A nyelv velünk született emberi képesség, az olvasás azonban tanult készség, amelyet hosszas tanulással és gyakorlással szerzünk meg és fejlesztünk.

Nehezen tisztázható, hogy az olvasási készség megszerzésében mely agyterületek vesznek részt, mert legtöbben gyerekkorban sajátítják el az olvasás tudományát, ekkor pedig számos más hatás is éri az agyat. Olvasni nem tudó felnőttek vizsgálatánál viszont az a nehézség, hogy közülük sokan egészségi vagy tanulási problémával küszködnek, így torzulhat az olvasástanulásra adott agyi válasz, amelyből a kutatók következtetéseket vonhatnak le.

Spanyol, kolumbiai és brit kutatók ezért most húsz egykori lázadó segítségével szereztek pontosabb információt a nyelvi működés biológiai hátteréről – közölte a brit Nature tudományos magazin csütörtöki száma. A volt gerillák egy társadalmi újraintegráló programban vettek részt Kolumbiában, és annak részeként megtanultak olvasni. Az önként vállalkozók agyát mágneses rezonanciás elven működő képalkotó berendezéssel (MRI) vizsgálták. Az eredményeket 22 hasonló kulturális hátterű, ám még olvasni nem tudó ember agytérképeivel vetették össze.

Az újonnan olvasni tudók szürkeállományának sűrűsége a bal agyfélteke több területén nagyobbnak mutatkozott, valamint több kapcsolat fejlődött ki az egyes területek idegsejtjei között is, és nagyobb lett a fehérállomány is.

A legjelentősebb megállapítás az angular gyrus nevű agyterület feladatát érinti. Mintegy másfél évszázadig úgy vélték a szakemberek, hogy az angular gyrus a leírt szó képét, a szóalakot ismeri fel, majd lefordítja hangokra és jelentésre. A most megjelent tanulmány szerzői azonban megállapították, hogy az angular gyrus agyterületnek köztes feladata van: megjósolja, hogy mit lát majd az agy.

„A hagyományos elképzelés szerint az angular gyrus afféle szótárként működik, a szó betűit jelentésre fordítja. Megmutattuk, hogy valójában előrelátó szerepe van abban, hogy mit észlel majd szemünk; ez inkább hasonlít a mobiltelefonok szóválasztást kitaláló sms-funkciójához” - tudatta sajtóközleményében Cathy Price, a londoni University College professzora, a kutatás résztvevője.

Az eredmények segíthetik az olvasászavarok, a diszlexia okainak megértését is.