A bulvársajtó igen erősen indította a hétvégét – legalábbis nyelvileg. Már szombat reggel megtudhattuk, hogy tényleg belehalható az összetört szív. Ugyanekkor olvashattunk egy vetkőzékeny modellről is, aki – döbbenet! – 48 éves. De mi is az érdekes ezekben?

Az oldal az ajánló után folytatódik...

Elsősorban az, hogy szokatlan, egyedi alkotások. A „belehalható az összetört szív” világos, hogy azt akarja mondani, hogy ’bele lehet abba halni, ha valakinek összetörik a szívét’, ugyanakkor egy olyan igenévi alakot használ, amelyet ezzel az igével nem lehet. Nem mondunk olyat, hogy *belehalható a tüdőrák, vagy hogy *belehalható az agyvérzés. De miért nem jók ezek az alakok? És ennek ellenére miért értjük őket?

Az igenévi szerkezet a következő igés kifejezésből lett létrehozva: belehalhat valamilyen betegségbe (tüdőrákba, agyvérzésbe). Az összetört szív kicsit más tészta; az így lenne: belehalhat abba, hogy összetörték a szívét. (Az nem jó, hogy *belehalhat az összetört szívbe.) Ezekben az esetekben a bővítmény az igének valamilyen határozója (-ba/-be ragos vonzata). Az igeneves szerkezetben azonban csak akkor lehetne használni, ha a tárgya lenne: ezt a cikket elolvashatják – ez a cikk elolvasható; az igenevet így használhatják – az igenév így használható. A belehalható tehát azért igen furcsa, mert nem tárgyi, hanem határozói bővítménye van.

A másik hétvégi nyelvi bulvárnyalánkság egy vetkőzékeny modellről szólt; vetkőzékeny az, aki szeret, sőt szokott is vetkőzni. Itt egyszerűen csak arról van szó, hogy az -ákony/-ékeny melléknévképzőt olyan igéhez illesztették, amelyhez nem szokás. Ettől még nagyon jól érthető: ami törékeny az könnyen törik; ami hajlékony, az könnyen hajlik; aki vetkőzékeny, az könnyen vetkőzik. Tiszta sor.