A mai angolban a ragozás nem túl kiterjedt jelenség: ebben a bekezdésben ismertetjük az egészet. A főneveknek jellemzően van egyes és többes száma (pl. pack – packs ’csomag  – csomagok’). A mellékneveknek még az sincs, bár a rövidebbeknek van közép- és felsőfoka (pl. fit – fitter – fittest ’alkalmas  – alkalmasabb  – legalkalmasabb’). Az igék zömének van az alapalakja, ami a tő, pl. pack ’csomagol’, és a jelen idő legtöbb személye mellett kötőmódként és infinitívuszként is szolgál. Emellett múlt idejű és egy ezzel egybeeső szenvedő/befejezett melléknévi igenévi alakjuk is van (packed ’csomagolt’), egy a főnévi többes számmal azonos toldalékú kijelentő mód jelen idejű egyes szám harmadik személyű alak (packs ’ő csomagol’) és egy cselekvő/folyamatos melléknévi igenév, ami egyben főnévi igenévként is szolgál (packing ’csomagoló, csomagolás’). A két többszerepű toldalék, az -ed és az -s kiejtése azonban nagy változatosságot mutat. Ezt vizsgáljuk most meg.

A rendhagyók

Nyelvtörténetileg a go olyan ige, aminek a múlt, a went pedig olyan, aminek a jelen idejű alakja veszett el. Mivel a jelentésük hasonló, jól kiegészítik egymást. Hasonló a helyzet a magyar sok – több, van – lesz párokkal is.

Megtévesztő lehet, hogy a nyelvórákon a rendhagyó alakok ismertetésével és számonkérésével megy el több idő. Nyelvileg ugyanis a rendhagyó alakok a kevésbé érdekesek. A nyelvtörténésznek ugyan érdekességet jelent kideríteni, hogy ezek mitől alakultak így. Arról, hogy az angol go [göu] ’megy’ múlt ideje went [went] ’ment’, a sing [sziŋ] ’énekel’ múlt ideje pedig sang [szȧŋ] ’énekelt’, a bring [briŋ] ’hoz’-é viszont brought [brót] ’hozott’, a nyelvész azon túl, hogy ezek így vannak, nem sokat tud mondani.

Kiegészítik egymást, mint a „go” és a „went”
(Forrás: Wikimedia Commons / EwigLernender / GNU-FDL 1.2)

A rendhagyó alakokat magunk mögött hagyva, most a kevesebbet tárgyalt, de annál érdekesebb szabályos múlt idejű igékkel és többes számú főnevekkel foglalkozunk.

Múlt idő

Ha a helyesírást nézzük, azt találjuk, hogy minden múlt idejű alak (csak a szabályosakról van most szó!) -ed-re végződik. Azonban a kiejtésben lehet itt [id] (pl. hated [hejtid] ’utált’), [d] (pl. loved [lavd] ’szeretett’) vagy [t] (pl. packed [pȧkt] ’csomagolt’). Ezt a változatosságot a helyesírás elfedi.

Muszáj néhány furcsa jelet használnunk: a [θ] a „pösze [sz]” (pl. a thank you elején), a [ð] ennek a zöngés párja (pl. a the-ben), a [ŋ] a magyar ing szó vége, de [g] nélkül. Az [ȧ] a magyar [á], de röviden, az [ā] a magyar [a], de hosszan, az [ē] pedig a magyar [e], de hosszan.

Hogy a múlt idő toldalékának három változata közül melyiket választjuk, azt kizárólag a tő hangalakja, annak is csak az utolsó hangja dönti el. [t]-re vagy [d]-re végződő tövek a magánhangzós változatot választják: fade [fejd] ’elhomályosul’  – faded [fejdid] ’elhomályosult’, fit [fit] ’beillik’  – fitted [fitid] ’beillett’. A [t]-n kívül az összes zöngétlen mássalhangzó után [t] találunk: tip [tip] ’borravalót ad’  – tipped [tipt] ’borravalót adott’, touch [tacs] ’érint’  – touched [tacst] ’érintett’, cook [kuk] ’főz’  – cooked [kukt] ’főzött’, sniff [sznif] ’szimatol’  – sniffed [sznift] ’szimatolt’, froth [froθ] ’kihabzik’  – frothed [froθt] ’kihabzott’, base [bejsz] ’alapoz’  – based [bejszt] ’alapozott’, push [pus] ’nyom’  – pushed [pust] ’nyomott’.

Kihabzott
(Forrás: iStockphoto)

Az összes többi esetben, azaz zöngés mássalhangzók és magánhangzók után a múlt idő toldaléka a [d]: rob [rob] ’rabol’ – robbed [robd] ’rabolt’, change [csejndzs] ’változik’ – changed [csejndzsd] ’változott’, blog [blog] ’bloggol’ – blogged [blogd] ’bloggolt’, live [liv] ’él’ – lived [livd] ’élt’, teethe [tijð] ’fogzik’ – teethed [tijðd] ’fogzott’, close [klöuz] ’csuk’ – closed [klöuzd] ’csukott’, camouflage [kȧmöflāzs] ’álcáz’ – camouflaged [kȧmöflāzsd] ’álcázott’, dream [drijm] ’álmodik’ – dreamed [drijmd] ’álmodott’, ban [bȧn] ’betilt’ – banned [bȧnd] ’betiltott’, long [loŋ] ’vágyik’ – longed [loŋd] ’vágyott’, fill [fil] ’tölt’ – filled [fild] ’töltött’, argue [āgjuw] ’érvel’ – argued [āgjuwd] ’érvelt’, ski [szkij] ’síel’ – skied [szkijd] ’síelt’, care [kē] ’gondoz’ – cared [kēd] ’gondozott’, cure [kjó] ’meggyógyít’ – cured [kjód] ’meggyógyított’ stb.

Főnévi többes szám, igei egyes szám

A főnevek többes számának és az igék egyes szám harmadik személyének toldaléka azonos módon viselkednek, ezért az alábbiakban már csak többes számként utalunk rá, de tartsuk észben: igéknél jelen időben éppen az egyes szám harmadik személy jele. Ez a toldalék nagyon hasonlóan viselkedik a múlt időéhez. A helyesírásban ez is egy alakú (az ilyen szavak mindig -s-re végződnek). Valójában azonban a toldaléknak itt is három változatát különböztethetjük meg: a sziszegő és susogó hangok (szakszóval szibilánsok) után [iz]: bus [basz] ’busz’ – buses [basziz] ’buszok’, phase [fejz] ’fázis’ – phases [fejziz] ’fázisok’, push [pus] ’nyom’ – pushes [pusiz] ’ő nyom’, camouflage [kȧmöflāzs] ’álcáz’ – camouglages [kȧmöflāzsiz] ’ő álcáz’, church [csőcs] ’templom’ – churches [csőcsiz] ’templomok’, judge [dzsadzs] ’bíró’ – judges [dzsadzsiz] ’bírók’.

Az oldal az ajánló után folytatódik...

Az egyéb zöngétlen mássalhangzók után ez a toldalék [sz]: chap [csȧp] ’fickó’ – chaps [csȧpsz] ’fickók’, kite [kajt] ’papírsárkány’ – kites [kajtsz] ’papírsárkányok’, kick [kik] ’rúg’ – kicks [kiksz] ’ő rúg’, sniff [sznif] ’szimatol’ – sniffs [sznifsz] ’ő szimatol’, month [manθ] ’hónap’ – months [manθsz] ’hónapok’. Az összes többi esetben [z]: job [dzsob] ’munka’ – jobs [dzsobz] ’munkák’, bed [bed] ’ágy’ – beds [bedz] ’ágyak’, blog [blog] ’blog’ – blogs [blogz] ’blogok’, love [lav] ’szeret’ – loves [lavz] ’ő szeret’, scythe [szajð] ’kasza’ – scythes [szajðz] ’kaszák’, dream [drijm] ’álom’ – dreams [drijmz] ’álmok’, pen [pen] ’toll’ – pens [penz] ’tollak’, king [kiŋ] ’király’ – kings [kiŋz] ’királyok’, fill [fil] ’tölt’ – fills [filz] ’ő tölt’, loo [luw] ’klotyó’ – loos [luwz] ’klotyók’, bee [bij] ’méh’ – bees [bijz] ’méhek’, bear [bē] ’medve’ – bears [bēz] ’medvék’, cure [kjó] ’gyógymód’ – cures [kjóz] ’gyógymódok’ stb.

Bees & bear
(Forrás: Wikimedia Commons / Georg Ernst Sandner (1736–1811))

A mögöttes alak

A múltidő három toldalékváltozata hasonlít egymásra: zöngés [d], zöngétlen [t], valamint egy „kötőhangos” zöngés [id]. (Nem úgy, mint a magyar egyes szám 2. személyű -sz és -l.) Ezért gondolhatunk arra, hogy hangalakilag is egyetlen toldalékról van szó: egyetlen alakból vezetjük le mindhárom, a kiejtésben megjelenő változatot. Azt is gondolhatjuk, hogy három különböző, egymáshoz részben hasonlító toldalék képviseli a múlt időt, illetve a többes számot. Itt most az első utat követjük.

A kérdés tehát az, a három közül melyik változatból vezetjük le a másik kettőt. A helyesírás, -ed, az [id] változatra utal, tételezzük fel ezt. Ebben az esetben az igék egy részében az [i] törlését kell feltételeznünk: lived [liv]+[id] → [livid] → [livd] ’élt’. Ez a magánhangzó-törlő szabály azonban csak ennek a toldaléknak az esetében működne, hiszen egyébként ebben a helyzetben nem törlődik az angolban magánhangzó: livid [livid] ’hamuszürke’. Ha a [t]-t tételezzük fel mögöttesnek, szintén egy csak a múlt idő esetében előforduló szabályra van szükségünk, amely [d]-vé zöngésíti a [t]-t: panned [pȧn]+[t] → [pȧnt] → [pȧnd] ’pásztázott (kamerával)’. A nem múlt idejű pant [pȧnt] ’liheg’ esetében nincsen ilyen zöngésedés. A [livid] és a [pȧnt] hangalakokkal tehát nincsen semmi baj, csak akkor, ha igék múlt idejű alakjai volnának.

Mögöttes alak
(Forrás: iStockphoto)

Az angolban a mássalhangzó-betűk kettőzése (pl. penny [penij] ’peni’) nem az adott mássalhangzó hosszúságát jelöli, hanem az előző magánhangzó rövidségét. Hosszú mássalhangzó csak akkor fordulhat elő, ha egy szó egy mássalhangzóval kezdődik vagy végződik, és mellette valami ugyanazzal a mássalhangzóval végződik vagy kezdődik: pl. penname [pennejm] ’írói álnév’. A szövegben csillag (*) előzi meg a nem létező alakokat.

Ha azonban a [d]-t vesszük alapalaknak, akkor a többi két változatát ([t] és [id]) azért kell feltételeznünk, mert enélkül az angolban egyébként elő nem forduló alakú szavak jönnének létre. Egyrészt nem végződhetnek angol szavak [dd]-re, tehát itt jogos egy magánhangzó-betoldó szabályt feltenni: fade+d [fejd+d] → *[fejdd] → [fejdid] ’elhomályosult’. Másrészt az olyan angol szavakban, amelyekben egy zöngétlen mássalhangzót még egy mássalhangzó követ a szó végén, a második mássalhangzó is mindig zöngétlen. Ezért a [d]-zöngétlenítő szabályunk sem csak a múlt idejű toldalékolásnál működne, hanem az angolnak ezt a tulajdonságát is magyarázná: pȧcked [pȧk+d] → *[pȧkd] → [pȧkt] ’csomagolt’ (mint act [ȧkt] ’felvonás’, de *[ȧkd]).

Gyengéden nyúlunk a nyelvhez!

Na de mi alapján döntjük el, hogy az [i]-t toldjuk-e be, vagy a mássalhangzót zöngétlenítjük?  – kérdezheti a figyelmes olvasó. Ugyanis a lehetetlen *[pȧkd] alakot nem csak [pȧkt]-ra, hanem [pȧkid]-ra is menthetnénk, mindkettőre van példa: pact [pȧkt] ’egyezmény’, orchid [ókid] ’orchidea’.

Eddig is igyekeztünk a lehető legkisebb változtatásokkal elérni a célunkat, pl. csak olyan szabályt tételeztünk fel, ami a nyelvben amúgy is tilos hangsorokat „javít”. Ezután is így teszünk. Mivel az [i]-betoldó szabály komolyabb változást okoz  – növeli a szótagszámot  – , mint a [d]-zöngétlenítő szabály  – ami csak egy mássalhangzó egyik tulajdonságát módosítja  –, az utóbbit alkalmazzunk, amikor csak lehet. Tehát a packed esetében zöngétlenítünk, mert annyi elég: [pȧkt] ’csomagolt’. A faded [fejdid] ’elhomályosult’ alakban viszont a magánhangzó betoldása hoz csak megoldást.

Csak gyengéden!
(Forrás: Wikimedia Commons / Wilson Bilkovich / CC BY-SA 2.0)

Végül a [t]-végű igékről kell szólnunk, hiszen ezeknél mindkét szabályt alkalmazhatjuk: fitted [fit+d] → *[fitd] → [fitid] vagy → *[fitt] → *[fitit] ’beillett’. Láthatjuk, ráadásul, hogy ha először a „gyengébb” [d]-zöngétlenítést vetjük be, akkor rossz eredményre jutunk (*[fitit]). Tehát fel kell még azt is tennünk, hogy csak akkor alkalmazunk egy szabályt, ha azonnal megoldja a problémát: a [d]-zöngétlenítése itt nem old meg semmit (sőt azzal fenyeget, hogy teljesen elrontja a jó eredmény létrejöttének esélyét). Ezért a fitted esetében egyből az „erősebb” [i]-betoldó szabály „javít”.

Játékok!

Ha a kedves olvasó idáig követett, akkor most játékokra hívjuk.

Az első játék célja, hogy a többes szám [z], [iz], [sz] toldalékváltozatai közül ugyanezek alapján az elvek alapján kiválasszuk a „mögötteset”. (Az adatokat a cikkben megadtuk. A következő pontban közöljük a megoldást, úgyhogy amíg gondolkozik, ne olvasson tovább.)

A második játék nehezebb: a múlt idő toldalékának kiszámolására itt adott módszer megindoklásában csúsztatás van.  Kommentben várjuk, hogy micsoda. Sőt, segítséget is adunk.

Az oldal az ajánló után folytatódik...

A magyaros angol múlt idő és többes szám

Végül azoknak az olvasóknak próbálunk a kedvébe járni, akik az elemzés nüanszainál feladták. Ebben a nagy bizonytalanságban az ugyanis bizonyos, hogy az angolban a múltidő toldalékának az alapalakja  – ha van ilyen  – a [d], a többes számé pedig a [z], és nem az [id] és a [sz], ahogy a helyesírás sugallja: packed, blogs. A másik vitathatatlan tény, hogy hasonulás csak előrefele történik.

Ezt azért fontos tudatosítanunk, mert ha a helyesírást komolyan vesszük, és a hasonulást visszafelé alkalmazzuk, ahogy a magyarban szokás, nem létező eredményre jutunk. Az egyik rossz döntés csak a helyesírást nézni, és *[pȧkid]-nek ejteni a packed [pȧkt] ’csomagolt’-ot. A másik csak a [d]-t venni toldaléknak, de „magyarosan” hasonítani: *[pȧgd]. Az angol anyanyelvűek a ugyanis packed-ban a [k]-t követő [d]-t ejtik [t]-nek, míg a magyarok ilyen esetben a [d] hatására az előző [k]-t [g]-nek: rakd [ragd]. Ugyanez a helyet a többes szám [z]-jével: a blogs ’blogok’-ban nem [sz] a toldalék, és nem az előző mássalhangzó hasonul hozzá: *[bloksz] (ahogy a magyarban történne: fogsz [foksz]), hanem [z] a toldalék, és nincs hasonulás: [blogz], csak ha zöngétlen mássalhangzó előzi meg: blocks [bloksz] ’tömbök’. A helyesírás miatt ez utóbbinál ritka az, hogy egy magyar anyanyelvű angolul beszélő ember [blogz]-t ejtene.

CatZ
(Forrás: Wikimedia Commons / Mad Catz Interactive, Inc. / CC BY-SA 3.0)

De ami késik, nem múlik.