start nyelvstratégia!
- Változás és „igénytelenség”
Kálmán László korábbi cikkeit itt találja.
Ha legutóbb kimaradt, most itt az új lehetőség!
Ha ma csak egyetlen nyelvészeti kísérletben vesz részt, mindenképp ez legyen az!
Finnugor nyelvrokonság: hazugság
A határozott névelő, ami azt jelenti, hogy ‘te’
Az oroszok már a fejünkön vannak!
a Francia Akadémia új tagja
Amin Maalouf Bejrútban született keresztény családban. Az 1975-ben kitört és 15 évig húzódó libanoni polgárháború miatt 1976-ban Franciaországba költözött, és a Jeune Afrique folyóirat szerkesztője lett. 2011-ben a Francia Akadémia tagjai közé választotta.
Ünnepélyes keretek között csütörtökön elfoglalta helyét Amin Maalouf a Francia Akadémia tagjainak sorában. A francia nyelven alkotó libanoni író a Nyugat és a Kelet közötti közeledés fontosságát hangsúlyozta székfoglaló beszédében. A 63 éves írót 2011. június 23-án választotta tagjai közé a Francia Akadémia, a 2009-ben elhunyt Claude Lévi-Strauss francia szociológus, etnológus, antropológus helyére. Maaloufot a Francia Akadémia nevében a legfiatalabb tag, Jean-Christophe Rufin író-diplomata köszöntötte, akihez 25 éve szoros barátság fűzi.
Az 1635-ben, XIII. Lajos király főminisztere, Richelieu bíboros támogatásával létrehozott Francia Akadémia a legrangosabb francia kulturális intézmény, fő feladata őrködni a francia nyelv fölött és összeállítani, gondozni annak szótárát. Elvben negyven akadémikus alkotja, akik életük végéig az intézmény tagjai maradnak – ezért nevezik őket „halhatatlanoknak” –, a megüresedő helyekre a többiek választják meg az utódot a francia kultúra, s általában a társadalom arra legméltóbbnak tartott személyiségei közül. „Magammal hozom mindazt, amit a két hazám adott nekem: a gyökereimet, a nyelveimet, az akcentusomat, a meggyőződéseimet, a kétségeimet és talán mindenekfelett álmaimat a harmóniáról, a haladásról és az együttéléséről” – mondta a tagok ünnepi egyenruháját, a zöld-arany hímzésű fekete frakkot viselő új akadémikus kollegái, családtagjai és a világ számos tájáról, egyebek mellett Libanonból és az Egyesült Államokból érkezett barátai és tisztelői előtt tartott beszédében. „Jelenleg a Földközi-tenger falként választja el azokat a kulturális világokat, amelyeket magaménak vallok. Szeretnék hozzájárulni ennek a falnak a ledöntéséhez. Ezért élek, írok, és az Önök körében is ezt fogom folytatni, Lévi-Strauss tiszta tekintete előtt” – tette hozzá.
Az oldal az ajánló után folytatódik...
A székfoglaló ünnepségre meghívott közéleti személyiségek hatalmas tapssal fogadták Maalouf beszédét. A beiktatáshoz szükséges díszkardra az író kérésére a két kultúra jelképét, a francia köztársasági szimbólumot, a Marianne-t és a libanoni cédrust, valamint egyik oldalára felesége és három fia keresztneveit, a másikra pedig apja egyik versének kezdősorát vésték rá.
Amin Maalouf Bejrútban született keresztény családban. Az ottani Francia Egyetemen végezte politikai gazdaságtan és szociológia tanulmányait, majd az An-Nahar című napilap munkatársa lett. Az 1975-ben kitört és 15 évig húzódó libanoni polgárháború miatt 1976-ban Franciaországba költözött, és a Jeune Afrique folyóirat szerkesztője lett. A vietnami háborúról és az iráni forradalomról is cikkezett. Regényeihez gyakran vesz alapul valós történelmi eseményeket, mint A keresztes háborúk arab szemmel című könyve esetében is. Taniosz sziklája című művéért 1993-ban elnyerte a francia Goncourt-díjat. További, magyarul is olvasható regényei között szerepel a Szamarkand, A pápa rabszolgája, a Leo Africanus és a Fénykertek.