A denevérek hallóközpontja rendkívül fejlett, ezért kedvelt alanyai az akusztikus kísérleteknek. Állandóan hangot bocsátanak ki, hogy repülés és vadászat közben tájékozódhassanak, ugyanakkor egymással is kommunikálnak. Egy több százas telep részeként nem csak saját tájékozódó hangjaikat, hanem fajtársaik figyelmeztető kiáltásait is észlelik – fejtette ki a washingtoni Georgetown Egyetem kutatója, Bridget Queenan az Amerikai Idegtudományi Társaság éves konferenciáján.

Kollégáival a Pteronotus parnellii nevű denevérfaj hallóközpontját vizsgálta. Olyan idegsejteket találtak az állatok agyában, amelyek a többit elhallgattatják, mihelyt fontos jeleket fognak. A kutatók egy további sejttípust is felfedeztek, amely képes a háttérzajok elnyomására. Hasonló folyamatok mehetnek végbe az emberi agyban is – állapították meg.

A Der Spiegel című német lap internetes kiadása (www.spiegel.de) szerint biológusok néhány éve már találtak a denevéreknél bizonyos idegsejteket, amelyek mind a visszhangos tájékozódásból, mind a kommunikációból eredő hangokat képesek feldolgozni. Ebből arra következtettek, hogy létezhet egy mechanizmus, amely az egyes sejtek jeleit felerősíti, amikor fajtársak hangjait fogadják. Kísérletük során a kutatók tájékozódó és figyelmeztető hangok különböző kombinációit játszották le a denevéreknek. Az egyes idegsejtek reakcióját elektródák segítségével követték nyomon.

A sejtek teljesen különbözően válaszoltak az ingerekre. Egyesek csak a tájékozódó hangokra reagáltak, mások pedig gátolták a környező idegsejteket, amikor figyelmeztető hang érte őket. Voltak olyan sejtek, amelyek a figyelmeztetés jelét felerősítve továbbították. A kutatók ebből arra következtettek, hogy az agyon belül arra szakosodott sejthálózatok emelik ki a fontos jeleket a kevésbé fontosak közül.

Bár az ember hallása messze nem olyan kifinomult, mint a denevéré, akadnak párhuzamok a kettő között – ezért nem kizárható, hogy akár az embernél is hasonlóan zajlik a zajszűrés.