@Roland2: A lengyel Wikipedia szerint [1] a megszállt országok jogrendje érvényesült: az osztrák területen II. József 1782. évi rendelete alapján kaptak a zsidók családnevet, a porosz területen pedig az 1797. évi „General-Juden Reglement” volt a mérvadó. 1787-től kezdtek el izraelita anyakönyveket vezetni a helyhatóságok, ahol a regisztrátortól kaptak rendszerint vezetékneveket.

Az orosz Wikipedia szerint Oroszországban egy 1804. decemberi zsidórendelet rendezte a kötelező vezetéknév-viselés kérdését, azonban ez nem vonatkozott a lengyel területekre. Ott csak 1821-től lett kötelező azoknak, akik (a korábbi országfelosztások alatt) porosz vagy osztrák részről még nem kaptak nevet.

[1] pl.wikipedia.org/wiki/Nazwisko#Nazwisko_w_Polsce

[2] ru.wikipedia.org/wiki/Еврейские_фамилии

@LvT: Egyébként a galliciai, vagy lengyel zsiódk később vettek fel lengyel neveket ?

@LvT: Na, én meg potyára másoltam ki..

@Sigmoid: " Az észak-itáliai városállamokban kezdődött az öröklődő családnevek használata a IX-X. században, s onnan terjedt el szinte a különböző korok szellemi áramlatainak ( reneszánsz,romantika,stb.) módjára nyugat felé először a volt Frank Birodalom területére, majd kelet felé a keresztény világ egészére. Magyarországra a XIV. században jutott el, s a XV.század végére általánosnak mondható a családnevek használata. Jóllehet később is voltak családnévváltozások ( ma is vannak névváltoztatások ) , de a Hunyadiak korától megszilárdult és általános családnévhasználatról beszélhetünk."

(.....)

" A XVIII. század végén II.József névrendelete (1787) egyrészt annyiban hozott változást, hogy mindenkinek viselni kellett családnevet,s ha eddig nem volt, akkor német közszói nevet kellett felvenni.Ez a Habsburg Birodalomban, így Magyarországon is szinte kivétel nélkül csak a zsidóságot érintette. Körükben ugyanis az apanévvel való azonosítás (identifikáció ) volt mindaddig jellemző. Másrészt a rendelet kimondta a családnevek megváltoztathatatlanságát. Ezen I. Ferenc császár 1814. évi rendelete enyhített , amikor kancelláriai ( később helyhatósági,majd belügyminisztériumi ) engedélyhez kötve lehetővé tette egy életben egyszer a családnév indokolt megváltoztatását."

( Hajdú Mihály - Családnevek enciklopédiája 9. és 17. old. )

@Sigmoid: > Magyarországon mikor és milyen jelleggel vezették be a köznép körében a családneveket? Fokozatos volt, vagy egyszer törvényi erővel szilárdították meg?

.

Fokozatos is volt, és egyszeri is. A társadalmi kapcsolatok bonyolultabbá válásával fokozódott az igény a többelemű névadásra. Ennek van öntörvényű szintje is: ezek a ragadványnevek. Leegyszerűsítve családnévről akkortól beszélhetünk, amikortól ez nemzedékeken át öröklődik. Az örökletessé válásnak van belső és külső faktora is. A belső faktort az jelenti, hogy az örökített családnév az öröklés jogalapja: ha egy jobbágy tehetősebb lesz, akkor inkább lesz igénye arra, hogy önmagát és családját ilyen elkülönítse, és ezáltal a vagyonát is elkülönítse. A külső faktort az egyház és az állam jeleneti: a dézsma és az adó beszedésének hatékonyságát fokozza, ha nem összeírásról összeírásra változó megkülönböztető nevük vannak az embereknek.

Kálmán Béla ennek alapján Magyarországon a jobbágyság korában a XV–XVI. sz.-ra teszi az öröklődő családnevek kialakulását. Ez persze csak annyit tesz, hogy az embereknek többségének kételemű nevük van, amelyet x > 0 hatékonysággal örökítenek a következő generációra. A családnévcsere, illetve a szinonim, képzőcserés formák váltogatása azonban még sokáig spontánul folytatott. Kálmán megemlíti, hogy ekkoriban még az alábbi csoportok maradtak egyelemű névvel: a zsellérek, papok, bírók, tisztségviselők, mesteremberek és a társadalmon kívül állók (csavargók, koldusok). Azaz akiknek vagy nem volt vagyonuk, vagy a foglalkozásuk kiemelte a környezetből és egyedítette őket.

A XVIII. sz. végén II. József viszont – az abszolutizmus egyik elemeként – törvénnyel tette kötelezővé a vezetéknevek használatát, illetve engedélyhez kötött változtatását. (Az előbbi viszonylag hamar érvényesült, az utóbbi némi spéttel.) Ekkortól van vezetéknevük a zsidóknak. Rájuk más egyházi és adózási szabályok vonatkoztak, a belső hierarchiájuk is sajátos volt: ezért tért el náluk a névfejlődés addig a környezettől. Nem hiszem, hogy volt pénzben mért hossza a zsidók vezetékneveinek. A rendelet megszabta, hogy német névnek kell lennie, és a zsidók szokásos német neveket vettek fel. A Kohn más a németen belül kialakult minta Konrad rövidülése: mivel egybecsengett a zsidó ha-Kohen méltóságnévvel, így alkalmas volt a hangzás szerinti hasonlóság alapján történő névcserére. A Rosenbergerek a másik utat követték: ők lakóhelyükre utaló ragadványnevüket fordították németre. De azért az a felső-magyarországi német, aki Rózsahegyről költözött máshová, ugyanúgy megkaphatta (és meg is kapta) a Rosenberger nevet.

@Fejes László (nyest.hu): > bár ebben az esetben kétséges, hogy megtartották volna-e ezen nevüket

Megtartották a nemes Tolvalyok, Eördöghök stb. a családnevüket, mert a rossz hangzással szemben érték volt az, hogy ennek alapján egyszerűbben bizonyíthatták a régi jogaikat. Az, hogy a nemes család birtoknevet vegyen fel, egyáltalán nem volt törvényszerű. Hogy mégis tapasztaljuk, a igen gyakran a család osztódásával van kapcsolatban. Ha jól tudom, az Esterházyak és a Illésházyak eredetileg ugyanaz a család, csak az önállósodó, elkülönült öröklési joggal rendelkező ágak különböztették meg a birtoknévvel egymást. A Zrínyiek akkortól cserélik le az előnevükre az eredeti Šubić-ot, amikor különválnak a <Bribiski> (bribiri) előnevű törzságtól. S í. t.

.

> a lényeg azonban az, hogy ez legfeljebb bizonyos mértékig valószínűsíthető

Néhány axiomatikus diszciplínát kivéve ez mindenre igaz, de az alapaxiómákat azoknál is csak valószínűsíteni lehet. Ennek ellenére minden tudományterület kidolgozza a paradigmarendszerét, és lege artis demonstrációs módszereit. Relativizmussal és szolipszizmussal mindent meg lehet megkérdőjelezni, elég pl. az Index Új fizika fórumára átnézni. Ha nem lenne evolúciós közmegegyezés abban, hogy a zárt paradigmarendszerek lege artis valószínűségi állításai is tényállítások, akkor még mindig a fán ennénk a leveleket és gyümölcsöket.

.

> melyben a nyelvészet legfeljebb segédtudományként léphet fel.

A nyelvészet, miként a matematikai is, mindenképpen segédtudomány. Van persze alapkutatási águk is, nagyon bájos részek ezek, de csak annyiban van létjogosultságuk, hogy így termelhetik ki azokat az új eszközöket, amelyeket aztán a gyakorlatban más diszciplínák hasznosíthatnak. Mennyi matematikus dolgozik pl. a bankszektorban, pedig az sem matematikai kérdés, a matematika itt csak segédtudomány: mégis azt a részét alkalmazott matematikus csinálhatja a legjobban.

A névtudomány ugyanilyen dolog: kell hozzá a genealógia, de abból rendszert szintetizálni, paradigmát építeni, amelyben új elemek vizsgálhatók, osztályozhatók, elhelyezhetők, csak az alkalmazott nyelvész tud.

.

> Pl. lehet a Vorarosz > Borároshoz hasonló népetimológiás változás.

Azért ne feledjünk el nyelvésznek is lenne, hacsak segédtudományosnak is. Kérdés, hogy mennyi a valószínűsége annak, hogy minta nélkül a XVIII. sz. környékén Győr környékén nyílt előhangzós <áros> alakváltozatra népetimologizál valaki, a zárt előhangzós <árus> helyett. Tudtommal a nyugati dialektusokban éppen hogy az /o/ > /u/ változás jellemző a köznyelvihez képest. Ha nem vesszük figyelembe a feltételezett névcsere nyelvi környezetét, akkor kérdés, hogy miért nem az eredetihez közelebbi <Borárosz> lett az eredmény, hiszen a peremnyelvjárásokban, mint az őrvidéki és a csángó, akkor volt még sz-ezés.

A <Boráros> alak ezen a területen szerintem mindenképpen a messzi múltba mutat, és indokolatlan egy XVIII. sz. környéki autonóm népetimológiás alakak tekinteni.

Amúgy... Magyarországon mikor és milyen jelleggel vezették be a köznép körében a családneveket? Fokozatos volt, vagy egyszer törvényi erővel szilárdították meg? "Bemondásra" volt a családnév meghatározása?

A német zsidóságról van egy olyan anekdota, nem tudom mi a pontos történelmi igazság mögötte, hogy amikor nekik is kötelezővé tették a családnév felvételét, a névért szótagonként kellett fizetni, így pl. a Rosenbergerék alighanem gazdagabbak voltak mint a Kohnék. :D

@LvT: „Tehát, ha az illető család magyarosított is volna, akkor is már létező magyar családnevet vett volna föl.” Ez lényegtelen abból a szempontból, hogy az illetők nem azért választották a Boráros nevet, mert bármi közük lett volna a borkereskedelemhez, hanem azért, mert az csengett hasonlóan. Ami a pozsony megyeieket illeti, természetesen előfordulhat, hogy borkereskedők kaptak nemességet (bár ebben az esetben kétséges, hogy megtartották volna-e ezen nevüket, és nem pl. a birtokuk alapján vettek volna fel valamilyen nevet) – a lényeg azonban az, hogy ez legfeljebb bizonyos mértékig valószínűsíthető. (Pl. lehet a Vorarosz > Borároshoz hasonló népetimológiás változás.)

@LvT: „ így nem várható, hogy a szlovák tömbnépességen belül <Tóth>-nak nevezzenek szlovákot” Ez igaz, de nem is állítottam semmi olyat, ami ennek ellentmondana. (Ráadásul a tót korábban nem kifejezetten szlovák volt – ez még tovább bonyolítja a képet.)

„Ellenben ma is megfigyelhető az, hogy a magyarországi magyarok „lerománozták” mondjuk a valahai Moszkva téren alkalmi munkára váró romániai magyarokat.” Nyilván ez is igaz. De ez megint csak azt bizonyítja, hogy a családnevek eredete nem igazán nyelvészeti, sokkal inkább kultúrtörténeti kérdés, melyben a nyelvészet legfeljebb segédtudományként léphet fel.

@Fejes László (nyest.hu): Akkor úgy tűnik, nem sokat segítettem, köszönöm a választ.

@LvT: "Árpa": mintha valahol azt olvastam volna, hogy nemcsak jellemző növénytermesztés lehetett a családnév eredete, hanem a kis termetre is lehet utalás. Bár eléggé homályos és nem tudom mennyi az alapja.

@Fejes László (nyest.hu): > Persze, ez igaz, de alapjában véve ilyesmi minden névről elmondható. Ragadványnévként a Kovács is kaphatja azért a nevét, mert sokat kalapál, a Kerekes is azért, mert egyszer volt valami kínos esete egy kerékkel kapcsolatban.

.

Az irodalom azonban a népnevekből lett családnevek esetén kifejezetten kihangsúlyozza a „negatív” motivációt. Ez kapcsolódik a „megnevező erő” fogalmához. A <Tóth> igen gyakori magyar név, és én ismerek szlovákokat ezzel a családnévvel. De szlovákok közt <Tóth>-nak lenni nem ad nagy megnevező erőt, így nem várható, hogy a szlovák tömbnépességen belül <Tóth>-nak nevezzenek szlovákot.

Ellenben ma is megfigyelhető az, hogy a magyarországi magyarok „lerománozták” mondjuk a valahai Moszkva téren alkalmi munkára váró romániai magyarokat. Ha sértő is ez a szemlélet, ez több évszázados motiváció: ha valaki olyan területről költözik be, ahol többségben románok, szlovákok élnek (vagy a helyiekben ez a vélekedés), akkor azok magyar voltuk ellenére megkapták az <Oláh>, <Tóth> ragadvány-, majd családnevet.

A családnevek kialakulása kori településszerkezet tömbös volt, az egyes népcsoportok ritkán keveredtek: emiatt jellemző a népcsoporti vezetéknevek „negatív” volta. A foglalkozásszerkezet azonban az Árpád kor óta nem tömbös, így ennek van elnevező ereje, a foglalkozás tehát „poztív” névadási motiváció. Az Árpád kori <Kovácsi>-ban, amely akkor jellemzően kovács foglalkozású szolgafalu volt, lehet, hogy azt nevezték volna <Kovács>-nak, aki anélkül kalapált, hogy kovács lett volna: de ekkor még errefelé nem alakultak családnevek. Egy foglalkozás maradt tömbös: a paraszté. Nincs is ilyen számottevő vezetéknév, ehelyett a megnevező erőt biztosító részletek adtak az esetükben ragadvány-, majd családnevet: pl. a jellemző terményük (vö. <Búza>, <Árpa> stb.).

@Fejes László (nyest.hu): Nem vizsgálván a kérdéses személy esetén a <Boráros> vezetéknév közvetlen eredetét, annyiban csatlakozom @Boráros nem Vorárosz:-hoz, hogy megemlítem, Kázmér Miklós a könyvében 1481-ből hozza a <Boráros> név első előfordulását. Tehát, ha az illető család magyarosított is volna, akkor is már létező magyar családnevet vett volna föl.

A másik megfontolandó tanulsága ennek, hogy a <Boráros> vezetéknevűek esetén alkalmasint a XV. sz.-ig kell visszamenni, hogy ténylegesen borkereskedőt találjunk közöttük. A jelenkorhoz közeli közvetlen motiváció csak az alsóbb néprétegekben feltételezhető, mert ebben a rétegben kései a családnevek megszilárdulása. A nemesi familiák esetén ez korábbi folyamat, és ők igyekeztek megőrizni az armálison és a birtokadományozó leveleken szereplő névformákat. (Náluk max. a birtokközpontról vett előnév szoríthatta ki a korábbi családnevet, de ez a váltás is rendszerint valamely jelentős birtokszerzéshez kapcsolódik.) – NB. Sok nemesi családnak van „polgári” foglalkozásneve, mert mielőtt örökös nemessé lettek, ők is csak mesteremberek, kereskedők stb. voltak. Éppen a nyest írt az Esterházyakról, akiknek az eredeti családneve, a <Szerhás> (~ <Eszterhás>) éppen arra utal, hogy a névadó ősük zsúptetőkészítő foglalkozást űzött.

Azt viszont a mérleg másik oldalát támogatandó írom, hogy a családnév egyezése nem jelenti a család egyezését. Az viszonylag sokszor előfordult, hogy X család egyik ága felvette a kihalt Y család nevét: ez gyakran a nemesi birtokszerző politikai egyik lépése volt. De a motiváció ismétlődése mindig előfordulhat, ez nemesek között csak azért ritkább, mert ők tudtak egymásról. Az pusztán, hogy volt egy Pozsony vm.-i <Boráros> nemesi család, amelyik nem görög eredetű, genealógiai megalapozottság nélkül nem implikálja azt, hogy a Győr vm.-ben feltűnő kereskedőcsaládnak velük rokoni kapcsolatai lettek volna, és ezért kizárható a görög eredet. Lehet, hogy kapcsolódott a két család, lehet, hogy nem. A Nol cikke anélkül kapcsolja össze a két családot, hogy bármivel is alátámasztaná. A Kőszeghy-féle mű pedig éppen a kapcsolat ellen szól. Ha ugyanis lett volna kapcsolat, akkor a Győr vm.-i Boráros család már eleve nemesként indult volna, nem kellett volna 1862-ben nemesíttetniük magukat. Ez a fentebb említettem gyakori forgatókönyvet idézi: ha kihal egy nemesi család, akkor egy másik a névazonosság okán nyilváníttatja magát „örökösnek”. Az azért gyanús, hogy a nemesítési perrel addig vártak, amíg a másik család eltűnik (a Nol cikke szerint: „léteztek a nemes Boráros család tagjai, akikről egészen a XIX. század közepéig vannak ismereteink”).

@Fejes László (nyest.hu): A cirio, -a (→cera) jelentése a spanyolban 'viasz-'. Persze ez sem bizonyíték arra, hogy a névhez bármi köze lenne.

@Roland2: Persze, ez igaz, de alapjában véve ilyesmi minden névről elmondható. Ragadványnévként a Kovács is kaphatja azért a nevét, mert sokat kalapál, a Kerekes is azért, mert egyszer volt valami kínos esete egy kerékkel kapcsolatban.

@Pierre de La Croix: Az a baj, hogy ezek találgatások. Ilyen alapon összefüggésbe hozhatjuk városnevekkel is: en.wikipedia.org/wiki/Ciria , en.wikipedia.org/wiki/Ciri%C3%A9 , en.wikipedia.org/wiki/Ziria,_Achaea – elvben ezek mind torzulhattak.

@LvT: „A cikk említette román <Ţiria> műterméknek tűnik, ha a Google-találati listát végig nézzük, akkor kiderül, hogy ez a <Ţiriac> név, csak a kereső rosszul indexelt.” Hát ez érdekes, valóban így tűnik, bár nem tudom, tényleg a Google-e a hibás: itt például www.cugetliber.ro/ion-tiria egy román oldal indexeli magát tévesen (bár lehet, hogy itt is a google fut a háttérben.)

A szakirodalmi adatokat köszönjük!

@Boráros nem Vorárosz: Köszönjük, ezek is érdekes adatok. Mindenesetre a cikk is ezt írja: „Származása tehát bizonytalan, és perdöntő bizonyíték felfedezéséig az is marad.” Mindenesetre a cikk is azt állítja, hogy biztos családtörténeti ismeretek nélkül ezek a kérdések eldönthetetlenek. Arról nincs említés, hogy a pozsony megyeiek borkereskedők lettek volna, sőt, mivel nemesek nem foglalkoztak kereskedéssel, ez eléggé valószínűtlen is. A kérdést tehát akkor sem tekinthetjük lezártnak, ha valóban nem görög származású volt.

@Boráros nem Vorárosz:

Ja, és kifelejtettem, hogy ezek alapján a Boráros név valóban a borárusból származik!

Úgy látszik, kiirthatatlan a köztudatból a téves spekuláció a Boráros család görög származásáról. Kizárólag a Vorárosz - Boráros szavak hasonlóságán alapul, semmilyen írott forrás nem támasztja alá, hogy Boráros János görög származású vagy a görög közösség tagja lett volna. Magyar nemes volt, családja Pozsony vármegyéből származott. Lásd:

- Az ismeretlen Boráros János (Népszabadság Online, 2001. okt. 24.)

- Kőszeghi Sándor: Nemes családok Pestvármegyében. 49-50. old. (Budapest 1899.)