„A szívem a net, az eszem az enter, lájkollak ezerrel!” – Amikor ezt a refrént meghallottuk, éreztük, hogy megérkeztünk. Végre itt vagyunk a 21. század digitális világában, fiatalok vagyunk, szerelmesek és facebookozunk. A Kowalsky meg a Vega zenekarnak már a neve is megérne egy nyestes misét, de most ettől eltekintünk, és rögtön a dalra, a Szentlélek network, avagy lájkollak ezerrel című műre koncentrálunk.

Az oldal az ajánló után folytatódik...

A slágernek már a címe is izgalmas, ugyanis olyan képzeteket helyez egymás mellé, amelyek nagyon különböző világokat, ha úgy tetszik, nagyon különböző kultúrákat jelenítenek meg. A network és a lájkollak kifejezések egyértelműen az internetes világot, a digitális kultúrát képviselik, míg a szentlélek egyértelműen a keresztény kultúrkört jeleníti meg. Az ezerrel szokásos, szlenges elem, a hagyományos nyelvtan hívhatná például számnévi intenzifikáló határozónak (szerencsére nem teszi). A szentlélek network kapcsolat tehát már önmagában hordoz egy olyan ellentétet, ami kíváncsivá tesz minket. Annyit minden esetre sejthetünk a szentlélek és a lájkollak ezerrel alapján, hogy a dal a szeretetről fog szólni.

A dal szövegét (a teljes szöveget lásd a cikk végén) hallgatva/olvasva rájöhetünk, hogy valóban, a szeretet áll a dal középpontjában. A szeretet egy olyan korban, amelyben sok minden megváltozott, ami kissé – maradva a dal címe által is behozott keresztény-biblikus vonalon – apokaliptikusnak mondható. A feltételes módú kezdet („Ha nem lesz más csak drótok...”) egyértelműen a jövőre (vélhetően a közeli jövőre) utal. A kép erről az új korról nem túl fényes: „nem látom a szemedet majd sehol, csak a monitor üzen nekem” (1. versszak); „nem hallom a hangodat, csak egy hangfal recseg nekem” (2. versszak); „már nem is lesz kék az ég se” (1. versszak); „már nem is lesz zöld a fű se” (2. versszak); stb.

A dalszöveg még számos képet idéz fel a dicstelen jövőről – méghozzá azzal a módszerrel, hogy elmondja, mi nem lesz a jövőben, ami most még van: „nem lesz Hold, csak műhold”; stb. Ezzel szembeállítja egymással a múltat/jelent és a jövőt. Ennek a fajta versszerkesztésnek a magyar irodalomban egyébként nagy hagyománya van. Ezt a módszert alkalmazza Berzsenyi Dániel A közelítő tél című versében, vagy Vörösmarty Mihály az Előszóban. Az irodalomtudomány az ilyen költeményeket időszembesítőnek nevezi.

Mint az időszembesítő versekben általában, itt sem a puszta összehasonlítás kedvéért kerül szembe egymással múlt/jelen és jövő. Hanem azért, mert ez a két, egymással szembeállított kor két különböző értékrendszert, két különböző kultúrát képvisel.  A múlt (illetve a jelen) még a „hagyományos világot” rajzolja elénk; ebben a világban a fű zöld, az ég kék, az emberek találkoznak egymással (egymás szemébe néznek, hallják egymás hangját). Az új korban – ami a dalban ugyan jövő időbe kerül, de a tapasztalatok alapján tudhatjuk, hogy ez már részben a jelenre is jellemző – mindezek az értékek elvesznek. A világ megváltozik: az emberek monitorokon látják egymást, és a hangjuk hangfalakból hallatszik, a klasszikus romantikus kellék, a Hold helyett csak műholdak világítanak.

A szívem a net
(Forrás: Byte-sized pieces)

A két kor szembeállítását a fenti kiemelt részleteken kívül még a címben is jelenlevő ellentét is erősíti. A szövegben találunk több biblikus utalást, keresztény jelképet: a töviskoszorú és a tízcsapás ezek közé tartoznak. Ezek a régi világ jelképeivel jelenítik meg az új világ csapásait, negatív hatásait.

Ami ezt a dalt radikálisan megkülönbözteti az időszembesítő versektől az pont a fő üzenet. Méghozzá az, hogy a valójában lényegtelen, hogy a világ megváltozott, lényegtelen, hogy milyen körülmények között élünk, a szeretet megmarad az új, a gépesített (ha tetszik: értéktelen) korban is: „lesz, ami lesz, egy megmarad, nem múlik el, el nem szakad, hiszen több, mint egy áramkör, vagy több, mint egy kapcsolat”. Ezt az üzenetet erősíti maga a refrén is, ami zseniális metaforákkal tömörítve, humorosan, a digitális világ jellegzetes nyelvi kifejezéseit használva erősíti a dal fő üzenetét (ami valóban kissé soványka egy időszembesítő vershez képest): a szeretet örök.

Kowalsky meg a Vega: Szentlélek network, avagy lájkollak ezerrel

Ha nem lesz más, csak drótok,
töviskoszorú szívemen,
meg nem látom a szemedet majd sehol,
csak a monitor üzen nekem.
Ha már nem is lesz kék az ég se,
hol egy új kort tölt a gép,
Én még ugyanúgy akkor is,
ugyan ennyire sose feledem
a szeretetet nem adom semmiért,
Ha végetér itt minden út,
vagy a tízcsapás majd újra sújt,
ha nem lesz sziget, nem lesz szép
az emberi test meg félig gép
lesz, lesz, ami lesz, egy megmarad,
nem múlik el, el nem szakad,
hiszen több, mint egy áramkör
vagy több, mint egy kapcsolat.

Refr.:
A szívem a net,
az eszem az enter,
lájkollak ezerrel. (3x)
Szívem a net,
én nyomom az entert.

Ha nem lesz hold, csak műhold,
ami jeleket sző az éteren.
Meg nem hallom a hangodat,
a fejemben csak egy hangfal, neked recseg.
Ha már nem is lesz zöld a fű se,
sorsokat installál a gép,
én még ugyanúgy akkor is,
ugyanennyire sose feledem
a gyönyöröd, és nem adom semmiért.
Ha végetér itt minden út,
vagy a tízcsapás majd újra sújt,
ha nem lesz sziget, nem lesz szép
az emberi test meg félig gép
lesz, lesz, ami lesz, egy megmarad,
nem múlik el, el nem szakad,
hiszen több, mint egy áramkör,
vagy több, mint egy kapcsolat.

(Refr. 3x)

Forrás: zeneszöveg.hu (A szöveget javítottuk.)