A francia nyelv Magyarországon a közoktatásban igen sokáig hátrányos helyzetben volt a némettel, majd az orosszal szemben. Ennek elsősorban geopolitikai okai voltak. Tudunk a középkor dinasztikus kapcsolatairól, de ezek nyelve még a latin volt. Feldolgozták történészeink a kora újkor diplomáciai útkereséseit, elsősorban azokat, amelyekben Habsburg-ellenes küzdelmeink vezetői keresték a franciákban a lehetséges szövetségest. Korokon átívelően hatottak a francia nyelv jelenlétére a szerzetesrendek közötti kapcsolatok (premontreiek, ciszterek). A kora újkortól kezdve pedig a kálvini protestantizmus növelte a francia nyelv iránti érdeklődést.

A szerző a Franciatanárok Egyesületének elnöke.

A föltárt adatok szerint először a pozsonyi evangélikus gimnáziumban oktattak rendszeresen francia nyelvet, 1724-től kezdve. Az első magyarországi kiadású francia nyelvkönyvet pedig a soproni jezsuiták számára adták ki, Pronunciatio linguae gallicae címen.

Az oldal az ajánló után folytatódik...

Az irodalmárok, az eszmetörténészek feldolgozták a felvilágosodás nyomán támadt frankofil érdeklődést értelmiségünk legjobbjaiban. Az egyetemi franciaoktatás a mai ELTE jogelődjében a 18. század végén kezdődött, ténylegesen csak II. József halála után. A francia nyelv első professzorainak azonban hamar távozniuk kellett a francia forradalom eszméi melletti kiállásukért. Történelemből vett példáink mind azt mutatják, hogy a francia nyelv Magyarországon többnyire a polgárosodás eszméi iránt fogékony humán értelmiség körében hódított. A francia nyelv és a kultúra iránti vonzódás a domináns osztrák-német befolyással szembeni ellenállásból is táplálkozott. A gazdasági-politikai elit tagjai, a magyar és a német után, harmadik nyelvként tudtak franciául. A szülők gyermekeik mellé francia nevelőnőket, magántanárokat fogadtak. Lányaikat beírathatták a francia nyelvű nevelőintézetekbe (pl. Notre Dame de Sion)

Az egykori Notre Dame de Sion, ma Arany János Általános Iskola és Gimnázium
(Forrás: 12.kerulet.ittlakunk.hu)

A 20. században országainkat az európai konfliktusok sorozata, egészen a rendszerváltásig, ellenséges katonai-politikai blokkokban találta. Gondoljunk a két világháborúban szembenálló szövetségi rendszerekre, majd a kétpólusú világ idején a vasfüggöny elválasztó voltára, amely természetesen minden nyugati nyelv tanítását visszavetette.

A két világháború között, a franciák művének tartott trianoni békétől sújtott Magyarországon az Eötvös Kollégium a nyelvtanárok későbbi nemzedékeire hatóan éltette tovább a francia nyelvre és a kultúrára nyitott szellemiséget. Érdemes megjegyezni, hogy a békeszerződés nem érinti hátrányosan a francia nyelvnek a közoktatásban elfoglalt helyét. Ebben szerepe volt Klebelsberg Kunónak, aki oktatáspolitikájában ellensúlyozni kívánta a német kulturális dominanciát. Mind a humán, mind a reálgimnáziumokban megerősödtek a francia nyelv pozíciói. Egyetlen hátrányos intézkedésről tudunk: a gimnáziumokon kívüli iskolák közül a vasutasok képzéséből száműzték a francia nyelvet.

Az Eötvös Kollégium homlokzata
(Forrás: Wikimedia Commons / Globetrotter19 / CC BY-SA 3.0)

A történelmi körülmények magyarázzák a mai napig megfigyelhető területi egyenlőtlenséget a francia nyelv oktatásában: az ország keleti felén sokkal gyakoribbak a franciát tanító iskolák, mint a Dunántúlon. Ennek fő oka a német nyelvnek mindig is meglévő dominanciája a Dunántúlon. De az is, hogy a franciatanár-képzés két, hagyományosan erős vára is ebben az országrészben található: a debreceni és a szegedi egyetem. Debrecenben a világháború előtt is volt franciatanár-képzés, de az önálló tanszék a húszas években alakult meg. Szegeden a Kolozsvárról áthelyezett francia tanszék éltette tovább az egyetemi képzés hagyományát.

1945 után, másfél évtizedre szinte teljesen kiszorult a franciatanítás a középiskolákból. 1947-ben létrejött Budapesten a Francia Intézet, és a szocialista országok közül egyedül nálunk, megmaradhatott a vasfüggöny lehullta után is. A korabeli szóbeszéd szerint ezt állítólag Rákosi Mátyás feleségének a párizsi divat iránti vonzódása tette lehetővé. Az egyetemi képzés, bár csökkentett hallgatói létszámmal, szerencsére nem szünetelt, és így biztosította a franciatanárok utánpótlását arra az időre, amikor ismét megnőtt irántuk a kereslet. A hatvanas évek elején javult a helyzet. Ekkor a gimnáziumok már tagozatos osztályokat is indíthattak, ahol az óraszám kivételesen elérhette akár a heti 12 órát (budapesti Kölcsey Ferenc Gimnázium).

A Kölcsey Ferenc Gimnázium
(Forrás: Wikimedia Commons / czimmy / CC BY-SA 3.0)

Létrejöttek a testvériskolai kapcsolatok, amelyeknek révén az egyébként utazásínséges időkben a tanulók Franciaországba látogathattak. Tudomásunk szerint az első ilyen kapcsolat a budapesti Szilágyi Erzsébet Gimnáziumot fűzte a strasbourgi Fustel de Coulanges Gimnáziumhoz. A gimnáziumok mellett bizonyos szakközépiskolákban (vendéglátó, postaforgalmi stb.) is nyíltak csoportok. A hetvenes évek elejétől pedig az általános iskolák egy részében is elkezdték tanítani a nyelvet. Ez többletóraszámmal járt a tanulók számára, hiszen bármely más nyelv csak az orosz mellett jöhetett szóba.

A francia iránt fogékony diákok ekkor már a Francia Intézet és az Alliance Française-ek nyelvtanfolyamaira járhattak. Míg a 60-as években kurzusaik még a „megtűrt” kategóriába tartoztak, a következő évtizedtől kezdve ezek az intézmények már tágra nyitották kapuikat az érdeklődők előtt. A Francia Intézet könyvtárában a korabeli francia nyelvű sajtó termékeit lapozgathattuk a tiltott gyümölcsnek kijáró érdeklődéssel, nemcsak a közforgalomban lévő, kommunista Humanitét. A franciaoktatás iskolai megújulása sem váratott sokáig magára.

Források, ajánlott olvasmányok

Medgyes Péter: Aranykor, Nemzeti Tankönyvkiadó 2011.

Vargyas Brigitta: L’enseignement du français en Hongrie in : Cathedra Magistorum 2011/12 Typotex kiadó pp.141-157

Az ELTE francia tanszék története

Bernard Lachaise: L’enseignement du français en Hongrie au XXe siècle. Revue d’histoire diplomatique 2011/1.

Bernard Le Calloc’h : Aurélien Sauvageot et Kuno Klebelsberg In: Notre sentinelle avancée, ELTE Eötvös József Kollégium Budapest, 2012