Alejandro Hernández Cárdenas óvatosan titkos elegyébe merít egy megperzselődött, oszlásnak indult emberi fejet és öt megduzzadt, merev ujjat. „Miután az emberi testrészek három napot áznak, minden sebhely, vágásnyom és anyajegy ismét láthatóvá válik majd rajtuk” – jósolja. És valóban, három nap múlva a rothadó fej ismét emberinek tűnik, az ajkak teltek, a pórusok nagyok, a homlokon pedig kiterjedt horzsolás látható. Az ujjak annyira regenerálódtak, hogy az ujjlenyomatok levehetők róluk.

„Amikor a helyzet nehéz, a tudomány fejlődik” – véli a mexikói patológus. A frissen megfigyelt részletek akár vádemeléshez vagy letartóztatáshoz is vezethetnek. Hernández Cárdenas, aki törvényszéki fogszakértő, és Ciudad Juárez bűnügyi laboratóriumában dolgozik, afféle helyi hírességgé vált, ami csak ebben a félsivatagi klímájú, elképesztően magas emberölési rátával rendelkező, illegális határsértőkkel teli városban fordulhat elő. A kutató többé-kevésbé saját forrásaiból kifejlesztett egy olyan szövetregeneráló, a rossz állapotú áldozatokat „új életre keltő” folyadékot, amelyet elsősorban teljes holttesteken alkalmaz, és úgy, hogy még a vegyszerek egy részének költségeit is saját maga fedezi.

A törvényszéki szakértők a múltban általában glicerint injektáltak az ujjvégekbe, hogy a rossz állapotú tetemek ujjlenyomatait le tudják venni, de az eljárás nem megfelelő egész holttestek esetében. Különösen nem Ciudad Juárez perzselő hőségében, ahol a maradványok villámgyorsan oszlásnak indulnak vagy mumifikálódnak. A doktor a holttest víztartalmának visszaállításával segít a rendőrségnek: felfedi a tetem külsejét és belső szerveinek nagyjából a halál beálltakor fennálló állapotát.

Az oldal az ajánló után folytatódik...

Százakból csak néhány

Napjait jobbára laboratóriumában tölti, azoknak az ismeretlen személyazonosságú holttesteknek a helyreállításával, amelyeket 2009 és 2011 között, a rivális drogbandák háborújának tetőpontján találtak. Közel nyolcezer embert öltek meg ebben az időben, ezért van dolga elég a patológusnak, aki nem nélkülözi a fekete humort. Azt mondja, hogy beszél a halottakhoz, vigasztalja őket, miközben dolgozik rajtuk, és romantikus zenét játszik a helyiségben, ahol a holtak a „jacuzziban” úsznak. Ha az áldozat arca fenyegetővé válik a regeneráció közben, akkor a doktor a szomorkás muzsikát hiphopra vagy rapre cseréli a kínosan tiszta, mégis szörnyen büdös helyiségben.

Az 55 éves szakértő elsősorban azokkal a halottakkal foglalkozik – elsősorban női áldozatokkal –, akikért senki sem jelentkezett. Így azonosíthatóvá válnak, és a hatóságok az elkövetők nyomába eredhetnek. „Bűn lenne nem csinálni” – mondja, pedig a munkája néha még éjszakára is a laborhoz köti.

„Sok lányt viszek ágyba, csak nem úgy, ahogy mások” – tréfál keserűen a The New York Timesnak nyilatkozva. Szavai szerint gyakran feldühíti, hogy a procedúra során hozzá közel kerülő áldozatoknak nem tudnak igazságot szolgáltatni. Az ez idáig helyreállított mintegy 150 tetem közül csak néhány nyújtott elegendő bizonyítékot ahhoz, hogy a gyanúsítottakat letartóztassák. Előfordul, hogy nem mer érdeklődni az áldozatok személyazonossága után, mivel attól tart, hogy a korrupt hivatalos személyek vagy az elkövetők a nyomába erednek. „Aki kevesebbet tud, tovább él. Az ember még a hatóságokban sem bízhat” – teszi hozzá.

Olvasóinkat nem kívánjuk fotóillusztrációkkal sokkolni
(Forrás: Wikimedia Commons / P.J.L Laurens / CC BY-SA 3.0)

Leginkább az eltűntek családjai támogatják a munkáját, azok, akik remélik, hogy a kémia segíthet az ügyek lezárásában. A szakemberek, akik szerint Ciudad Juárez az egyetlen hely, ahol a technikát alkalmazzák, inkább vitatják a módszert, amelyet a patológus szabadalmaztatásra beterjesztett a hatóságokhoz. „Ha megkapja a védjegyet, az nagy elismerésnek és előrelépésnek számít majd” – véli Elizabeth Gardner, a Birminghami Alabamai Egyetem törvényszéki professzora, aki figyelemmel kísérte az orvos munkáját.

A mindent eldöntő robbanás

Hernández Cárdenas, az egykori ökölvívó nem erre a pályára készült. Tizenhét éves korában megnősült, és hamarosan három gyermeke született, így nagy nehézségek árán végezte el a főiskolát, hogy fogtechnikusi képesítést szerezzen. A Vöröskereszt mentőautóját vezette, amikor a sorsa eldőlt. 1977-ben egy napon 28 holttestet – egy robbanás áldozatait – szállította a hullaházba. A patológusok megkérték, hogy vizsgálja meg a halottak szájában az esetleges nyomokat. Ez izgalmas kihívást jelentett a doktor számára, aki magát megszállott típusnak mondja.

Ettől kezdve megosztotta életét a műfogsorok készítése és a vöröskeresztes tevékenység között, mígnem 2002-ben végső választásra kényszerült, amikor a törvényszéki laborba hívták fogorvos-szakértőnek, hogy megállapítsa az áldozatok fogazata alapján azok korát. Amikor már egy ideje ott dolgozott, egy olyan probléma megoldásába is belekezdett, amely már régen foglalkoztatta: hogyan lehetne a tetemek ujjbegyeinek helyreállításához használt módszert valamiképpen az egész testre alkalmazni.

„Volt anyagom, volt időm és volt felhatalmazásom a kísérletezésre” – magyarázza a patológus. A városi halottasházakban fellelhető ujjakon és füleken kezdte a munkát, a testrészeket üvegtárolókba helyezte. Közben bébiételt evett, hogy azzal is lecsíphessen valamit a költségekből, egyidejűleg a kollégák kötekedését is vissza kellett vernie.

Nem megfelelő téma    

Az egyik reggel a laboratóriumba érkezve meglátta, hogy egy ujj a tárolóban szinte tökéletesen éppé változott. „Azt hittem, a munkatársaim tréfája volt – idézi föl. – De ők azt válaszolták, hogy »mi nem játszunk a mocskaiddal«.” Először 2008-ban sikerült egy tetem víztartalmát helyreállítani, amivel afféle celebbé vált a város lakóinak és az ország törvényszéki szakértőnek a körében.

„Igen magas az ázsiója” – állítja róla Carlos Reynosa, a Ciudad Juárez-i Autonóm Egyetem törvényszéki doktori iskolájának vezetője. Az amerikai konzulátus és az Egyesült Államok Nemzetközi Fejlesztési Ügynökségének (USAID) munkatársai is érdeklődtek az eredményei iránt. „Sajnos nemcsak a tudományos és hivatalos körök figyelmét keltette fel módszerével...” – utal rá Reynosa.

A mára már elvált Hernández Cárdenas bevallja, hogy kétes hírneve mindenhová elkíséri a városban. Ha nőket visz vacsorázni, gyakran kérdezik a munkájáról, olyan részletek után érdeklődve, amelyekről ő nem kíván beszélni. „Nem hinném, hogy a téma megfelelő lenne egy hölgy számára” – véli.