A burgenlandi Imre Samu Nyelvi Intézet munkatársait kérte fel a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) és az Eötvös Loránd Tudományegyetem (ELTE) Geolingvisztikai Kutatócsoportja arra, hogy Dél-Burgenland három településén, Alsóőrben (Unterwart), Felsőőrben (Oberwart) és Őriszigeten (Siget in der Wart) elvégezzék az Új Magyar Nyelvatlaszhoz szükséges kérdőíves vizsgálatot.

Hasonló gyűjtőmunkát már 1949–64-ben is végeztek nyelvészek. Ennek eredményeként született meg A magyar nyelvjárások atlasza, amely Deme László és Imre Samu szerkesztésében jelent meg négy kötetben, 1968 és 1977 között.

Az osztrák közszolgálati rádió és televízió nemzetiségekkel foglalkozó honlapjának híradása szerint Szoták Szilvia nyelvész, az Imre Samu Nyelvi Intézet elnöke nagyon örült a feladatnak, mert egykor az intézet névadója, Imre Samu is részt vett a gyűjtésben.

A mostani nyelvatlasz – az előzőhöz hasonlóan – a magyar nyelvterület egészét lefedi, azaz nemcsak Magyarországon, hanem Erdélyben, a Felvidéken, Kárpátalján, a Vajdaságban, a Muravidéken, Burgenlandban és Horvátország magyarlakta területein is – azaz 186 településen folyik kutatómunka.

A kutatócsoport célja, hogy a kérdőíves vizsgálat révén nyert adatok és a beszélgetések alapján dokumentálják a mostani nyelvállapotot. A mostani gyűjtés adatait össze lehet hasonlítani a nagyjából 50 évvel ezelőtti nyelvi helyzettel, és ezáltal pontosan nyomon követhetőek a szókészlet változásai.