Éveken át hallgatott le üzenetrögzítőket és mobiltelefonokat a legnagyobb vasárnaponként megjelenő brit bulvárlap, a News of the World – állítja a The Guardian. A tekintélyes napilap leleplező cikkei szerint a – The Sun, a The Times és a The Sunday Times című lapokkal, valamint a Sky tévécsoporttal együtt – Rupert Murdoch kezében lévő újság magándetektíveket bízott meg a telefonok és rögzítők feltörésével, hogy hozzájusson a sztárvilág és a politikusok legféltettebb titkaihoz.

A főzőműsorairól híres Nigella Lawson, az amerikai színésznő, Gwyneth Paltrow, George Michael énekes, Boris Johnson londoni polgármester, Sir Alex Ferguson, a Manchester United futballklub vezetőedzője, politikusok, sőt, a brit királyi család is az áldozatuk volt. Az utóbbi esetre még évekkel ezelőtt derült fény – az ügyben 2007 januárjában befejeződött per a királyi udvari tudósítója, Clive Goodman és Glen Mulcaire magánnyomozó négyhónapos szabadságvesztését eredményezte. Pechük volt: megbízójuk olyan információkat közölt, amelyeket bizonyíthatóan csak az ismerhetett, aki meghallgatta a koronás üzenetrögzítők felvételeit.

Füleket kinyitni! A képen Johnny Rotten, a Sex Pistols brit punk-rockzenekar énekese a 2008-as Sziget Fesztiválon. Nem tudni, őt lehallgatták-e
(Forrás: MTI, Kollányi Péter)

Nincs ügy. Van ügy.

Goodman bebörtönzése után a Rupert Murdoch tulajdonában lévő lapokat irányító cég, a News International vezetése közölte: a detektív a tudtuk nélkül hajtotta végre az akciókat. A The Guardian által múlt héten kirobbantott ügy a két évvel ezelőtti folytatásának tekinthető. A News of the World szerint nincs újabb ügy. Szemlátomást mégis van, a Scotland Yard ugyan nem, Paul Stephenson londoni rendőrfőkapitány viszont nyomozást rendelt el; a vizsgálatot a helyettese, John Yates vezeti.

A lehallgatási botrány miatt – a BBC értesülései szerint – július 21-én parlamenti meghallgatást tartanak. Rebekah Wade, a The Sun jelenlegi főszerkesztője és a News International szeptemberben hivatalba lépő vezérigazgatója ezt azzal summázta: örömmel fogadja a lehetőséget, hogy megjelenhet a testület előtt. Érdekessé teszi az esetet, hogy a távirati iroda úgy tudja: a News of the World az ő mobiltelefonját is feltörette egy magándetektívvel.

Az ellenlábasok szerint a lapnak sok esetben szerencséje volt: sikerült peren kívül megegyeznie az érintettekkel. Ez hozzávetőleg egymillió font bánatpénz kifizetését jelentette, három „ügyfélnek”. Rupert Murdoch a Bloombergnek nyilatkozva azt mondta: nem tudott a kifizetésekről. Később a News International elismerte, egy esetben valóban fizettek kártérítést, de hozzátette: ez nem volt gyakorlat.

A brit információs ombudsman 2006-os jelentése alapján több mint háromszáz újságíró alkalmazott rendszeresen magándetektívet, hogy titkos telefonszámokat, esetleg bűnügyi nyilvántartási adatokat szerezzen be – tudta meg a Népszabadság londoni tudósítója. A bizalmas információk kiadását Nagy-Britanniában az adatvédelmi törvény szabálysértésnek nyilvánítja, hacsak a közérdek nem indokolja.

Soron kívül

Hazánkban a brithez hasonló kázusra még nem derült fény; a magyar lehallgatási ügyek elsősorban a politikai élet sajátjai. Az első ilyen eset mindjárt a rendszerváltás után a Dunagate-botrány volt. A hasonló témájú szálak messzire vezetnének, érdemes azonban még egy ügyet megemlíteni, tavaly őszről. Dávid Ibolya, az MDF elnöke múlt szeptemberben fordult a Legfőbb Ügyészséghez és a Nemzeti Nyomozó Irodához. Soron kívüli vizsgálatot kért, arra hivatkozva, hogy a birtokába került hangfelvétel szerint terhelő adatokat akart gyűjteni róla és pártjáról egy biztonsági cég. Az ügynek nincs még vége; a tavaly év végi helyzetről addig is itt olvasható összefoglaló.

A 2008-as év a politikától távolabbról is hozott egy lehallgatási esetet, erről azonban még nem derült ki, valójában mi. A hvg.hu megtudta, hogy a Magyar Telekom (MT) előzetes tájékoztatás nélkül lehallgatta egy külsős foglalkoztatásban álló, de a vállalat létesítményében dolgozó szakszervezetis és főnöke telefonbeszélgetését. Az MT sajtó-helyreigazítási pert indított a lap ellen, az ügy következő tárgyalási napja szeptember 7-én lesz.

Engedély nélkül behatolni

A lehallgatást Magyarországon a törvény tiltja, a médiumok etikai kódexei pedig elutasítják, feltéve, ha foglalkoznak a témával. „Az önszabályozás szükségességét [...] a kilencvenes évek második felében ismerte fel a magyar újságíró-társadalom, és ekkor fogadták el a különböző szintű szakmai-etikai kódexeket” – áll Bajomi-Lázár Péter médiakutató A politikai újságírás normái Magyarországon című dolgozatában. A szerző szerint az évtized végének kezdeményezései közül hármat érdemes külön is megemlíteni.

1999 végén egy magyar újságírókból és a BBC munkatársaiból álló műhely elfogadta a Visegrádi jegyzőkönyvet. E szakmai-etikai kódex csak a rádiós és televíziós újságíróknak szól, vállalása önkéntes (a dokumentum a rejtett kamera használatáról tesz említést, a lehallgatásról azonban nem).

Alig egy év múlva, 2000 őszén négy magyarországi újságíró-szervezet, a Magyar Újságírók Országos Szövetsége, a Magyar Újságírók Közössége, a Magyar Katolikus Újságírók Szövetsége, valamint a Sajtószakszervezet a magyar újságírás erkölcsösségének fenntartása érdekében közös etikai alapelveket dolgozott ki. Ezek megfelelnek az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlése 44. rendes ülésén az újságírói etikáról szóló 1003/1993. számú határozatának, valamint a Nemzetközi Újságíró Szövetség 1986. évi világkongresszusán az újságírói magatartásról elfogadott elvi deklarációnak. Az etikai kódex 6. § A pontja szerint: „az újságírói szakmában sem szentesíti a cél az eszközt. Információt kizárólag törvényes és etikus eszközökkel, módszerekkel lehet megszerezni. Sérti az újságírói etikát a lehallgatás, a rejtett kamera, rejtett magnetofon alkalmazása, a magánéletet sértő fényképezés stb.”.

Néhány hónappal később, 2001 februárjában az online tartalomszolgáltatók állítottak össze közös „Tartalomszolgáltatási kódexet”. Az Index.hu és az [origo] munkatársai által létrehozott, majd újabb tagokat felvevő Magyarországi Tartalomszolgáltatók Egyesületének működési, etikai és eljárási szabályzata szerint „tilos információt olyan módon szerezni, hogy a tartalomkészítő az információforrást megtéveszti”, valamint „tilos információt, dokumentumot lopni, eltulajdonítani; tilos engedély nélkül magánterületre behatolni”.

Ügyvéd, orvos, újságíró

A magánbeszélgetések nyilvánosságra hozatalának nincs bírói gyakorlata a büntetőjogban; évente alig egy-két ilyen ügy kerül bírói szakaszba – mondta el tavaly szeptemberben Tóth Mihály büntetőjogász a távirati irodának, miután akkoriban kerültek nyilvánosságra a már említett magánbeszélgetések. Hozzátette: az elkövető mentesül a felelősségre vonás alól, ha az adott pillanatban joggal gondolhatta, hogy alapos oka van a magántitok nyilvánosságra hozatalára. Ez lehet például valamilyen nyomós közérdek.

„Aki a foglalkozásánál vagy közmegbízatásánál fogva tudomására jutott magántitkot alapos ok nélkül felfedi, vétséget követ el, és pénzbüntetéssel büntetendő” – idézte a törvényt a büntetőjogász. Hozzátette, a bűncselekményt hivatalból nem, csak a sértett fél magánindítványára üldözik. Ez a bűncselekmény csak szándékosan követhető el, azaz a tettesnek tisztában kell lennie azzal, hogy magántitoknak jutott a birtokába, továbbá azzal is, hogy alapos ok nélkül hozta nyilvánosságra – magyarázta. Utóbbi kérdés eldöntése bírói mérlegelés tárgya. Arra a kérdésre, hogy tipikusan ki tekinthető olyan embernek, aki foglalkozása révén jut magántitok birtokába, Tóth Mihály az ügyvédeket, az orvosokat és az újságírókat említette példaként.

Casus belli

Lehallgatási ügyek évezredekig nem voltak (addig főleg a hallgatózások és a kihallgatások domináltak – bár előbbit büntette pl. az ősi angolszász jog), mivel Alexander Graham Bell a telefont csak a 19. század végén találta fel. Az összeesküvés-elméletek rajongói – és néha a tények szerint is – azóta mindent lehallgatnak a hatóságok, a média, a féltékeny hitvesek és a lelkes amatőrök. A megfelelő berendezések beszerzése nem lehet gond a – nyilván az ezekben a percekben is megfigyelt – internet segítségével, a dolog csupán pénzkérdés. Érdemes azonban megfontolni a News of the World esetét: a lap újabb perekre számíthat, így – figyelembe véve az amerikai illetőségű lehallgatottakat is – akár több millió dolláros kártérítéseket kell még kifizetnie.