Teljesen egyértelmű, hogy már hatezer évvel ezelőtt is előfordult, hogy gondosan kijelölték bizonyos területek határait. Ezt bizonyítja egy faragott fadarab, amit egy szélerőmű felújítása során találtak munkások a walesi Rhondda-völgyben: az oszlop célja ugyanis az lehetett, hogy az arra járókat távol tartsa a területtől.

Az oldal az ajánló után folytatódik...

Az 1,7 méter hosszú faragvány ősi törzsi vadászterület vagy rituális célú – esetleg temetkezési – helyszín határán állhatott és a régészek szerint felér egy lottónyereménnyel. A felbecsülhetetlen értékű lelet Richard Scott Jones régész szerint nagyjából hatezer (a rádiókarbon-vizsgálat szerint 6 270) éves, a középső kőkorszak végéről vagy az újkőkor elejéről származhat.

Az oszlop egyik oldalán párhuzamosan futó, cikkcakk alakú minta, a másik oldalán egy ovális motívum található – ilyen jellegű mintákra több példa akad ebből az időszakból, persze nem faanyagon, hanem például walesi barlangokban, de akár Európa számos helyszínén is, például cserepeken, cseréptöredékeken. A fa olyan jó állapotban őrződött meg, hogy az a maga nemében valószínűleg egyedülálló.

A walesi lelet: nem írás, nem felirat, viszont egyértelműen jelezte egy terület határát
(Forrás: hrswales.co.uk)

A régészek eleinte arra gyanakodtak, hogy a minták voltaképpen valamilyen rovar vagy rovarlárva által kivájt járatok a rétegesen elkorrodálódott tölgyfaanyagban. További vizsgálatok azonban kiderítették, hogy a mintavalójában emberi kéz műve, így az Európa legkorábbi megtalált fafaragványa.

„Hihetetlenül ritkán találunk ilyen dekoratív művészeti tárgyat ebből az időszakból. A faanyag szempontjából pedig igazán egyedülálló ez a lelet” – nyilatkozta Scott Jones a Daily Mail angol napilapnak. „A faragásnak köszönhetően fogalmat alkothatunk az időszakra jellemző kifinomult művészeti technikákra.”