Részben az amerikai álláslehetőségek visszaesése, részben a határvédelmi intézkedések fokozása, részben pedig a határhoz közeli drogkereskedelemmel kapcsolatos erőszak miatt az Egyesült Államok sokat vesztett vonzerejéből a közelmúltban a latin-amerikai bevándorlók szemében. Ezt igazolják a statisztikák is: az Egyesült Államok délnyugati határvidéke mentén 1972 óta nem vettek őrizetbe olyan kevés illegális bevándorlót, mint tavaly.

Jelentősen csökken az illegális bevándorlás az USA.
(Forrás: wikimedia commons / US public domain)

Dél-Amerikában a szabadkereskedelmi megállapodások is elősegítették az erősebb regionális vándorlást, ahogy a gazdaságok folyamatosan növekedtek, és új, a bevándorlók jogait védő törvényekkel ösztönözték a bevándorlást, például Argentínában, Uruguayban, Mexikóban és Ecuadorban. A technológiák és az infrastruktúra fejlődése megkönnyíti, hogy bárki új munkahelyet keressen és találjon lakóhelyétől távol is. Az egész Latin-Amerikát jellemző urbanizációs folyamat felgyorsulásával olcsóbb és könnyebb lett szolgáltatásokat nyújtani, ideértve az oktatást, az egészségügyet, a víz- és energiaellátást.

A migráció mértéke tovább növekszik Latin-Amerikában, a változás tehát csupán annak irányát érinti. Népszámlálási adatok szerint Mexikóban 2010-ben 2 millióval többen éltek szülőhelyüktől távol, mint egy évtizeddel korábban, és hasonló folyamatok figyelhetőek meg a térség számos más államában, így például Guatemalában, Salvadorban és Peruban is. Az Egyesült Államok, az észak vonzerejének csökkenésével párhuzamosan a délé erősödik: Chile, Argentína és Brazília vált a latin-amerikai kivándorlók legkedveltebb célállomásává. E folyamat alapjaiban formálja át a régiót: egy északra mutató iránytű helyett Közép- és Dél-Amerika egyre inkább egy szerteágazó kapcsolatrendszerű gócponttá válik.

Az oldal az ajánló után folytatódik...

Ennél is jelentősebb folyamat a belföldi migráció felfutása. A fővárosokba és egyéb nagyvárosokba való költözés helyett a latin-amerikaiak egyre inkább a kisebb, biztonságosabb városokba telepednek le. Ahogy a lakosságát gyorsan növelő Oaxaca mexikói szövetségi állam kormányzója fogalmaz, mindez olyan, „mintha egy folyó új medret vájna magának”. „Ez a fejlődés elkerülhetetlen” – mondja Gabino Cué Monteagudo kormányzó, arra utalva, hogy a falusi, szegény területekről érkező családok ezrei a gyorsan fejlődő és növekvő kisvárosok felé veszik az irányt.

Ezen változások jellegzetes példája az Oaxaca területén található Santa María Atzompa városa. A település két évtizede még egy hatezer fős agrárfalu volt, mára azonban a bevándorlás hatására teljesen átalakult: lakossága közel ötszörösére nőtt, a korábbi egyszerű falu pedig új üzletek, lakóházak és utak labirintusává változott. Ugyanakkor, mint az a példa is mutatja, az új lakosok új kihívásokat is állítanak a városvezetés elé. A település nem tud lépést tartani lélekszámának rohamléptű emelkedésével: az új utak nagy része továbbra sincs leaszfaltozva, a 120 gyermek befogadására alkalmas Santa María Atzompa-i középiskolába pedig 700-an járnak.

A helyzetet élezi, hogy a város vezetése mind a mai napig egy hagyományokon és szokásokon alapuló jogrendszerben történik, amelyben csak a közigazgatásban vagy a közösségi szolgáltatásoknál dolgozó és itt született lakosoknak járnak teljes körű polgári jogok. Az újonnan érkezettek úgy érzik, hogy a befizetett adójuk után nem kapnak megfelelő szolgáltatásokat, míg a születésük óta ott élők ragaszkodnak kiváltságaikhoz. Az ebből fakadó feszültség tavalyra odáig fajult, hogy állami szerveknek kellett közbelépniük, akiknek most arról kell dönteniük, hogy megtartsák-e a szokásjogot, vagy a Mexikó többi részén alkalmazott, a választásokon alapuló rendszert vezessenek be.

A bevándorlás nemcsak igazgatás, hanem társadalmi gondokat is szül. A régi lakók arra panaszkodnak, hogy immár túl sok a fiatal, az övékétől eltérő értékrendű férfi a városban, utalva a szaporodó sztriptízbárokra és drogrehabilitációs központokra. Az öregebb helyiek közül sokan visszasírják a régi „csendes, nyugalmas” időket, mert a népesség növekedése szerintük csak bonyodalmakkal jár.

A gazdasági hatás sem kizárólag pozitív. A szegények száma továbbra is magas, a piaci versenynek a bevándorlás által kiváltott erősödése lenyomja a kétkezi munkások béreit, miközben a lélekszám emelkedése jelentősen drágítja az új ingatlanok árait. Ahogy egy kutató fogalmaz, a lakosságnövekedés „gyors, barbári és anarchikus”, a sokasodó problémák pedig megoldatlanok.

Az optimista várakozások szerint a folyamat az általa okozott számos probléma ellenére szebb jövőt ígér a régió számára. Ezen várakozások legfőbbike, hogy a magasabb fizetésre áhítozó mexikóiak az Egyesült Államokba való áttelepülés helyett belföldön tanulnak és dolgoznak majd álmaik megvalósítása érdekében. Ugyanakkor a San Diegó-i Kaliforniai Egyetem kutatói szerint a fiatalok vágyai egyelőre meghaladják lehetőségeiket. A kettő közti különbségek kiegyenlítésének sikerességétől függ majd, hogy az ország fiatal diplomásai otthon maradnak, vagy ismét tömegesen északnak indulnak. A kutatókkal Cué kormányzó is egyetért: mint mondja, fő kihívás, hogy munkát adjanak a fiataloknak.