A dél-amerikai országban először az 1990-es években ugrott meg a kínai bevándorlók száma, azóta fejlesztési segélyadományok és alacsony kamatú kölcsönök egyengették a kínai befolyás útját. Az ázsiai óriás csendben, de biztosan megvetette lábát Suriname-ban, Dél-Amerika e kis szögletében, amely jobbára még szomszédjainak is alig jut eszébe.

A gazdasági segítséget természetesen örömmel fogadják a korábbi Holland Guyanában, a távoli nagyhatalom erősödő politikai és demográfiai jelenléte azonban gondokkal jár. Egyes helyi vezetők idegengyűlölő hangú nyilatkozatokban tiltakoznak a „kínai invázió” ellen. Peking, amelynek diplomáciai komplexuma mellett eltörpül az idő koptatta amerikai nagykövetség, ellenben azt hangoztatja, hogy nem áll szándékában de facto gyarmattá változtatni Suriname-ot, növekvő befolyása csupán egy másik fejlődő országgal való szolidaritásának a kifejeződése. Azt viszont nem vitatja, hogy a nagyjából az amerikai Florida állammal egyforma területű, de alig 500 ezer lakosú Suriname nagy lehetőségeket rejt magában.

A kínai bevándorlás már a 19. században is jelentős volt ...
(Forrás: wikimedia commons / Tropenmuseum of the Royal Tropical Institute)

„Suriname szerencsés ország, népessége kicsi, de sok földje van” – mondta a The New York Timesnak nyilatkozva Jüan Nan-seng (Yuan Nansheng) kínai nagykövet.

Peking bensőséges kötelékeket ápolt a korábbi suriname-i vezetőkkel és a jelenlegi elnökkel is. Desi Bouterse vitatott személyiség volt tavalyi megválasztása előtt: 1999-ben – távollétében – Hollandiában kokaincsempészet vádjával elítélték, az Interpol is körözte.

A kínai nagykövet közlése szerint általában havonta találkozik Boutersével, ahogy korábbi diplomáciai állomáshelyén Robert Mugabe zimbabwei elnökkel is havonta tanácskozott. Jüannak nem okoz gondot Bouterse múltja, noha az elnök ellen korábban azzal a váddal is per folyt, hogy amikor az 1980-as években katonai államcsínyt hajtott végre, 15 ellenfelét kivégeztette. „Természetesen szeretnénk meghívni az elnököt Kínába” – tette nyilvánvalóvá a nagykövet.

Az ország minden sarkában beruháznak

Időközben Suriname segélyezőinek sorában Kína került az első helyre, miután Hollandia – nagyjából Bouterse tavalyi megválasztásával egy időben – véget vetett korábbi nagyvonalú támogatásának. Az új külügyminisztériumi épület mellett a kínai támogatás magában foglalja egyebek között a katonai segélyt, olcsó lakások építését, programot a rizshántolás során keletkező hulladék hasznosításával nyerhető zöld energia termelésére, a ráktenyésztés támogatását és az állami televízió hálózatának korszerűsítését.

Az oldal az ajánló után folytatódik...

Suriname egyes vidékein aggódnak amiatt, vajon nem maradnak-e a kínai vendégmunkások illegálisan az országban, amikor vízumuk lejár. Az erről kibontakozott vitában voltak, akik még azt is felvetették: nem szabadna megengedni a kínai társaságoknak, hogy saját munkaerőt hozzanak az országba, mert ezzel elveszik a munkahelyeket a suriname-iak elől. Így például Ronnie Brunswijk, a suriname-i maroonok (a szökött rabszolgák leszármazottai) vezetője az ország keleti részén tervezett kínai pálmaültetvény kapcsolatban kijelentette, hogy csak a vezető beosztásokban kellene kínai állampolgárokat alkalmazni. Miután az elmúlt két évtizedben több ezer kínai bevándorló érkezett az országba, általánosságban is felvetődött a kérdés, milyen hatással jár ez.

Sokan pozitívnak tartják szerepüket. „Az ország minden sarkában beruháznak – jegyezte meg Noel Hassankhan vendéglőtulajdonos a kínai élelmiszerkereskedőkre utalva. – Széles választékot kínálnak olcsó árakon, és késő estig nyitva tartanak.”

Az országban élő kínaiak számáról a becslések eltérők, de a kínai nagykövetség szerint az illegális bevándorlókat is beszámítva mintegy 40 ezren lehetnek. Vagyis a lakosság csaknem 10 százalékát teszi ki.

Úgy élünk, mint a vadonban

Ahogy a világ más olyan részein is, amelyek az utóbbi időben a kínai bevándorlás célpontjává váltak, az újonnan érkezők közül sokan kiskereskedők vagy kisvállalkozók. Paramaribóban és az ország belső részén lévő településeken szinte minden háztömbben találni már kínai élelmiszerboltot.

A bevándorlóknak számos akadályt kell leküzdeniük. Sokan a hivatalos holland nyelv helyett a sranan tongo helyi kreol dialektusban érintkeznek a vevőkkel és az alkalmazottaikkal, az ugyanis sok angol elemet tartalmaz. A kínai üzlettulajdonosokat és családjaikat a helyi bűnözés is fenyegeti, beleértve a gyilkosságokat is.

Kínai üzlet a fővárosban
(Forrás: wikimedia commons / Polygoon Hollands Nieuws)

Lin Jü-po (Lin Yubo), aki a 165 ezer négyzetkilométeres ország belső térségében, Atjoni faluban egy élelmiszerbolt tulajdonosa, acélráccsal vette körül az üzletet. Feleségével együtt öt éve érkezett a dél-amerikai országba. „Úgy élünk, mint a vadonban” – mondta az amerikai lapnak.

A bővülő suriname-i kínai kolónia két napilapot tart életben, egy új tévéállomás pedig 15 alkalmazottal naponta szolgáltat kínai (mandarin) adást. „Suriname egyszerre kapuja Dél-Amerikának és a Karibi-térségnek, ezért kínai népessége gyorsan nő” – magyarázta az 57 éves Thomson Cheung, a tévéállomás igazgatója, aki az 1970-es években telepedett le az országban.

Az első suriname-i kínaiak már a 19. században megjelentek, más, nagyobb dél-amerikai országokban pedig ma több kínai bevándorló él, mint Suriname-ban. Az ország kis mérete miatt azonban a kínai bevándorlás erősödését nem lehet figyelmen kívül hagyni.

„Ez az ország lényegében egy falu, amely tagja az ENSZ-nek – vélekedett Paul Tjon Sie Fat holland kutató, aki sokat írt Kína suriname-i szerepéről. – A legkisebb változás az etnikai vagy az osztályviszonyokban rögtön szembe tűnik.”