Ön is szokott a Facebookról tájékozódni? – Ha valaki ügyesen válogatja össze az ismerőseit és a lájkolt sajtóorgánumokat, és azoknak ügyesen iratkozik fel a hírfolyamára, akkor kizárólag a Facebook kinyitásával olyan válogatását találhatja meg a híreknek, amely éppen elegendő lehet a napi tájékozódáshoz. De ha nem is elegendő, az biztos, hogy többnyire hasznos, ha az ismerőseink szűrőjén keresztül válogatjuk a híreket. (Persze arra nem árt ügyelni, hogy mindenféle szempontból kiegyensúlyozott baráti kört ápoljunk; persze csak akkor, ha igényünk van a többoldalú tájékozódásra.) Az egyoldalúságon kívül mi lehet ennek a tájékozódási formának a hátránya? – Az alábbiakban erre mutatunk néhány példát.

Az oldal az ajánló után folytatódik...

Augusztus utolsó napjaiban jó néhány futótűzként terjedő hírről értesültünk a Facebookon keresztül, amelyekről hamarosan kiderült, hogy – ha nem is álhírek –, de semmiképp sem mondhatóak aktuálisnak. Hiába szólnak ugyanis például a tanévkezdésről, több évvel korábbi cikkekről, eseményekről, reflexiókról van szó. A hírekre (és sajnos pláne a rossz, negatív tartamú hírekre) amúgy is kiélezett közösségi oldali felhasználók persze boldogan és hátborzongva osztják tovább ezeket az anakronisztikus híreket. Mígnem valaki egyszer rá nem jön, hogy hoppá, ez a hír bizony már több éves, így nagy hírértéke ma már nincs. Persze ilyenkor rendszerint már nagyon nehéz megállítani a megosztási lavinát, az anakronizmusok így meglepően sokáig túlélnek…

Azt már megszokhattuk, hogy a postafiókunkba érkező levelek egy tetemes része kamu: egy héten néha háromszor is megnyerjük a lottót, olyan állásokat nyerünk el, ahol dolgozni nem nagyon kell, viszont annyit fogunk keresni, hogy menten meggazdagszunk, és bár az örök életet talán még senki nem ígérte nekünk, a hosszú, kényelmes, egészséges életet már annál többen. Ezeknek a spameknek már nem dőlünk be; már túl régen élünk velük kénytelen-kelletlen együtt. Ahhoz is hozzá vagyunk edződve már, hogy a közösségi oldalakon is terjednek városi legendák, álhírek, úgynevezett hoaxok – többnyire új vírusokról vagy épp a lehetséges óvintézkedésekről, brutális kriminalitású eseményekről és az örökzöldnek számító egészségügyi területről. Ezekre is egyre inkább figyelnek a felhasználók, és igyekeznek ellenőrizni a hír igazságtartalmát. Az ellen azonban, úgy tűnik, egyelőre védtelen vagyunk, hogy az ismerőseink milyen, már régóta lejárt szavatosságú híreket osztanak meg. Különösen abban az esetben vagyunk hajlamosak eltévedni, hogyha a különböző ügyeket propagáló csoportokban, hálózatokban osztják meg ezeket. Az utóbbi időkből két példát emelünk ki.

A Facebookra 2013 augusztusában így került fel
(Forrás: Facebook)

Az egyik hír a sok iskolakezdésről szóló negatív hír közé illeszkedett: arról szólt, hogy a csodálatos munkát végző Igazgyöngy Alapítvány és Alapfokú Művészetoktatási Intézmény működése augusztus végére végveszélybe került. A cikk kiemelt, a facebookos link alatt is olvasható része arról szólt, hogy a szerző szeptemberben még részt vesz egy londoni konferencián, aztán bezárhatja az iskoláját. Az írás hiteles helyen, a Taní-tani Online-on jelent meg, a szerző már hitelesebb nem is lehetne, ugyanis a cikket maga L. Ritók Nóra, az intézmény igazgatója, A nyomor széle című blog szerzője írta. Egy dologból lehetett rájönni, hogy a hír nem aktuális: ez pedig a közlés dátuma. A cikk ugyanis két évvel ezelőtt, 2011. augusztus 22-én jelent meg, és akkor volt aktuális. Az alapítvány helyzete – lehet mondani – nagyon hasonló azóta is, de azok, akik megosztották a cikket, ezt vélhetően nem tudták. Ők ugyanis kommentár nélkül, úgy továbbították a hírt, mintha az mai lenne. A lavinát aztán maga a szerző volt kénytelen megállítani, aki figyelmeztette a cikkét megosztókat, hogy az egy két évvel korábbi írás. Ettől függetlenül elképzelhető, hogy még ma is olvassák aktuálisként néhányan a cikket.

Az eredeti cikk 2011-es
(Forrás: tani-tani.info)

De nem csak az olyan aktuális, nevezetes időpontokat lehet – akarva vagy akaratlanul – kihasználni, amilyen a tanévkezdés. Mindig vannak olyan közfelháborodást keltő, botrányos ügyek, amelyek rengeteg facebookos megosztást eredményeznek. A napokban ilyenből a hozzánk a Latabár-család sírjának a megrongálását dokumentáló fénykép jutott el. A kép, amely egyébként minden bizonnyal valódi volt, és a készítője töltötte fel saját, nyilvános albumába, a megrongált sírt ábrázolta. A képaláírásból pedig a következőt tudhattuk meg:

„Ennek az országnak rengeteg vidám órát adott, egy család, akit a Latabároknak hívtak... Most jöttem a Farkasréti temetőből, mert tegnap kaptam egy figyelemfelhívó telefont, arról, hogy vandálok, feltúrták a Latabár sírhelyet. Nem akartam hinni a szememnek, kimentem. Iszonyat amit láttam. Miért volt ez jó valakinek? Se motor, se autónyom nincs a közelben. Emberi kéz tett ilyen csodát. Ilyen országba élünk ma.”

A kép ma is terjed a Facebookon
(Forrás: Facebook)

És bár a retorika kissé hatásvadász, a konklúzió pedig a túláltalánosítás szép példája, ennek alapján még mindig hitelesnek tűnt a dokumentum. Aztán a kép feltöltésének dátumánál láttuk, hogy az 2010. október 3-án került fel a Facebookra, tehát közel három éve. Ettől még persze a hír nem lenne kevésbé felháborító… Az már azonban kacifántosabbá teszi az ügyet, hogy a képhez írt nyilvános kommentárokból és egy gyors guglizásból hamar kiderült, hogy a sírt nem szándékosan rongálták meg, hanem egy idős sofőr gázolt át rajta, mert elvesztette uralmát a kocsija felett (legalábbis a Farkasréti temető igazgatója és a család egy élő tagja így tudta). Az persze felháborító, hogy az október első napjaiban már látható rongálást – az október végi hírek tanúsága szerint – még egy hónap elteltével sem sikerült helyreállítani.

Hogy mi a tanulság mindebből? – Az biztos, hogy egy-egy hír esetében nem elég megnézni, hogy általunk hitelesnek tartott személy vagy szervezet osztotta-e meg. Arról sem elég meggyőződnünk, hogy az eredeti forrás hitelesnek vélhető-e. Mindenképp fontos ellenőrizni a cikk, híradás, kép stb. dátumát is. Ezen kívül – bár ez időigényes és kontraproduktív is lehet – néha nem árt belepillantani a kommentárokba is. Így talán kiküszöbölhető, hogy több éves híreken háborodjunk fel úgy, mintha azok is maiak lennének. Így talán több időnk és energiánk marad az aktualitásokra.