Máté találatát magunkhoz képest minimális késéssel tesszük ki:

De hát nem is a tietek!

Ma [december 5-én, bocs - LJ] jelent meg egy cikk az indexen az idén megdöbbentően jól futó Leicester City-ről, ott találtam ra az alábbi mondatra, ami ha nem is feltétlenül félrefordítás, de mindenképpen esetlen: "Van Gaal: Vardy a mi komisz kölykünk".

Az eredeti szöveg nélkül is szinte kiugrik ez a mondat, annyira magyartalanra sikeredett. Másrészt logikailag is bukik a dolog, mivel Van Gaal a Manchester edzője, Vardy pedig a cikkben szereplő csapat gólvágója. Egy gyors keresés után kiderül, hogy az angol mondat úgy hangzott, hogy “He was already last season a very nasty player for us. He scored, won a penalty, and now he is scoring 10 games in a row" Vagyis itt a nasty nem ’komisz’ vagy ’pimasz’, hanem ’kellemetlen’ jelentéssel szerepel.

Egyetértek a beküldővel – talán a ’kellemetlen ellenfél’ lett volna a legjobb fordítása a kifejezésnek.

De miközben a fenti cikket olvastam, megütötte a szememet ez:

Búú-zás?

Ennek a cikknek az Index-címlapon megjelent leadjéről van szó. Mondunk ilyet magyarul, hogy búú-zás? Már a helyesírással is jelzi a szerző, hogy ő maga is neccesnek érzi, mert különben minek a kötőjel. Nyilván nem lehet echte félrefordításnak nevezni, és bizonyos mértékig még értem is a szerzőt, hogy nem akarta fújolásnak írni, amikor nem azt kiabálják, hogy fúj, hanem azt, hogy bú… lásd:

Aztán a cikk szövegében még egyszer:

Még mindig két hosszú ú a búú ezek szerint.

Vagy csak a szóismétlést akarta elkerülni, mivel kicsit korábban már írta, hogy „A közönség hangos nemtetszését fejezte ki…” – ez egyébként nyilván hibátlan. De amikor magyarul azt írom, hogy fújolás, szerintem nem arra gondolnak az olvasók, hogy mindenki a fúj hangsort képezte. Tudom, hogy sántít a hasonlat, de ennyi erővel azt is lehetne írni, hogy angol kutya azt mondta, hogy vuf-vuf.

Néha könnyű a képfeladvány – ez most nem is annyira feladvány, mint inkább egy rövid hozzáfűzés a poszthoz.
(Forrás: Ken Jones / flickr / CC BY-ND 2.0)

És igen, azt is tudom, hogy a szabályzat szerint a helyes alak a pfujol, de én ezt sajnos képtelen vagyok leírni, mert nem csak én nem ejtem a p-t az elején (vö. „a pé néma, mint abban a szóban, hogy psemmi”), hanem nem is ismerek ilyen embert. Úgyhogy ez nálam fújol. Mint ahogy a fenti újságírónál búú-zás volt, ugye.