Az ember már ősidőktől fogva mért, méregetett, méricskélt. A kereskedelem fejlődésével a mérőeszközök és a mértékek rendszere is fejlődött, s törekvések születtek a mértékrendszerek egységesítésére is. Ez azonban nem volt egyszerű feladat egy országon belül sem, nemhogy országok között. A teljes egységesség még ma sem született meg, hisz az angolszász országok például a hétköznapi gyakorlatban nem tértek át a méterrendszerre. Magyarországon is használunk számos, nem szabványos mértékegységet – ilyen a négyszögöl vagy a hold. Népmesékből, régi szövegekből mindenkinek ismerős a rőf vagy a lat. Mekkora mennyiségeket jelentettek ezek?

A kérdésre nem könnyű válaszolni. Bogdán István Régi magyar mértékek című könyvében a magyar mértékrendszer történetében 277 mértéket azonosított. Ám a mértékek nagysága is területről területre, időről időre változott, egyszerre több mértékrendszer is élt az országban. Hogy lehetett ilyen rengeteg mértékegység és ki tudott eligazodni közöttük?

A méter – Párizsban, a 36 rue de Vaugirard falán
(Forrás: Wikimedia Commons / LPLT)

Ezt a nagy számú adatot ezer esztendő dokumentumaiból, az egész ország területéről, számos szakterületről gyűjtötte össze a szerző. Természetesen senkinek nem kellett minden mértéket ismernie – csupán azokat, melyeket a közvetlen környezetében használtak. Azonban volt idő, amikor egyszerre több mértékrendszer is élt az országban. Honnan lehetett tudni, hogy pontosan mekkora értéke van egy adott helyen egy bizonyos mértékegységnek? A hosszmértékek érvényes nagyságát például épületek falán vagy akár nyomtatásban is időről időre közzétették, a vásárcsarnokokban pedig hitelesített súlyokkal dolgozhattak. Az inzsellér ’mérnök’ szó az olaszból vagy a franciából került a németen át a magyarba. Az in(d)zsinír, in(d)zsinér, in(d)zsinyer, in(d)zsinőr stb. alakváltozatokból az elterjedt zsellér ’nincstelen paraszt’ hatására népetimológiával fejlődött az inzsellér alak.
A földmérők azonban leginkább csak szemmel mértek, mindenféle mérőeszköz nélkül, és nagy ellenérzéseket váltott ki, amikor mérőláncaikkal megjelentek az első inzsellérek. A méterrendszert 137 éve vezették be hazánkban, addig élt a régi mértékek nagy része. Ezek közül mutatunk be néhányat a következőkben.

Az oldal az ajánló után folytatódik...

A láb mindig kéznél van

A mértékegységek jó része természetes eredetű – tehát az ember saját testrészeinek nagyságát tette meg egységnek. Mérőszalag híján például ma is használjuk az araszt vagy a lépéshosszt távolságok mérésére. Szakácskönyvekben gyakran találkozunk ujjnyi vastagsággal, egy csipet sóval, és a téli időszakban néhány marék napraforgómagot szórhatunk az éhező madaraknak.

Az angolszász országokban ma is lábban mérik a távolságot, s ezt a mértéket a világban számos helyen használták – hazánkban is. Mekkora volt egy láb? Ez általában az uralkodó lábméretétől függött. Magyarországon egy láb I. István király óta 31,26 cm volt – Angliában ugyanez kicsit kisebb, 30,48 cm. Ezek szerint István királynak 48-50-es cipőt kellett hordania.

Szent István – nagy lábon élt
(Forrás: Wikimedia Commons / Magyar Nemzeti Bank)

A kar hosszát is használták alapegységként. Népmesékben, régi dokumentumokban gyakran találkozunk a rőf szóval. Ezt a hosszmértéket leginkább textilmérésre használták, s egy kinyújtott kar hosszával egyezett meg. A bécsi, mérnöki, miskolci és pozsonyi rőf körülbelül 78 cm, míg a más területeken használt magyar rőf körülbelül 62 cm volt. Maga a rőf szó a németből került a magyarba, a Reif ’kötés, abroncs’ szóból származik. Ugyanezt az egységet, azaz a 62 cm-es rőföt sing néven is ismerték. Ez a szó is német eredetű, a különböző német nyelvjárásokban fellelhető schin ’cső, hosszú csont, abroncs’ szó átvétele. Ugyanebből a szóból fejlődött a sín szó is. A singcsont kifejezés azonban késői, nyelvújítási alkotás.

Lábak
(Forrás: Wikimedia Commons / Cesare da Sesto (1477–1523))

Az öl ’mértékegység, ágyéktáj’ szó finnugor örökség. Eredeti jelentése a ’két kinyújtott kar távolsága, két behajlított kar’, illetve a testrésznév lehetett.

És mi a négyszögöl, melynek nevével az ingatlanhirdetésekben naponta találkozhatunk? Ennek az egységnek a meghatározásában a kar és a láb is szerepet játszott. A négyszögöl egyenlő 6×6 bécsi lábbal, azaz 3,596 m². De vajon mekkora egy bécsi láb? Ez a mértékegység az öl hosszmérték hatoda. Egy öl általában a két kiterjesztett kar távolságát jelenti. A bécsi öl 189,6 cm, azaz a bécsi láb 31,6 cm. Ezzel szemben a magyar királyi lábból származtatott királyi öl nem 6, hanem 10 királyi láb nagyságú volt. Ez már jóval több volt, mint két kitárt kar távolsága: 3,126 m. A ma is használatos négyszögöl egység azonban nem István király lábméretéhez igazodik – hanem a görögökéhez. Ugyanis az Ausztriában kiterjedten használt bécsi láb mértékegység előzménye a görög láb volt, melyet pous metrios néven is ismertek és a római időkben terjedt el használata.

Ki mit bír?

Az angolszász országokban ma használt mérföld angol neve mile [májl] és 1609,3 m távolságot jelent. A szó a latin millia ’ezer’ szóból ered, hisz eredetileg ezer kettőslépésnyi utat jelentett. A magyar mérföld szó is ugyanebből a tőből származik. A középfelnémet mîle, mîl ’mérföld’ alakok kerülhettek át a magyarba. Ezekhez utótagként kapcsolták a föld szót, a járóföld, menőföld összetételekhez hasonlóan. A mélföld > mérföld változás elhasonulás. Ennek létrejöttében feltehetőleg szerepet játszott az is, hogy a szót a mérés szóval hozták kapcsolatba.

Vannak mértékek, melyek nem egy testrészhez, hanem valamilyen teljesítményhez mértek. Például a Tisza mentén egy 15 juhnyi legelő akkora területet jelentett, amekkorán 15 birka legelni tudott. Vagy egy napszám akkora terület volt, amekkorán egy napszámos egy nap alatt el tudta végezni a munkát. Távolságok mérésére is használtak teljesítményfüggő egységeket: a mérföld hazánkban változó hosszúságú volt, ugyanis eredendően az indulástól az első pihenőig gyalog megtett távolságot jelentette. Hossza így függött a terepviszonyoktól és a gyalogos erőnlététől, korától is: 1,7–11,3 km távolságot jelenthetett.

Ehhez némiképp hasonló módon állapították meg a hold nagyságát is. A hold közvetlenül a honfoglalás előtt kialakult magyar mérték: 1 ekével 1 nap alatt felszántható terület nagysága volt eredetileg. A köznapi életben ma is használt mértékegység a katasztrális hold, mely azonban már származtatott mértékegység. Egy hold 1600 négyszögöl, azaz 5755 m². Ez volt a földmérés hivatalos mértékegysége 1972-ig, amikor törvényerejű rendelettel a méterrendszerre való áttérést rendelték el a földmérésben is.

Eszközök

A mértékegységek neve sokszor a mérőeszköz neve lett vagy abból származott. Ilyen volt például a földmérésben használt lánc (3–47 m), a szemes takarmány mérésére használt mérő (23,2–116,4 kg) vagy a legáltalánosabban használt tömegmérték, a lat. A lat szó ugyanis egy ’ólom, bizonyos súlyú fémdarab’ jelentésű bajor-osztrák szóból származik. 1 lat 1,4–1,95 dkg-ot jelentett, a font 1/30 vagy 1/32-ed részét.

Egy lett lat
(Forrás: Wikimedia Commons / Tigran Mitr am)

A font nemzetközileg használt tömegmérték, 0,38 és 0,61 kg között volt az értéke Magyarországon a különböző időkben és helyeken. Neve a latin pondus ’súlymérték’ szóra megy vissza. Több pénzegység elnevezése is súlymértékekből származik.

A rendteremtő

Amint a fenti beszámolóból is látszik, elég nagy volt a mértékegységek változatossága az országon belül is. Más országokban más egységek dívtak, mely a nemzetközi kereskedelemben is sok vitára adott alkalmat. A különböző mértékegységek átváltása nagyon bonyolult volt, mint az alábbi táblázat is mutatja.

Királyi mértékrendszer Szent István korából
(Forrás: Bogdán István: Régi magyar mértékek.)

Az országon belül már korábban voltak egységesítési törekvések, ám az első átfogó reformra csak a 19. század második felében került sor. 1875-ben 17 ország, köztük a Monarchia is, aláírta a méteregyezményt. Magyar részéről Szily Kálmán és Kruspér István vett részt az előkészítő tárgyalásokon. Kruspérnak nagy szerepe volt abban is, hogy a nemzetközi megegyezés előtt kihirdették hazánkban a méterrendszerre való áttérést.

A méterrendszer kibővítését, az SI-rendszert (Système International d’Unités ’nemzetközi mértékrendszer’) 1960-ban fogadták el Franciaországban. Hazánkban 1976-ban rendelték el az SI-re való kötelező áttérést, majd 1980-ban megtiltották más mértékegységek hivatalos használatát. Az új mértékegységek reklámozására Szabó Sipos Tamás készített rajzfilmsorozatot, 1982-ben. A mérésügyet ma a többször módosított 1991. évi XLV. törvény szabályozza. Az SI továbbfejlesztett változata Mennyiségek Nemzetközi Rendszere, azaz az ISO 80000 szabvány.

Az 1874. évi VIII. törvénycikk értelmében 1876. január elsején a magyar korona országaiban is áttértek a méterrendszer használatára, azaz a méter, az ebből származtatott liter, a kilogramm és a lóerő egységekre. Magyarország az Ausztriától való különválás után, saját jogán 1925-ben csatlakozott a nemzetközi szerződéshez, melyhez 2012-re összesen 54 ország csatlakozott. 37 ország pedig társult tagként írta alá az egyezményt. Nem vezették még be a méterrendszert Afrika nagy részén és Mongóliában sem.

A metrológia vagy méréstudomány művelőit nevezzük metrológusoknak. A Metrológiai Hatóság metrológus munkatársai foglalkoznak a különböző mérőeszközök (például vízórák, mérlegek, sebességmérő műszerek, dózismérők, rulettkerekek) hitelesítésével, kalibrálásával és típusvizsgálatával. A földmérők ezzel szemben a földek kimérésével, utak nyomvonalának kitűzésével foglalkoznak. Metrológusként küzd a Rénhíreken már méltatott Tatu és Patu könyvsorozat legújabb kötetében Patu is: Mértékvitézként mindent alaposan megmér.

A 195 éve, 1818. január 25-én született Kruspér István (Miskolc, 1818 – Budapest, 1905) metrológusként (nem pedig meteorológusként!) a mérésügyi intézményrendszer létrehozásán is dolgozott. Ő volt a Magyar Királyi Mértékhitelesítő Bizottság első elnöke is. Ez a szervezet volt az Országos Mérésügyi Hivatal, majd az ebből létrejött Magyar Kereskedelmi Engedélyezési Hivatal égisze alatt működő Metrológiai Hatóság jogelődje. Kruspért azonban nem csak a mérés elmélete, hanem gyakorlata is foglalkoztatta. Számos földmérő műszert feltalált vagy átalakított, és az etalon méterrúdhoz való hasonlítás eszközét, a komparátort is tökéletesítette.

Kruspér István
(Forrás: Wikimedia Commons / Pollák Zsigmond)

Kruspér azért is síkra szállt, hogy a nemzetközi egyezményben használt új mértékegységek nevét ne magyarítsák. Felmerült ugyanis, hogy az addig általánosan használt mértékegységneveknek adjanak új értéket ahelyett, hogy átvennék a méter, kilogramm stb. szavakat. Ezt a célt sikerült is elérnie – csupán néhány, nem hivatalos mértékegység esetében történt ilyen típusú átértelmezés. A mázsa például eredetileg 100–144 fonttal volt egyenlő, így 49,11–75,32 kg-nyi tömeget jelentett. A méterrendszer bevezetése óta 1 mázsa 100 kg-mal egyenlő. Az öl, lat, font egységek azonban nem nyertek új értelmet, hanem a nemzetközileg elfogadott neveket vezették be. Az iskolapadban a mértékegységek átváltásán nyűglődő diákok nem is tudják, hogy ha a 195 évvel ezelőtt született Kruspér István nem tart ki elképzelései mellett, ma talán még nehezebb lenne megküzdeni a mértékegységek tengerével.

Források és olvasnivalók

A magyar nyelv történeti-etimológiai szótára.

Bogdán István: Régi magyar mértékek.

Nemzetközi metrológiai szótár (angolul és franciául)

Aino Havukainen – Sami Toivonen: Tatu és Patu, a szuperhősök.