Ha most azt mondom, magyarra fordított filmcím, a kommentekben elkezdenek dőlni a példák az erőltetetten humoros, az eredetivel köszönöviszonyban sem lévő megoldásokra – ezeknek a felidézésétől megkímélek mindenkit. Sokszor lerágott csont ez már, de én személy szerint hajlamos vagyok Speier Dávidnak igazat adni (már sokadszor), aki valami olyasmit mondott, hogy nálunk ezek működnek, erre mennek be az emberek a moziba a tapasztalatok alapján. Kicsit olyan ez, mint a Győzike Show (ezt már én teszem hozzá): mindenki szidta, de mégis a legnézettebb műsor volt a maga idejében.

Persze ilyenkor mindig elmondjuk azt is, hogy a filmcím valójában soha nem fordítás eredménye, hanem sokkal inkább címadás: itt a már említett marketingszempontok érvényesülnek, a nyelvi kérdések másodlagossá válnak. Sőt, még az is előfordul, hogy az eredeti jogtulajdonos bizonyos kikötéseket tesz a címmel kapcsolatban; a Quantum csendje kapcsán például a poszt megírása után derült ki, hogy a forgalmazó a Quantum szóhoz ragaszkodott, nem kicsit megnehezítve ezzel a címadók dolgát.

Könyvek esetében hasonló a helyzet: a kiadó döntése a magyar cím, de általában a fordítóval persze azért szoktak konzultálni; bevett gyakorlat, hogy a fordító ad két-három címjavaslatot, esetleg megjelölve a preferenciáját és indokait. Itt említenék meg két érdekes és nem triviális címmegoldást: Neuromancer – Neurománc (William Gibson könyve Ajkay Örkény fordításában) és Gravity's Rainbow – Súlyszivárvány (Thomas Pynchon műve Széky János magyarításában); ha jól tudom, az előbbiben a fordító változatát fogadta el a kiadó, az utóbbiban nem. (Frissítés: legalább az elsőt rosszul tudtam, köszönjük a fordító pontosítását; bővebben a témáról ebben az interjúban beszél.)

Eddig azért adtunk nehéz képrejtvényeket, mert túl könnyen megfejtettétek a könnyebbeket. Most, hogy a nehezebbekkel nem álltok jól, edzés gyanánt adunk továbbra is nehezeket.

A fenti okok miatt nem is igazán szoktunk foglalkozni filmcímekkel, de most Fejes László (igen, innen, a nyestről) hívta fel a figyelmünket az Ügyfél című filmre. A friss Trump-rendelet kapcsán került elő a téma, bojkottálni fogja az Oscart a rendező és a főszereplő. Az első kérdés persze a forrásnyelv: ez itt nyilván a fárszi, és ugyan sok perzsa egyetemista lakik a közelünkben, én mégsem merném megkockáztatni, hogy a Forushande alakban átírt szó jelentését megadjam; maradjunk annyiban, hogy a hivatalos angol címe The Salesman. Ebből lett az Ügyfél magyarul. Elsőre még akár megbocsátható is lenne a már korábban felsorolt érvek alapján, de ha elolvassuk az ismertetőt, akkor elkezdünk gyanakodni. A filmben ugyanis a The Death of a Salesman című Miller-darabot próbálják (ez csak az egyik cselekményszál), aminek sajnos fárszi nyelvű címét nem ismerem, de magyarul egészen biztosan Az ügynök halála címen illik rá hivatkozni. Van ugyanis az a konvenció, hogy ha létezik magyar fordítása az adott műnek, akkor azt kell használni – könyvek, drámák esetében ez az internet korában megoldható, a versek szoktak nehézséget okozni, de gondos fordító ennek is utánajár.

Az oldal az ajánló után folytatódik...

Lehetne nálunk Az ügynök a címe, hogy a magyarban is utaljunk a színdarabra. Mert hát a salesman az tényleg nem 'ügyfél', hanem 'ügynök' vagy 'kereskedő'. Csak sajnos nálunk az ügynök szó hallatán nem feltétlenül a 'kereskedő' ugrik be elsőre az embereknek, hanem...

De vajon hogyan oldották meg más nyelveken, ahol valószínűleg nincs ilyen szerencsétlen áthallás? Így. Nem kell poliglottnak lenni ahhoz, hogy lássuk, sok nyelven lett ügyfél. Több nyelven is félrefordították volna, ráadásul ugyanúgy? Ez azért nem túl valószínű. De ha visszagondolunk a film ismertetőjében olvasottakra, akkor beugorhat, hogy bizony van a sztoriban egy ügyfél...

Majdnem biztos vagyok benne, hogy azért döntöttek a magyar cím esetében is az Ügyfél mellett, hogy elkerüljék az ügynök több jelentésével kapcsolatos problémát – hogy lengyelül és mondjuk olaszul miért, azt nem tudom (más nyelvekről már nem is szólva: Brazíliában például O Apartamento lett (tippeljek? 'lakás').

Ja, hogy így akkor már egyáltalán nem maradt félrefordítás a posztban? Kérem, manapság történnek ennél sokkal furcsább dolgok is, ezen az apróságon igazán kár meglepődni. És még az is lehet, hogy a következő posztunk nyomokban félrefordítást tartalmaz.

Lájkoljatok és kövessetek minket a Facebookon (lásd lent), a talált félrefordításokat pedig a felrefordit@gmail.com címünkre küldjétek.