-
Sándorné Szatmári: @szigetva: Bocs, de általánosságban beszélek a nyilvánosság kérdéséről, amit az említett e...2025. 03. 14, 09:37 A kutyára vagy csimpánzra hasonlítunk...
-
szigetva: @Sándorné Szatmári: Ugyan nem tudom miről beszélsz, de ha nem vagy képes összerakni, hogy ...2025. 03. 12, 17:14 A kutyára vagy csimpánzra hasonlítunk...
-
Sándorné Szatmári: Most én is kijelentem, hogy ezután csak az engedélyemmel idézhetik forrásként amit ide az ...2025. 03. 12, 16:37 A kutyára vagy csimpánzra hasonlítunk...
-
Sándorné Szatmári: @cikk "Aki bővebben kíváncsi a kísérletekre, és további hasonlóságokra és különbségekre vá...2025. 03. 12, 16:20 A kutyára vagy csimpánzra hasonlítunk...
-
Sándorné Szatmári: @bm: Az említett Koko majom bírta nyilvánvalóan azokat a képességeket, amelyekről a majom ...2025. 03. 12, 16:01 Áttörés: beszélő majmok
Kálmán László nyelvész, a nyest szerkesztőségének alapembere, a hazai nyelvtudomány és nyelvi ismeretterjesztés legendás alakjának rovata volt ez.
- Elhunyt Kálmán László, a Nyelvész, aki megmondja
- Így műveld a nyelvedet
- Utoljára a bicigliről
- Start nyelvstratégia!
- Változás és „igénytelenség”
Kálmán László korábbi cikkeit itt találja.
Ha legutóbb kimaradt, most itt az új lehetőség!
Ha ma csak egyetlen nyelvészeti kísérletben vesz részt, mindenképp ez legyen az!
Finnugor nyelvrokonság: hazugság
A határozott névelő, ami azt jelenti, hogy ‘te’
Az oroszok már a fejünkön vannak!
egueguegueguegu-eguegueguegueguegu...
Az „ember” szavunk három szó összetételéből jött létre, ám nem úgy hogy három szótövet illesztettünk össze. Mire az új szóösszetétel megszületett, a nyelvhasználók ugyanúgy nem érezték a régi formán, hogy összetétellel jött létre, ahogy ma sem érezzük, hogy az „ember” szó több elemből állna. Sőt, a történetnek folytatása is van...
Nemrégiben egy cikkünkben röviden kitértünk a magyar szó eredetére, és ennek kapcsán megemlítettük az ember szóval való kapcsolatát:
A népnév egyébként összetett szó, magy- előtagja azonos a manysi népnévvel, az -er(i) utótag pedig azonos azzal, amely az ember szó végén található.
Megjegyzésünk kapcsán kommentelőink az ember szó eredetének kérdését kezdték feszegetni, leírtak bizonyos féligazságokat, illetve teljes sületlenségeket is. Mivel az ember ügyében – nem ez lévén a téma – meglehetősen sommásan nyilatkoztunk, nem árt, ha kissé részletesebben is kifejtjük, mit gondolnak a nyelvtörténészek erről a szóról.
Az oldal az ajánló után folytatódik...
A magyar nyelv történeti–etimológiai szótára szerint valószínűleg összetett szóról van szó. Utolsó eleme, melyet a magyar népnévben is megtalálunk, a finnugor alapnyelvre *irkä vagy *ürkä alakban rekonstruált szó, melynek eredeti jelentése ’férfi, fiú, valakinek a fia’ lehetett. A finnben mai megfelelői ’legény, házasulatlan férfi’, illetve egyszerűen ’férfi’ jelentésben használatos; a déli számiban ’vőlegény’ a jelentése; ezen kívül csak a mariban van meg, ahol ’valakinek a fia’, ’fiú, gyerek’, illetve ’(fiú)unoka’ jelentésben fordul elő.
Volt azonban a finnugor alapnyelvben egy másik, hasonló jelentésű szó, a *pojka ’fiú, valakinek a fia’ – ebből származik a mai magyar fi(ú) is. Hasonló jelentésben van meg a legtöbb finnugor nyelvben, de több helyen előfordul ’legény, fiatal férfi’ jelentésben is. A magyarban a két hasonló szó összekapcsolódott, és ebből jött létre Innen már nem nehéz kitalálni, hogy a férfi szó a fi és az *er összetételéből létrejött *fér és a fi összetétele. Ebben a szóba tehát kétszeri is bekerült a fi.
a férj – a -j vagy szabálytalan hangfejlődés eredménye, vagy kicsinyítő képző. (Az eredeti ’férfi’ jelentés úgy alakulhatott át ’(hímnemű) házastárs’ jelentésűvé, ahogy ma a fiú felveszi a ’férfipartner’ jelentést a valakinek a fiúja kapcsolatban.) Hogy ez a szó még akkor jött létre, amikor a szó eleji f- helyén még p- volt, azt pont az ember szóból tudhatjuk meg.
(Forrás: Wikimedia Commons / Carl Saga, Gregory Maxwell)
Ez a szó ugyanis összekapcsolódott egy másik ősi, sőt, még régebbinek tűnő, uráli eredeti szavunkkal, melyet *emä alakban és ’anya, nő’ jelentésben rekonstruálnak. Ebben a jelentésben a szamojéd és a balti-finn nyelvekben fordul elő. A magyarban olyan szavak őrzik ezt az elemet, mint az emse ’koca, anyadisznó’, illetve az ennek régies formájából keletkezett név, az Emese. A két szó összekapcsolódott: feltehető, hogy az *emä folytatója ekkor a magyarban ’nő’ jelentésű volt: az obi-ugorban is találunk olyan szavakat, melyekben az ’ember’ jelentés a ’nő’ és a ’férfi’ jelentésű szavak összetételével jön létre. A p- már nem a szó elején állt, így nem vált f-fé. A -m- és a -p- között pedig az ősmagyar kor végéig ott állhatott a magánhangzó, így nem ment rajta végbe a *-mp- > *-mb- > -b- változás: a *p csak viszonylag későn, az ómagyar kor elején válhatott b-vé: a szó a Halotti beszédben már b-vel szerepel: isa es num igg ember mulchotia ez vermut (azaz ’lám, egy ember sem kerülheti el ezt a vermet’ – azaz a sírgödröt).
Az ember tehát többszörös összetétellel jött össze, de az újabb összetett szó akkor jött létre, amikor már az eredeti összetétel elhomályosult. Ráadásul a folyamat nem állt meg! A nő és az ember összetételéből keletkezett a némber, melynek eredetileg nem volt negatív jelentéstartalma, egyszerűen azt jelentette, hogy ’asszony, felnőtt nő’. Hasonlóképpen született meg a jámbor: a jó és az ember összetétele eredetileg ’tisztességes ember’ jelentésű főnév lehetett, és csak később vált melléknévvé.