Az elefánt a legnagyobb testű szárazföldi emlős, egyben pedig a legnagyobb agymérettel is ez az állat büszkélkedhet. Az agyméret egyébként önmagában csak durva támpont az intelligencia megítéléséhez, de – mint a cikkben később kiderül –, az elefántok agya sok szempontból különleges képességeket sejtet.

Amikor elefántokról beszélünk valójában három különböző, egymással rokonságban álló fajról van szó. Mindegy azonban, melyik fajról beszélünk, az elefántok intelligenciája mindenféleképpen kiemelkedő: a főemlősökével és a delfinekével vetekszik. Ez nem csak problémamegoldó készségükre, de memóriájukra, empátiás és kommunikációs képességeikre is vonatkozik. Nagy testméretük miatt nehezebb tanulmányozni őket, mint a csimpánzokat vagy a delfineket, de az elmúlt húsz évben lassan az elefántok intelligenciájáról is egyre teljesebb képet kapunk.

Hangutánzásnál az elefánt ormányát a szájába helyezi, így akár emberi hangokat is képezhet
(Forrás: MTI /Balázs Attila)

Leggyakrabban az indiai elefántot (Elephas maximus) látjuk, ez kisebb és szelídebb is, mint afrikai rokonai. Az állatkertekben és a cirkuszokban is elsősorban indiai elefántokat lehet látni. Munkára is ezeket használják, így például thaiföldi fakitermeléseken.

Az afrikai elefántot sokáig egy fajnak gondolták. A legutóbbi időben, a génvizsgálatok korában alakult csak ki az az általánosan elfogadott nézet, hogy az afrikai szavannák és őserdők elefántjai két különböző fajt képeznek. Az előbbi (Loxodonta africana) a nagyobb méretű, az utóbbi – a rejtőzködő élete miatt kevéssé ismert – Loxodonta cyclotis, azaz erdei elefánt.

Az elefántok társadalma és kommunikációja

A felnőtt elefántok öt-hat kilós agya nem csak olyan, más intelligens állatoknál is megfigyelt viselkedésekért felelős, mint a szomorúság, a játék, a humor, az öngyógyítás, a tükörkép felismerése és az eszközhasználat, hanem olyan ritkább viselkedésekért is, mint az altruizmus (önzetlenség), a gyász, a hangutánzás – és ez felel az egyik legösszetettebb, ismert állati kommunikációs rendszer használatáért is.

Jelenleg úgy gondolják a kutatók, hogy a vadonban az elefántok legalább hetven hangjelzést és további 160 vizuális, szaglószervi és egyéb gesztust használhatnak. Ezek katalogizálása és pontos kiértékelése még folyamatban van. Arra például csak a 80-as években figyeltek fel a kutatók, hogy az elefántok az emberek számára nem hallható, mély infrahangokat is használnak.

Joyce Poole állathangkutatónak 1984-ben tűnt fel egy oregoni állatkertben a mély lüktető hang. Azóta már tudjuk, hogy az elefántok hangképzésének akár negyven százaléka is a 20Hz-es emberi hallóhatár alá esik. Ezek a mély hangok ráadásul igen erősek, 117 dB körüliek, ami már-már egy rock koncert kategóriája – ezért is van, hogy ezek az emberi füllel érzékelhetetlen hangok ideális esetben tíz kilométerről is jó hallhatók más elefántok számára. Az ilyen erős, mély hangok képzéséhez szükség van az elefántok nagy testére.

Az elefántok intelligenciájának egyik oka éppen az összetett társadalmi életük. A bikák ugyan jobbára magányosan élnek, a nőstény elefántok azonban kisebb csoportokat alkotnak, amelyek időnként összeolvadnak, majd különválnak. Így egy elefánt több száz másik társát is ismerheti. Ez lényegesen nagyobb, mint a csimpánzok társadalma, és feltehetően jobb memóriát is igényel. A ritka találkozások ellenére az elefántok akár száz elefánttársukat is felismerik hangról és szagról, még évek multával is. Egy másik tulajdonság, ami nagyban hozzájárul egy emlős agykapacitásának növekedéséhez a kifinomult mozgású fogóvégtag. Az elefántoknál az ormány az, melynek a precíziós irányítása összetett agyműködést kíván.

A legtöbb emlős agya születéskor szinte azonos a felnőttkori, kifejlett agymérettel. Minél nagyobb a különbség a születési és a kifejlett agyméret között, feltételezések szerint annál nagyobb lehet a tanulási folyamat. Míg az embernél egy csecsemő agyának mérete 28 százaléka lehet egy kifejlett felnőttének, addig a két legintelligensebbnek tartott állatfajnál, a csimpánznál és a delfinnél 54 illetve 42,5 százalékról beszélhetünk. Az elefántoknál ez az arány 35 százalék, ezzel pedig a legelőkelőbb helyezéssel büszkélkedhetnek. Az elefántok több mint tízéves korukra érik el teljes méretüket, ez tíz év tanulást is jelent. Az elefántoknak is ugyanúgy meg kell tanulniuk kommunikálni, ahogy az emberi gyerekeknek.

„Beszélő” elefántok

Az elefántok egyik legkülönlegesebb nyelvvel kapcsolatos képessége a hangutánzás. Ezt eddig igen kevés állatnál figyelték meg, többnyire madaraknál, illetve az emlősök közül a delfineken és a főemlősökön kívül csak a bálnáknál és a denevéreknél.

Az elefántok hangutánzása olyan hangokra terjedhet ki, mint a kutyaugatás vagy az autók hangja. De arra is volt már példa, hogy egy Calimero nevű afrikai elefánt az alapvetően lényegesen magasabb hangú indiai társainak hangját utánozta egy svájci állatkertben.

A legkülönlegesebb esetek azonban az emberi hangot és beszédet utánzó elefántok. Az egyik leghíresebb ezek közül is a kazahsztáni Batyr volt. Batyr 1969-ben született a karagandai állatkertben, és ott is élte le egész életét. Nyolcéves korában vették észre gondozói, hogy Batyr utánozza a körülötte hallott emberi hangokat. Batyr az ormányát a szájába helyezve, mintegy fütyülve tudott emberi hangokat képezni. Gondozói és az őt tanulmányozó kutatók szerint Batyr húsz orosz és kazah kifejezést használt. Ezek általában rövidek és egyszerűek voltak, mint a „jó”, „víz”, „gyere”, „rossz”, „igen” megfelelői és a saját neve, szavak és kifejezések, melyeket Batyr gyakran hallhatott. A leghosszabb közülük a „xоро́ший” volt, azaz „jó” oroszul. Batyr sajnos idejekorán halt meg 1993-ban, gondozói túladagolták az altatóját. Azonban jelenleg is él egy „beszélő” elefánt. A dél-koreai Kosik 1990-ben született és a yongini állatkert lakója. Kosiknál „csak” 16 éves korában jelentkezett az emberi beszéd utánzása, sokkal később, mint Batyrnál. A koreai szakértők szerint Kosik nyolc koreai szót használ. Ő is a szájába helyezett ormányával képzi az általa gyakran hallott kifejezéseket, mint „igen”, „nem”, „ülj” és „feküdj”. (Kosik az alábbi klippben mutatja be képességeit – koreaiul beszélők előnyben!)

Azt nem feltétlenül állítják a kutatók, hogy az elefántok tudatosan használnák az emberi kifejezéseket, de az biztos, hogy más állatokhoz hasonlóan az elefántokkal is meg lehet taníttatni parancsszavakat, melyekre tudják, hogyan kell reagálniuk. A kutatók következő generációjára vár, hogy jobban megértsük az elefántok összetett kommunikációját.