A nyelvész majd megmondja
Jelentésbővülés vagy visszaélés?
Holokausztrelativizálás vagy csupán jelentésbővülés, amikor a sajtóban a „kommunista vészkorszak” kifejezéssel jelölik a kommunista terror éveit?
Egy olvasónk és kollégánk, Bíró Tamás tette fel a következő nagyon izgalmas kérdést:
A Szent István parkbeli Lukács-szobor kapcsán tegnap kiadott Jobbik-os sajtókommünikében szerepel a "kommunista vészkorszak" kifejezés. Ahogy rákeresek a weben erre a kifejezésre, főleg szélsőjobbos (valamint KDNP-s, Lezsák-honlap, stb.) források jönnek fel. A "vészkorszak" szó eredetileg a "holokauszt" szinonimája volt, pontosabban annak elődje, amely az (eredeti írásmód szerint) "Holocaust", később pedig a "soá" szavak elterjedéséig jelölte a zsidóság második világháború alatt történt szisztematikus irtását. Szerintetek amikor a (szélső)jobb oldalon a "kommunista vészkorszak" kifejezéssel jelölik a kommunista terror éveit (más kérdés, hogy például a Kádár-korszak reformista évei beleszámítanak-e a "kommunista vészkorszakba"), akkor csupán egy standard nyelvtörténeti jelenséggel, a "vészkorszak" szó jelentésbővülésével van dolgunk, vagy pedig (tudatos vagy ösztönös) holokausztrelativizálásról?
Persze a nyelvtörténeti változásokat konkrét emberek indítják el, tehát a kettő egyszerre is igaz lehet...
Nagyon nehéz erre a kérdésre válaszolni, hiszen nem tudhatjuk, hogy mennyire van szó szándékos „lenyúlásról”, tisztában vannak-e a jobbikosok a vészkorszak szó szokásos használatával. A kérdés többi részét Tamás meg is válaszolta, ha spontán jelentésátvitel történt, akkor jelentésbővülésről kell beszélnünk, ha pedig tudatos nyelvújítási kísérlet, akkor ez feltehetően holokauszt-relativizáló szándékkal történt. Mivel ennél pontosabb válaszra nemigen van mód, legfeljebb a jelenség természetét tudom jobban megvilágítani az olvasók számára.
Felvidéki magyarok kitelepítése – 1947
(Forrás: Fortepan)
Annyit hadd pontosítsak, hogy a vészkorszak szó a zsidó holokauszt legkorábbi magyar megnevezése, az 1980-as évekig egyeduralkodó volt: akkor kezdett elterjedni a holokauszt, majd még később a soá (ez a 'megsemmisülést' jelentésű héber szó, héber írással שׁוֹאָה). Igaz, hogy a vészkorszak a rendszerváltásig főleg zsidó orgánumokban tűnt fel, de ez leginkább annak köszönhető, hogy máshol nemigen beszéltek a holokausztról.
Ezt a körülményt azért fontos hozzátenni az elmondottakhoz, hogy kiemeljem: nem akármilyen szónak az „újrafelhasználásáról” van szó, hanem egy emblematikusan a zsidóság által használt szóéról. A rendszerváltás után, amikor már többet beszéltek a nácik népirtásáról, a holokauszt szó kezdte kiszorítani a vészkorszak szót, úgy, hogy az utóbbit már végképp csak a zsidóság, közülük is inkább az idősebbek használták. Ezért a más célra való felhasználása nem egyszerű jelentésbővülés, hanem kifejezetten burkolt hasonlat vagy metafora, azt az állítást implikálja, hogy 'a kommunisták áldozatai ugyanolyan tetteknek estek áldozatul, mint a holokauszt'.
Magyar zsidók deportálása – érkezés Auschwitz-II (Birkenau) állomásra - 1944
(Forrás: Wikipedia / Auschwitz Album)
A politikai beszédnek mindig is az eszköztárához tartoztak az ilyen burkolt állítások, akárcsak a reklámok szóhasználatának – a kettő alig különböztethető meg egymástól. Ha egy reklám mondjuk okos samponról vagy intelligens gyógyszerről beszél, akkor burkoltan azt állítja, hogy a samponjában vagy a gyógyszerében olyan bonyolult, esetleg elektronikus mechanizmusok működnek, mint amilyen a technika más területeiről ismert eszközökben, például a telefonokban, autókban. Persze a politikában is, a reklámokban is vigyázni szoktak arra, hogy a kommunikálót ne lehessen nyílt félrevezetésen rajtakapni (sőt perelni), ezért kell ilyen burkolt eszközökhöz folyamodniuk. Például nem mondják, hogy a gyógyszerük meggyógyít valamit vagy megvéd valamitől, csak azt, hogy segít a gyógyulásban vagy támogatja a szervezet védekezését. Persze a hatás majdnem ugyanaz, de a burkolt fogalmazás (akár tetszik ez nekünk, akár nem) jogilag kevésbé támadható. És van egy másik ok is: ha az állításunkat „becsomagoljuk”, burkolttá tesszük, akkor a hallgatóság maga fogja levonni a tanulságot, és a saját magunk által megfogalmazott gondolatok mindig hihetőbbnek tűnnek, és tartósabban megmaradnak, mint amiket csak passzívan hallunk.
Az oldal az ajánló után folytatódik...
Számtalan példa van arra, hogy a rendszerváltás óta – amióta versengés zajlik a különböző politikai erők között – hasonló eszközzel éltek, vagyis hogy egy-egy szót burkolt hasonlatok kifejezésére használtak fel. A legjobb párhuzam talán a deportál(ás) szó használata. Annak ellenére, hogy ennek a szónak a latin eredetije még 'száműzést' jelentett, a különböző idegen nyelvekben pedig ma 'kényszerletelepítést' vagy akár 'kiutasítást' is jelent, a magyarban a 20. században kifejezetten arra a fajta elhurcolásra használták, amikor az áldozatokat az elhurcolásuk után is fogságban tartják – ezt találjuk a 20. század minden szótárában, sőt némelyikben kifejezetten a holokauszthoz kapcsolódó elhurcolást nevezik meg, mint legjellemzőbb használatot. Ennek ellenére (illetve erre rájátszva) ma a szélsőjobboldal gyakran használja arra, amit hagyományosan kitelepítésnek neveztek. Ezzel burkoltan azt mondja, hogy a háború után kitelepítettekkel alapvetően ugyanaz történt, mint a háborúban deportáltakkal.
A Hortobágyba kitelepítettek rizst aratnak -
(Forrás: Magyar Nemzeti Levéltár Hajdú-Bihar Megyei Levéltára)
Éppen ezért, mivel ugyanaz a folyamat több kifejezéssel is párhuzamosan megtörtént, én mégiscsak szándékos átértelmezésre gyanakszom, ha pedig ez így van, akkor az csak azoknak a bizonyos burkolt állításoknak a sulykolása a célja.
Hozzászólások (10):
Követem a cikkhozzászólásokat (RSS)
10
marczy
2017. február 26. 13:50
@Irgun Baklav:
Igen, erre gondoltam: az égetés a lényeg, a krematóriumot csupán járulékosan említettem mint az égetés eszközét, bocs, ha kissé pontatlanná váltam emiatt. Az elgázosításra sem utal maga a szó, holott magát az ölést döntően ezen a módon hajtották végre.
A "vészkorszak" kifejezést még a felvidéki magyarok kapcsán is olvastam, amikor is a II. világháborút követően Damoklész kardjaként lebegett felettük a kitelepítés réme: birtokaiktól, vagyonuk jelentős részétől megfosztották őket. Nevezik még e korszakot "a hontalanság évei"-nek is. Senki nem tudhatta, mikor viszik őket.
Ráadásul a hivatalos szlovák politika és sok szlovák iskola ezt a korszakot igyekszik elmismásolni, meg nem történtté tenni. A holokausztot döntően mint a zsidókkal kapcsolatos történést jelenítik meg, hangsúlyozva ugyanakkor a Tiso-féle szlovák bábállamnak a benne játszott szerepét. Ami viszont ezt követően történt, vagyis a magyarok és németek kitelepítése körüli dolgokat azonban máig nem tisztázták. Nálunk a németek kitelepítése körüli dolgokról már van diskurzus: a németeket kollektíven náci kollaboránsoknak bélyegezték. A szlovákok a szlovák nemzeti felkelés antifasiszta élét próbálják előtérbe helyezni, míg a korszak magyarjait a rendszerváltás előtti hivatalos politikában divat volt kollektíven fasisztának bélyegezni, holott tudható volt köztük éppen elég antifasiszta is. Meg még mindig vannak olyan magyar zsidók is, akik miután átvészelték a Holokausztot, a Rákosi-rendszert is megszenvedték.
9
Irgun Baklav
2017. február 23. 22:32
@marczy: „Ez a görög szó mindazonáltal kellően utal az elkövetés módjára is (krematóriumokban történő égetés)”
Speciel maga a szó (tudtommal) a krematóriumokra nem utal, csak az elégetésre; de mondjuk ez alapján a @jan: által említett nuclear holocaust (amit egyesek magyarul is használnak, bár nyilván tükörfordításként: 10 tipp egy nukleáris holokauszt túléléséhez – naturahirek.com/10-tipp-egy-nuklearis-holokauszt-tulelesehez/ ; hu.m.wikipedia.org/wiki/Nukleáris_holokauszt ) ilyen szempontból is logikus jelentésbővülés, hiszen egy atomcsapás esetén sokan szenvednek égési sérüléseket (pl. Hirosimában).
Abban viszont egyetértek, hogy a holokausztban lévő utalás (a kifejezés összetevőit tekintve) specifikusabb, mint a vészkorszak, ha a soán kívül másra használja valaki (pl. más népirtásra, akár az örményekre), akkor is nyilván a „zsidó” holokausztra utal vissza.
8
marczy
2017. február 23. 20:27
A "vészkorszak" kifejezést kibővült értelemben azok is használják, akiknek a szó eredeti értelméről és használatáról már fogalmuk sincs, innentől pedig meredek lenne azt feltételezni, hogy mindenki, aki nem a zsidó holokauszttal kapcsolatban használja ezt a szót, holokausztrelativizáló lenne.
Ennek oka pedig az, hogy egy összetett szóról beszélünk, amely értelmezhető kompozicionálisan, és ebből a kompozícióból levezethető egy "olyan korszak, amelyben egy nagyobb közösség tagjainak élete, vagyona és személyi szabadsága vélt vagy valós faji, etnikai, vallási, politikai hovatartozásuk miatt folyamatosan és állandó jelleggel veszélyben forog" jelentés.
A kompozicionális értelmezésből nem következik egyenesen a zsidóságra való utalás, ráadásul maga a "vészkorszak" kifejezés sokkal inkább a veszélyben forgó csoport állandó félelme, rettegésben töltött mindennapjai felől közelít. Ez pedig takarhat olyan későbbi, szintén állandó terror fémjelezte időszakot is, mint nálunk a Rákosi-rendszer, benne a "csengőfrász"-szal. Ezért következhetett be a jelentésbővülés. A "kommunista vészkorszak" kifejezést általában csak a Rákosi-rendszer legsötétebb időszakára alkalmazzák, esetleg az 56-ot követő megtorlás időszakát még beleveszik, a Kádár-korszak nagyobb részét tehát nem.
A "holokauszt" kifejezés jelző nélkül egyrészt a náci népirtásra mint egész eseményre utal, mely lélekszámban leginkább a zsidóságot érintette, és szűkebb, a zsidóságra vonatkoztatott értelemben is inkább ezt a szót használják az én környezetemben. De ezzel összefüggésben keletkezett a "roma holokauszt" kifejezés is, azért, mert azt ugyanúgy a nácik hajtották végre, mégis kevésbé ismert, mert a romák érdekérvényesítő képessége sokkal kisebb, de számarányban is jóval kevesebben voltak a zsidóknál. Ez a görög szó mindazonáltal kellően utal az elkövetés módjára is (krematóriumokban történő égetés), ezért kevésbé várható, hogy a szó jelző nélküli alapjelentése megváltozzon, már csak azért is, mert a görög szó pontos értelmezéséhez bizonyos fokú műveltség szükséges, míg a "vész" és "korszak" szavakat minden magyar anyanyelvű ember ismeri, a jelentésbővülésnek tehát tágabb tere van.
7
jan
2017. február 21. 09:48
@deakt: Épp arról szól a cikk, hogy eredetileg nem, de újabban már ott is, ráadásul a kommunizmusra vonatkoztatva. Nem tudom eldönteni, mi történhetett:
a) elolvastad a cikket, és ennyire nem értetted meg,
b) el se olvastad, és úgy kommenteltél.
Elég lett volna csupán a cikk elején, a szürke hátteres bekezdést elolvasni és megérteni...
6
deakt
2017. február 21. 09:19
A vészkorszak mint szó éppen nem szélsőjobbos szövegekben szerepel ...
5
El Vaquero
2017. február 21. 04:48
Én ezzel az olvasói kérdéssel nem is foglalkoztam volna érdemben, mert ez inkább politikai téma, nem nyelvészeti. Szoktak politikusok ilyen üres terminológiákkal dobálózni, aminek semmi nyelvi alapja nincs. Csak kitalálnak valami hülyeséget, és azon rugóznak, próbálják bedobni a köztudatba. Kb. ilyen baromság volt az is, hogy 56 forradalom volt-e vagy ellenforradalom. Ez a vészkorszak is pont ilyen baromság, én pl. nem is ismertem ilyen szót, szerintem nem véletlen, hogy csak szélsőjobbos szövegekben szerepel. Én csak a holokausztot ismerem, de azt is csak a II. vh. vonatkozásában használnám, minden hasonlót népírtásnak, genocídiumnak hívnék. Esetleg angol szövegekben szoktam találkozni a holokausztnak egy olyan absztrakt jelentésével, mint sok embert érintő szándékos tragédia értelmében használják (pl. egy gazdaságpolitikai döntés, ami sok embert fog kedvezőtlenül érinteni), nem tudom, hogy a magyar nyelvben is van-e ilyen jelentése ennek a szónak.
4
Galván Tivadar
2017. február 20. 20:46
@Pesta: (Már bocsánat, hogy az autógyári munkás közbeszól, de нет компота, ami nincs, az genitivus, ahogy EP is tanulta a piaristáknál Kincs tanár úrtól.)
3
Pesta
2017. február 20. 17:53
A nácziak már a spájzban vannak! Kompót nyet! :)
Jan már szebben leírta, hozzátenném, szerintem is inkább csak az újságírói nyelvezet számlájára kell írni. Az angolban tényleg kifejezetten nyakatekert dolgokat tudnak kitalálni.
Van egy olyan szokás is, hogy fontoskodásképpen idegen szavakat használnak ott is, ahol nincs szükség rájuk, eltorzítva vagy kisajátítjva az értelmüket. A „deportálás" is ennek az áldozata, az angolban is eléggé leszűkült a jelentése, ahogy a cikk utal rá. Vagy említhetnénk a „koncentrációs tábort": ez magyarra fordítva gyűjtőtábor. Vagy másik szó, megint csak a II. vh-ra szűkült jelentésben: „láger" (németben, oroszban = tábor). De a „relativizálás" is ugyanilyen: a történelem bármelyik eseményére, amit dokumentumok alapján értékelnek, rá lehetne aggatni, hogy „relativizálják"... Mondjuk pl. a honfoglalás-relativizálás. A piramisok relativizálása. Vagy a rendszerváltás relativizálása. Vagy 1956 relativizálása. Vagy 2001. szeptember 11. relativizálása... :)
2
jan
2017. február 20. 15:35
@jan: (elnézést, a szövegemben egy bántó, de talán valahol érthető hibát vétettem, amit ezúton javítok, tehát helyesen:
a holokauszt eredetileg az egészen elégő állatáldozatot jelentette
bocsánat)
1
jan
2017. február 20. 15:32
Érdekes téma, és szerintem is nehéz, sőt alighanem lehetetlen eldönteni, hogy itt most szándékos relativizálásról van szó vagy sem.
Természetesen a legszentebb, legvédettebb szavak sem tudnak ellenállni a jelentésbővülésnek, a metaforikus használatnak.
Így pl. az angolban ismert (sőt bevett) a nuclear holocaust kifejezés, magyar nyelvű fórumokban találkoztam már a nyuggerholokauszt kifejezéssel (ironikus használatban - ha lehet így mondani).
De találni olyat is, hogy kutyaholokauszt, cicaholokauszt: ezeket a kiskutyák, ill. kiscicák elpusztítása miatt aggódó, jószándékú állatbarátok írták le: nyilván erre lehetne mondani, hogy ez objektíve durván relativizáló és kegyeletsértő, 50 miskolci kiscica halálát 6 millió emberéhez mérni, de másrészt a háziállatok nyelvhasználatban megjelenő antropomorfizálása egy ismert jelenség (pl. amikor a gazdi magát apucinak nevezi stb.)
Vagy ott van a roma holokauszt kifejezés: vajon ez is relativizálás vagy sem? Örmény holokauszt? (Ismeretes, hogy Werfel regénye nyomán a zsidó holokauszt sok áldozata is előképnek tekintette az örmény genocídiumot.)
És végül, az eredeti metafora: a holokauszt eredetileg az egészen elégő emberáldozatot jelentette, amit a főpap bemutatott a jeruzsálemi templomban: vajon mennyire szerencsés ez a vallásos allegória, mennyire ízléses ehhez hasonlítani a nácik által elkövetett népírtást? Még akkor is, ha tudjuk, hogy már a középkorban is használták mészárlásokra a holokauszt kifejezést, és ez a szekularizált használat a legújabb korig fennmaradt, pl. így pl. az örmény népirtást Churchill egy 1923-as könyvében holocaustnak nevezte.
