„Ezek a tankönyvek a mi gyerekeink elleni merényletek” – valami ilyesmit mondott Szilágyi N. Sándor sok-sok évvel ezelőtt az oktatásért felelős miniszternek az akkori új tankönyvek bemutatása kapcsán. Hasonló gondolatok fogalmazódtak meg bennünk is az új kísérleti tankönyvek 10. osztályosoknak szóló munkafüzetét átolvasva. Ez a taneszköz tökéletesen alkalmas az ismeretek visszakérdezésére, a monoton, unalmas munkára, a „könyvből kell átmásolni a munkafüzetbe” típusú feladatvégzésre. Ám annál kevésbé megfelelő, ha azt szeretnénk, hogy a gyerek valóban gondolkodjon, és ne csak néhány percig, óráig tartó tudásra tegyen szert.

Az oldal az ajánló után folytatódik...

Kreatív gondolkodás helyett magolás, képesség helyett ismeret

Ha valaki belelapoz a tizedikeseknek szánt kísérleti munkafüzetbe, akkor azt tapasztalja, hogy a feladatok többsége a tanult ismereteket, a tankönyvben szereplő adatokat kéri számon. Egy munkafüzetnél ez nem annyira meglepő, hiszen kétségtelenül van egyfajta ellenőrző funkciója is. Ám az ellenőrzés is többféleképpen történhet, ahogy az ismeretek begyakoroltatása is.

Ha egy taneszköz (és a tanár) azt várja el a diákoktól, hogy a tankönyvi fogalmakat, az elméletet adják vissza, akkor nem tesz mást, mint magolásra sarkall. Számára érdektelen dolgokat nem szívesen tanul meg az ember, és általában nem is jegyzi meg ezeket hosszabb távon. Az lehet, hogy a diák vissza tudja mondani, hogy a tankönyv (vagy a tanár) szerint mi a szinekdoché, de hogy felismerné-e az egyáltalán nem biztos. Ahogy az sem, hogy pár hónap múlva fog rá emlékezni.

Nem akarom!
(Forrás: Wikimedia Commons / Levi Jorgensen / CC BY-SA 3.0)

Egy munkafüzet ezen a problémán úgy segíthet, hogy a tankönyvben szereplő konkrét fogalmak, információk számonkérése helyett azok alkalmazására, kreatív módon történő felhasználására ad lehetőséget. A cél elsősorban nem a tankönyvben szereplő ismeretek birtoklásának az ellenőrzése, hanem ezeknek az ismereteknek a megfelelő felhasználása, elsajátítása. A megfelelő azt jelenti, hogy maradandó, a későbbiekre nézve valamilyen szempontból hasznos. Azt a feladatot például, amelyben a szerzők az kérdezik, hogy:

A kommunikáció mely funkciói kerülnek előtérbe a következő megnyilatkozásokban?

A következőképpen lehet átalakítani:

Írd át az alábbi mondatokat a megadott kommunikációs funkciók szerint! Játsszátok el ennek megfelelően a mondatokat a padtársatokkal! A többiek próbálják kitalálni, hogy melyik funkcióról van szó!

Az eredeti feladat arra kíváncsi, hogy a gyerek felismeri-e egy írásbeli megnyilatkozásról, hogy az éppen esztétikai vagy kapcsolatteremtő szereppel bír-e. Ez eleve problémás a modalitás és a kontextus miatt, de a nagyobbik baj az, hogy nem tesz mást, mint tárgyi tudást kér. A gyerek vagy ráismer a tájékoztató funkcióra, vagy nem. Vagy kinézi a könyvből, vagy nem. Vagy érdekli ez az anyag, vagy inkább nem. Az átírt változat ellenben több szempontból is eredményesebb lehet. Egyrészt érdekesebbé teszi a feladatot, és teret enged a kreativitás kibontakoztatásának, ugyanis nem szorítja keretek közé a gyerekek gondolkodását. Természetesen sok-sok vad vagy profán megoldásra is ad lehetőséget, de ennyi kockázat belefér, és nem mellesleg a jó pedagógus ezt tudja kezelni. Másfelől a többiek is bevonhatóvá válnak, amivel a játékos tanulás érzete tovább erősödik és szociális készségek is fejleszthetővé válnak. Végül a tananyag is könnyebben emészthető, valamint – mivel a játékban való részvétel megköveteli – a tananyag iránti érdeklődés és a figyelem magasabb fokúvá válik.

A kreativitásnak többféle formája van. De keretek közé szorítva könnyen elvész mind
(Forrás: Wikimedia Commons / Publishing House Mérida / CC BY-SA 3.0)

Jóból is megárt a sok, a rosszból meg pláne

Borzalmasan hosszú szövegek találhatóak ebben a munkafüzetben. Ez vonatkozik mind a feladatok utasításaira, kérdéseire, mind pedig az egyes feladatokhoz tartozó forrásokra, segédletekre. A nem túl környezetbarát lapmennyiség problematikáján túl az egy-egy oldal felét, egészét elfoglaló szövegek pedagógiailag sem praktikusak.

Indokolatlan például a téma-réma viszonyhoz, a vázlatírás vagy a központozás gyakoroltatásához, a stílustípusok felismertetéséhez stb. olyan szövegeket választani, melyek terjedelme vetekszik egy-egy rövidebb novelláéval. Hogy interjúról van-e szó, azt valószínűleg felismerik a tanulók egy pár soros szövegrészletből is, értelmetlen például egy interjúnak az egyharmadát közölni. Egyrészt nem olvassa végig senki, másrészt elriasztja a gyereket az egész feladattól, mert – valljuk be – egy végeláthatatlan iromány cseppet sem vonzó. Különösen igaz ez az olyan típusú feladatoknál (pl. 13–14. oldal), melyek tudományos (jellegű) szövegekkel dolgoznak, és azokhoz tartoznak feladatok (pl. „Foglald össze egy mondatban a bekezdések lényegét!”). Ilyen szövegek vannak a tankönyvben is, elég lenne egy olyan utasítás, amely a tankönyv megfelelő oldalára irányítja a tanulót. Azért felesleges szövegeket rakni a munkafüzetbe, hogy a helyet foglalják.

Egy oldal a munkafüzetből
(Forrás: Jánk István)

Az előbbinél izgalmasabb kérdés, hogy egy-egy vers(részlet) közlése a munkafüzetben a szóképek és alakzatok kikeresése végett mennyire indokolt. Balassi Egy katonaének vagy Vörösmarty Gondolatok a könyvtárban című műve a stíluseszközöknél valóban jól felhasználható, illetve alkalmas arra, hogy az irodalom és a nyelvtan összekapcsolódjon. Csak azt is figyelembe kell venni, hogy erre a célra ugyanígy megfelel a szöveggyűjtemény egy szabadon választott verse vagy egy kivetített írás. Tehát maga a gondolat, a stíluseszközök verseken keresztül történő tanítása a nyelvtanóra keretein belül nagyon jó, viszont nem feltétlen kell több, mint 10 oldalt erre szánni a munkafüzetből.

Megint a kreativitás: elrontani az utolsó százon

A munkafüzet nagyon érdekes sajátossága, hogy sok olyan feladatra bukkanhatunk benne, amely akár kiváló és korszerű is lehetne, de mégsem az. Ezek olyan feladatok, amelyek a tanuló számára hasznos tudást (pl. forráshasználat, jegyzetelés) szeretnének nyújtani, de valószínűleg nem fogják elérni a kitűzött célt. Ehhez lássunk egy konkrét példát az Anyaggyűjtés és forráskritika című egységből:

Készítsd el a Magyar Elektronikus Könyvtár (mek.oszk.hu) tematikus keresőjének térképét!

Elsőként az okoz majd nagy valószínűséggel nehézséget a diáknak és a tanárnak egyaránt, hogy értelmezze a tematikus kereső térképe szavak kapcsolatát. Mit jelent ez egyáltalán, és hogyan lehet elkészíteni? Ha felmegyünk a Magyar Elektronikus Könyvtár honlapjára, akkor egy idő után talán rájövünk, hogy pontosan mire is gondoltak a szerzők (vagy inkább ha beírjuk a Google-be).

Természetesen a cél nemes. Nagyon fontos, hogy a diákok megismerjék ez az oldalt, tudjanak megfelelő helyről információt szerezni, könyveket olvasni. De egy ilyen feladat nem fogja felkelteni a diák figyelmét, mert egyrészt nehezen érthető, másrészt a legkevésbé sem érdekes, harmadrészt értelmetlen. Minek készítene el egy ilyen térképet? A cél az, hogy használja, megértse az oldalt, illetve annak keresőjét. Viszont ennek elérésére egy ilyen feladat nem biztos, hogy alkalmas, hiszen gyakorlatilag csak a témakörök kimásolását kéri a tanulóktól. Arról nem is beszélve, hogy ezt a munkafüzetbe leírni végképp értelmetlen, hiszen a feladat elvégzéséhez számítógép szükséges, vagyis a számítógépen való feladatmegoldás is lehetséges, ami jóval praktikusabb.

Miért?
(Forrás: Wikimedia Commons / Marco Bellucci / CC BY 2.0)

Ha például a feladat valami ilyesmi lenne, hogy:

A Magyar Elektronikus Könyvtár honalapja kissé elavult, ezért szeretnék megújítani az arculatukat. Tervezd meg a honlap modern verzióját, amely külön kiemelve tartalmazza a tematikus kereső témaköreit és azok altémaköreit!

Munkádat elkészítheted papírra rajzolva vagy számítógéppel szerkesztve, de akár meg is csinálhatod a teljes honlapot is.

Az igaz, hogy az utasítás kicsit hosszabb, de a feladat kissé modernizáltabb, mint az eredeti. És a cél is valami ilyesmi lenne: hogy a diák úgy tanuljon, hogy az alkotásra is legyen lehetősége, a képességeit pedig úgy tudja kihasználni, hogy közben nem fosztjuk meg a kreativitás örömétől.