-
szigetva: @Sándorné Szatmári: Kérlek, fejezd be a hülyeséget. Egyszer-kétszer talán vicces, de most ...2024. 11. 13, 12:05 Szótekerészeti agybukfenc
-
Sándorné Szatmári: @Sándorné Szatmári: 12 kiegészítés: -A mai angolban a "kulcs" szó időben csak oda helyezhe...2024. 11. 13, 11:33 Szótekerészeti agybukfenc
-
Sándorné Szatmári: @szigetva: "..„ké” milyen meggondolásból jelentene 'eszközt', abba bele se merek gondolni....2024. 11. 13, 10:55 Szótekerészeti agybukfenc
-
szigetva: @Sándorné Szatmári: Metaforák helyett akkor mondd azt, hogy nt > nn. (Egyébként ezt se ...2024. 11. 13, 10:42 Szótekerészeti agybukfenc
-
Sándorné Szatmári: @szigetva: 9 Gondolom félre értettél..: "....Csakhogy akkor a „keményebbé vált” volna" írt...2024. 11. 13, 10:06 Szótekerészeti agybukfenc
Kálmán László nyelvész, a nyest szerkesztőségének alapembere, a hazai nyelvtudomány és nyelvi ismeretterjesztés legendás alakjának rovata volt ez.
- Elhunyt Kálmán László, a Nyelvész, aki megmondja
- Így műveld a nyelvedet
- Utoljára a bicigliről
- Start nyelvstratégia!
- Változás és „igénytelenség”
Kálmán László korábbi cikkeit itt találja.
Ha legutóbb kimaradt, most itt az új lehetőség!
Ha ma csak egyetlen nyelvészeti kísérletben vesz részt, mindenképp ez legyen az!
Finnugor nyelvrokonság: hazugság
A határozott névelő, ami azt jelenti, hogy ‘te’
Az oroszok már a fejünkön vannak!
egueguegueguegu-eguegueguegueguegu...
Régóta él a feltételezés, hogy a ma ismert nyelvcsaládok közös ősre vezethetőek vissza. lehet, hogy ez így is van, de eddig hiányzott a tudományos bizonyíték. Vannak, akik azt állítják, hogy meglelték.
A Proceedings of the National Academy of Sciences of the United States of America (Az Amerikai Egyesült Államok Országos Tudományos Akadémiájának Közleményei) című folyóiratban megjelent, Ultraconserved words point to deep language ancestry across Eurasia (kb. Rendkívül jól megőrződött szavak utalnak Eurázsia nyelveinek ősi rokonságára) című tanulmány szerint mintegy tizenötezer évvel ezelőtt beszélték azt az alapnyelvet, melyből minden mai eurázsiai nyelv származik. A cikkel kapcsolatban már olvasás előtt is gyanakvásra ad okot, hogy szerzői között két biológust, egy pszichológus-biológust és egyetlen nyelvészt találunk. Ráadásul nyelvészünk, Andreea S. Calude neve már felbukkant a nyesten is egy másik gyanús projektben, ráadásul Quentin D. Atkinson pszichológus-biológus nevét is olvashattuk már egy nem túl meggyőző kutatás kapcsán. Nem növeli a bizalmat az sem, hogy a szerzők nem egy nyelvészeti folyóiratban, hanem egy elsősorban természettudományokkal kapcsolatos cikkeket közlő folyóiratban tették közzé.
Az oldal az ajánló után folytatódik...
A szerzők tökéletesen tisztában vannak azzal, hogy a történeti nyelvészek miért nem tartják lehetségesnek az egy tizenötezer évvel ezelőtti alapnyelvből való közös származás megállapítását. Először is, ennyi idő alatt a nyelvben annyi hang- és jelentésváltozás megy végbe, hogy nagyon kevés jól azonosítható közös eredetű elem (szó) marad. Még ha egyértelműen tudunk is azonosítani ilyen elemeket, ezek száma túl alacsony lesz ahhoz, hogy statisztikailag bizonyítottan a közös eredetből fakadjon ezek rokoníthatósága, és ne csupán a véletlenek összjátékának köszönhetően. Szerintük azonban vannak szavak, mint a számnevek, a névmások, illetve speciális határozószók (feltehetően itt is a névmási határozószókra gondolnak, mint az ’itt’ és az ’ott’ jelentésűek), melyek igen lassan változnak, éppen ezért alkalmasak lehetnek ilyen távoli rokonság megállapítására is.
A szavak rokonításához a különböző nyelvcsaládokra rekonstruált alapnyelvi formákból indultak ki. Hét nyelvcsaládot vontak be a vizsgálatba: az altajit, a csukcs-kamcsatkait, a dravidát, az inuit-jupikot, az indoeurópait, a kartvélt (a grúzzal rokon kaukázusi nyelveket) és az urálit. Szemfüles olvasóink bizonyára felkapták a fejüket az altaji nyelvcsalád említésére: ebbe a feltételezett nyelvcsaládba a török, a mongol és a mandzsu-tunguz nyelveket sorolják, de ezek rokonságát nem sikerült igazolni. Nem túl meggyőző a nyelvcsaládok területi megoszlását bemutató térkép sem. A nyelvhatárok helyett időnként az államhatárok vannak feltüntetve (pl. a magyar esetében), Észtországban a feltüntetett nyelvcsaládok egyikét sem beszélik, teljesen hiányoznak a Volga-vidéki finnugor nyelvek (erza, moksa, mari, udmurt), Azerbajdzsánban indoeurópai nyelvet beszélnek stb.
(Forrás: pnas.org)
A vizsgált szavakat a Swadesh-lista alapján válogatták ki (a Swadesh-listáról, illetve hogy mire használható, mire nem, korábban már írtunk). Végül 188 olyan jelentést találtak, amelyet használhatónak minősítettek. Szabályos hangmegfeleléseket eleve nem kerestek, így aztán rokonítottak olyan szavakat, mint az indoeurópai *duwo és az altaji *ti̯ubu ’2’, a kartvél *ṭqub- ’iker’, illetve az uráli *to-ńće ’második’. Ez utóbbi azonban rögtön több kérdést is felvet: először is, érthetetlen, miért rekonstruálják ezt az alakot az urálira: ilyen szerkezetű szó ugyanis csak a finnségiből adatolható, ráadásul a ’második’ jelentés ott is a ’másik’ jelentésből alakult ki, a to- tő jelentése pedig ’az’ – tehát semmi köze a ’2’ számnévhez. Nem csoda, ha ilyen tévedéseknek vagyunk tanúi: az adatok forrása egy tudományosan megbízhatatlan online nosztratikus szótár.
Az egyes etimonokhoz (közös eredetűnek vélt szavakhoz) rendeltek egy számot: azt, hogy hány nyelvcsaládban fordul elő az adott szó: az érték tehát kettő és hét között mozoghatott. Véleményük szerint minél nagyobb ez az érték, annál ősibb a szó. Ez azonban téves következtetés, hiszen az azonos alapnyelvi szintről származó szavak megőrződése a leánynyelvekben egészen különböző lehet. Ráadásul gondolkodhatnánk fordítva is: minél ősibb egy szó, annál valószínűbb, hogy időközben kiveszett – ezt sugallná a Swadesh-lista feltételezett (ám sosem igazolt) alapötlete, a szavak „felezési ideje” is.
Egyetlen olyan szót találtak, mely szerintük mind a hét nyelvcsaládban azonos eredetű: a ’te’ jelentésűt. Hat nyelvcsaládban közös eredetű szerintük az ’én’. Öt szót vélnek közös eredetűnek öt nyelvcsaládban: ’nem’ (tagadószó), ’az’, ’mi’ (személyes névmás), ’ad’, ’ki’ (kérdő névmás). 16 szót vélnek azonos eredetűnek négy nyelvcsaládban: ’ez’, ’mi’ (kérdő névmás), ’ember/férfi’, ’ti’, ’öreg’, ’anya’, ’hall’, ’kéz’, ’tűz’ (főnév), ’húz’, ’fekete’, ’folyik’, ’ugat’, ’hamvak’, ’köp’, ’féreg’. Csaknem ötven szót vélnek azonos eredetűnek három, és 75-öt két nyelvcsaládban. Megjegyeznénk, hogy a felsoroltak közül az ’ugat’ rokonítása nagyon nagy elővigyázatosságot kívánna, hiszen hangutánzó szó – könnyen lehet, hogy a ’köp’ is ilyen.
A szerzők ezután statisztikai számításokkal kívánják igazolni, hogy az ilyen fokú egybeesések azt mutatják, hogy nem véletlenről van szó. Nehéz azonban ebben hinni, ha már a kiinduló adatok is pontatlanok. Megjegyezzük, hogy az uráli alapnyelvben van jó néhány szó, amely feltehetőleg indoeurópai, illetve indoiráni jövevényszó. Amennyiben ezt a tényt a kutatók figyelmen kívül hagyták, máris megvan a magyarázat az uráli és altaji indoeurópai nyelvek „közelebbi rokonságára”. Mindenesetre a megfelelések gyakoriságából azt a következtetést is levonják, hogy az eurázsiai alapnyelv két korábban kivált ága a kartvél és a dravida, a maradék pedig később indoeurópai-uráli, az altaji–inuit-jupik–csukcs-kamcsatkai ágra bomlott. Ezt genetikai adatokkal keverve ősi népmozgásokra is következtetnek.
A kutatók maguk is felhívják a figyelmet eredményeiknek néhány furcsaságára. Így például váratlannak tűnik, hogy az olyan szavak, mint az ’ugat’, a ’hamvak’ vagy a ’féreg’ jobban megmaradjanak, mint például a náluk jóval gyakoribb ’mond’, ’nap’ vagy ’tud’. Arra is felhívják a figyelmet, hogy a leggyakoribb szavak igen rövidek, így nagyobb az esély arra, hogy véletlenül hasonlítsanak egymásra.
Konklúzió
Az összehasonlító nyelvészet ma egyetlen módszert fogad el a nyelvek rokonítására: a jelentésük alapján rokonítható szavak között megfigyelhető szabályos hangmegfeleléseket. Ez azt jelenti, hogy nem azt vizsgálja, hogy hasonlítanak-e a szavak egymásra, hanem azt, hogy szabályszerűen különböznek-e. Ennek az a megfigyelés az alapja, hogy a nyelvek az idők során erősen megváltozhatnak, de a szavak hangalakjában megfigyelhető változások szabályszerűek, de legalábbis erős tendenciákat mutatnak. Szabályos hangmegfelelések hiányában viszont nem beszélhetünk nyelvrokonságról.
Természetesen ilyen módszerrel meg lehet kísérelni a nyelvcsaládok kikövetkeztetett (rekonstruált) alapnyelveinek rokonságát is. Hogy ez miért nem szokott sikerülni, arra a a cikk is utal: kevés ahhoz az adat, hogy a rokonságot olyan magabiztossággal tudjuk megállapítani, mint az elő, vagy jól dokumentált kihalt nyelvek esetében.
A cikk szerzői egy alternatív módszert ajánlanak. Könnyű rámutatni arra, hogy ez a módszer miért rossz. A magyar ház és a német Haus szó hasonlítanak egymásra: a négy szerző által alkalmazott módszer szerint automatikusan azonos alapnyelvi eredetűnek kell tekintenünk, ez pedig a német és a magyar rokonságára utalna. A valóságban azonban a magyar ház a finn kota ’sátor’ szóval azonos eredetű, de ha erről nem tudnánk, akkor is legfeljebb azt feltételeznénk, hogy jövevényszó a németből – de semmiképpen nem gondolnánk nyelvrokonságra.
A távoli rokonság megállapítására is csak olyan módszereket használhatunk, melyek a közeli rokonság megállapítására is alkalmasak. Kétségtelen, hogy a cikkben használt módszerrel semmiképpen nem tudnánk a történeti-összehasonlító nyelvészet megállapításaihoz hasonló eredményre jutni: a ma felállított nyelvcsaládokon belül a módszer nem működne – a szerzők maguk sem kísérelnék meg módszerüket ilyesmire használni. Márpedig ha a módszer ellenőrizhető korszakokban nem működik, miért hinnénk, hogy a más módszerekkel nem ellenőrizhető korszakokban működhet. Egyértelműen megállapíthatjuk, hogy itt bizony szemfényvesztésről van szó.