Philip Campbell, a Nature brit tudományos magazin főszerkesztője kiemelte, hogy a tudósok, a média és a nagyközönség számára is hatalmas lehetőségeket tartogat az internet, a webes megjelenések. „A web terjedésével változik a tájkép; egyszerre jelent fenyegetést, de sok új lehetőséget is arra, hogy a tudomány üzenetei eljussanak a nagyközönséghez” – hangsúlyozta a főszerkesztő. Hozzátette, hogy az online közlés nagy fejlődésen ment át a Nature esetében is.
Campbell szerint bár a jövő az elektronikus magazinoké és e-újságoké, a jelen még a mobiloké: a Föld 6,5 milliárd lakosának 310 millió szélessávú internetes hozzáférése van jelenleg. A jól használható, nagy teljesítményű eszközök elterjedésével várhatóan csökken a nyomtatott tudományos lapok jelentősége; az azonban még kérdéses, miként lehet az online elérhetőséget gazdaságilag megoldani, szükség lesz-e előfizetési díjra, illetve mekkorára.
A főszerkesztő úgy véli, nagy számban vannak olyan érdekcsoportok és emberek, akiket különböző okból, ám érdekel a tudomány, különösen annak kiemelt témái, mint a klímaváltozás, az evolúció, a genetika vagy a vakcinálás. Példaként a klímaváltozás területén nyilvánosságra kerülő publikációkat hozta fel. Mint elmondta, ebben a témában a médiában dolgozó tudományos újságírók óriási nyomás alatt vannak, egymástól jelentősen eltérő szakértői vélemények jelennek meg.
Campbell azt javasolta, hogy a tudósok függetlenül, például saját blogban is kommunikáljanak. Példaként mutatta be egy klímaszkeptikus kutató internetes naplóját, de a legkülönfélébb szervezetek is közölnek friss információkat és állásfoglalást honlapjukon, így egyetemek, kormányügynökségek is. Szerinte támogatni és bátorítani kell azokat a kutatókat, akik jól kommunikálnak, és kutatói csoportok akár közös blogot is indíthatnak. „Szükség van eddigi viselkedésünk megváltoztatására, meg kell ragadnunk a tudománykommunikáció eszközeinek fejlődéséből származó lehetőségeket” – tette hozzá előadásában a Nature főszerkesztője.
„Évente kétszáz fölötti, a lakosokat érintő témában készítenek elemzést, adnak tanácsot az Egyesült Államokban a nemzeti akadémiák, a tanulmányok többségét az amerikai kormány rendeli meg” – adott betekintést az amerikai tudománykommunikációs helyzetbe Bruce Alberts, a Science magazin főszerkesztője. Példaként említette azt a nemrégiben elkészült tudományos állásfoglalást, amely szerint nem találtak bizonyítékot a kutatók az elektromos- és mágneses mezők veszélyességére a lakásokban használt készülékek esetében. Egy másik tanulmány pedig azt tudatta a nagyközönséggel, hogy az ivóvízben található arzén egészen kis mennyiségben is ártalmas az emberi egészségre.
Alberts rámutatott arra, hogy az ezekhez hasonló tudományos értékítéletek alapvetően fontosak a döntéshozók számára is. Kenyában és Indiában tett tanulmányútjára utalva hangsúlyozta, el kell érni, hogy a tudománynak legyen befolyása a döntéshozókra a világon mindenütt, segítsen a fejlődő országok problémáinak megoldásában is.
Stratégiai célnak nevezte, hogy több tudományosan képzett elme kerüljön a politikába, gazdaságba, mert segíthetnek hidat építeni az emberek és a kultúrák között. Példaként említette az AAAS ösztöndíjprogramját, amely szerinte nagy változást hozott Washingtonban, mint elmondta, évente száznál több fiatal tudóst juttat egy évre a kormány közelébe.
Kitért a főszerkesztő a tudomány oktatására is: véleménye szerint a tanárnak kísérő szerepe kell legyen, problémamegoldó gondolkodást és kommunikációs készségeket érdemes tanítani, hogy eredményes és versenyképes kutatók nőhessenek ki. A Science magazin maga is külön oktatási fórumot tart fenn, mert úgy vélik, újra kell gondolni a tudomány oktatásának módszereit.
Csíkszentmihályi Mihály pszichológus, a Claremont Graduate University életminőséget kutató központjának munkatársa a kreativitás rendszerét elemezte előadásában. Feltette a kérdést, hogy mi teszi lehetővé a kreativitást egy adott társadalomban.
Fontos az adott kultúra, amelynek része a világnézet, az értékek (az etosz) és a tudáskincsen belül a vallás, a tudomány, a történelem, a művészetek, valamint az irodalom. Egy másik vizsgálódási lehetőség a társadalom felől lehetséges: ezt a gazdaság, a politikai rendszer, valamint együttesen az egyházak, a tudományos elit és művészeti elit, a kiadók alkotják. A kreatív géniusz kifejlődésében meghatározó az öröklöttség (DNS), ám a korai környezet, valamint a motiváció és személyiség is – tette hozzá Csíkszentmihályi. A kultúrának, a társadalomnak és az egyénnek interaktív rendszerben, együtt kell léteznie ahhoz, hogy jól működjön a modell.
A professzor hangsúlyozta, hogy a tudománynak szüksége van a társadalom elismerésére, erőforrásokra és szabadságra. Az egyes tudományterületektől pedig azt várja el az átlagember, hogy élete jobbá váljon annak eredményeitől.
Csíkszentmihályi hangsúlyozta, ha az emberek úgy érzik, hogy a tudósok nem érdekeltek a közösség jólétében, csak elkészült eredményeikkel törődnek, a társadalom megvonhatja támogatását és bizalmát a tudománytól. Javasolta ezért, hogy az etikai szempontok váljanak a tudományos képzés részévé.