Egy hároméves kisfiú apja nyeregmíves műhelyében játszik. Őrizetlenül oson be, hogy felfedezze az izgalmas játékterepet. A munkapadon észrevesz egy hegyes, kétélű kést, és ki is próbálja. De egy óvatlan mozdulat és a penge a szemébe fúródik. A seb elfertőződik, és a kisfiú számára a világ teljes sötétségbe borul.

Sokak életét változtatta meg a Braille-írás
(Forrás: MTI/Oláh Tibor)

A vakok iskolája

Így vesztette el a látását az a Louis Braille, akit ma a Braille-írás feltalálójaként ismerünk. A vakírás kidolgozója éppen 201 évvel ezelőtt, január 4-én született egy Párizs közeli kis faluban, Coupvrayban. Gondolhatjuk: akkoriban egy látássérültnek vajmi kevés esélye volt a boldogulásra. A vakok többsége otthonában élt a világtól elzártan, és egész életében családja támogatására szorult.

A gyermek Louis Braille-nak (ejtsd. lui brájj) azonban szerencséje volt. Szülei a baleset után nem fogyatékosként kezelték, hanem továbbra is féltő gonddal tanítgatták, egészen addig, amíg a helyi pap is felfigyelt az érzékeny és éles eszű fiúra. A tisztelendő felajánlotta, hogy egy éven át hetente három délelőtt különórákat ad a gyereknek: ennyi tanítás elégnek is bizonyult ahhoz, hogy a kis Louis-t hétévesen felvegyék a helyi iskolába. A gyermek itt továbbra is állta a sarat a tanulásban. Egy idő után azonban be kellett látnia, hogy nem képes mindent hallás útján megtanulni.

Ekkor a pap közbenjárására új lehetőség kínálkozott: a fiút tízéves korában felvették ösztöndíjasként a Párizsi Vakok Intézetébe. Az intézmény alapítója egy bizonyos Valantin Haüy volt, aki még a nagy forradalom előtt hatásos módon szerzett támogatást a vállalkozásra: egy csoportnyi világtalan gyermeket Maria Antoinette elé vitt a versailles-i palotába, hogy azok énekeljenek és muzsikáljanak az uralkodónak. A királynőt annyira lenyűgözte a bemutató, hogy közbenjárására az udvar jelentős összeget biztosított a Szent Viktorról elnevezett intézmény megalapítására. Az 1874-ben felavatott intézetben mintegy 100 diák tanulhatott nyelveket, számtant, földrajzot és zenét, valamint kétkezi mesterségeket: kosárfonást, cipőkészítést, kötést és varrást. Louis Braille azután haláláig ennek az intézetnek a kötelékében maradt: először mint diák, később mint megbecsült oktató.

Az intézetben ekkor még semmilyen különleges írásmód nem volt használatban: a tanárok leginkább csak beszéltek tanítványaikhoz. Volt ugyan a könyvtárban egy tucatnyi vaskos könyv, amikben domború, megemelt betűkkel szerepelt a szöveg – ezek azonban érthető okokból nem voltak túl népszerűek a diákok körében.

Éjszakaiból vakírás

A fordulat akkor következett be, amikor 1821-ben egy Charles Barbier nevű hivatásos katona látogatott el az iskolába. A XVI. Lajos seregében szolgáló tüzérszázados előzőleg kitalált egy „éjszakai írást”, mert a hadgyakorlatok alkalmával nehéznek találta az írásos parancsok sötétben való továbbítását. (Akkoriban még nem ismerték a gyufát.) Barbier pontokat nyomtatott egy erős kartonlapra, amelynek hátoldalán – mivel kiemelkedett a pontok helye – egyfajta kitapogatható írás jött létre. Ez kiválóan alkalmas volt a katonai üzenetek éjszakai közvetítésére; a tüzérszázados azonban arra is rájött, hogy a vakok számára is hasznos lehet a találmány. Ezért kereste fel a vakok intézetének igazgatóját.

Barbier két függőleges pontsort használt, egyenként 5-5, azaz összesen tíz ponttal minden szótag vagy betű számára. Az ötletet az intézetben érdekesnek, ám kissé bonyolultnak találták, hiszen a rendszert látó ember találta ki látó olvasók számára. Az akkoriban 12 éves Louis-t viszont nem hagyta nyugodni a gondolat, hogy az írást le is lehetne egyszerűsíteni. Éjt nappallá téve dolgozott a fejlesztésen, és mindössze egyetlen nyári szünet alatt kidolgozta saját rendszerét.

A negyven francia betű mellett jelet kellett találnia még tíz írásjelnek és a számoknak is 0-tól 9-ig. Barbier-val ellentétben ő az 5-5 pont helyett csak 3-3 pontot használt két függőleges sorban, és ezzel mintegy 63 jelet volt képes kifejezni. Emellé pedig még hangjegyírást is készített.

A Braille-írás ábécéje
(Forrás: Jakob Streit: Louis Braille - A vakírás feltalálójának élete c. )

Siker, kudarc, majd újra siker

Az újfajta írás futótűzként terjedt el az intézetben, és amikor a 16 éves Louis Braille végzett, már minden tanuló így jegyzetelt és levelezett. A további fejlesztéshez azonban pénzre volt szükség: ekkor támadt az iskola igazgatójának az az ötlete, hogy a kiválóan zongorázó Louis-t bemutassa magasabb körökben, hátha jelentkezik egy tehetős mecénás. Nem is csalódott: a koncert után az elragadtatott arisztokraták gyűjtést rendeztek, és az így összegyűlt pénzből megindulhatott a speciális könyvek nyomtatása.

A kezdeti sikerek után viszont olyan időszak következett, amikor senki meg nem mondta volna, hogy az újfajta írás egyszer világhódító útra indul. 1842-ben ugyanis új igazgatót kapott a vakok intézete, és Armand Dufau először betiltotta, majd elégettette az összes addig elkészült Braille-könyvet. A diákok lázadása és Dufau becsvágya kellett hozzá, hogy az írás végül mégis befusson. Addigra tudniillik már Lajos Fülöp király is méltatta a találmányt, így az igazgató nem engedhette meg magának, hogy továbbra is ellenálljon. Az 1844-es párizsi ipari kiállításon aztán a nagy nyilvánosság előtt is bemutatták a Braille-írást, ami innentől kezdve egyenes úton indult el a világhír felé.

Ma már a legtöbb nyelvnek megvan a maga Braille-változata, és – bár a számítógép és a modern eszközök kezdik háttérbe szorítani az új évezredben –, ez volt az első és talán legjelentősebb lépés a vakok esélyegyenlőségének biztosítására.

Louis Braille
(Forrás: Wikipédia)

A beteljesült álom

Amikor a Braille-írást megismerte a nagyközönség, Louis Braille már évek óta tüdőbajban szenvedett. Az intézmény dohos és huzatos légköre megtette a maga hatását. A vakírás feltalálója 1852. január 6-án halt meg, mindössze negyvenhárom éves korában.

1878-ban a Braille-írást Párizsban hivatalosan is a vakok iskoláiban használatos, nemzetközi módszerré nyilvánították. 1952-ben – halálának századik évfordulóján – Braille hamvait szülőfalujából, Caupvrayból a párizsi Pantheonba szállították, ahol a francia nemzet legnagyobbjai között helyezték örök nyugalomra. Az ünnepségen ott volt az amerikai Helen Keller is, az első siket és vak, aki egyetemi diplomát szerzett.

Források:

Jakob Streit: Louis Braille, Öregmalom Kiadó, 2008.

http://en.wikipedia.org/wiki/Valentin_Ha%C3%BCy

http://www.afb.org/braillebug/louis_braille_bio.asp