A kutatás – a Heinrich Böll Alapítvány támogatásával – a Stratégiák a szélsőjobb ellen című projekt keretében valósult meg. Jelen tanulmány előzménye a kelet-európai szélsőjobboldali pártok orosz orientációját bemutató 2009-es elemzés (Oroszbarátok a jobbszélen), valamint az oroszbarát politikájuk révén a Kreml érdekeinek érvényesítését segítő európai szélsőjobboldali pártokat bemutató 2014-es tanulmány (Az orosz kapcsolat).

Számos jele van annak, hogy a Kreml egyre erősebben igyekszik befolyásolni mind az Európai Unió intézményeit, mind a tagállamok döntéshozóit és közvéleményét. Ennek egyik fő politikai eszközét egyes európai szélsőjobboldali (illetve szélsőbaloldali) pártok és szervezetek jelentik. Ez az orosz hatalmi befolyás az európai integrációra leselkedő egyik legnagyobb veszély. E folyamat bemutatása érdekében a Political Capital tanulmánysorozatot indít egyes tagállamokra (Magyarország, Szlovákia, Görögország és Franciaország), valamint az EU intézményeire fókuszálva. A sorozat most megjelenő első darabja a magyarországi szélsőjobboldal, különösen a Jobbik Kreml-barát beállítottságát vizsgálja.

A magyar szélsőjobboldal és annak fő ereje, a Jobbik, bár a nemzeti érdekek képviseletét hirdeti, mára a jelenlegi orosz rezsim érdekeinek kritikátlan és feltétlen kiszolgálójává vált. Ez pedig egyáltalán nem magyarázható belpolitikai okokkal: mind a szélesebb közvéleményben, mind a Jobbik szavazótáborában többségben vannak a Nyugat támogatói Oroszország híveihez képest.

Az orosz hatalmi érdekeket kiszolgáló európai szélsőjobboldali szervezetek három fő funkciót töltenek be:

1. társadalmi-politikai destabilizáció (tagállami, közösségi és transzatlanti szinten),

2. az orosz rezsim külső legitimálása (pl. ideológiai szinten vagy választási megfigyelőként),

3. információszolgáltatás és dezinformációs tevékenység (orosz propaganda áramoltatása az uniós tagállamok irányába, illetve információszerzés).

E három fő funkció jól kimutatható a magyarországi szélsőjobboldali szervezetek, köztük a Jobbik tevékenységében és kommunikációjában is. Magyarország esetében ugyanis az orosz hatalomnak az Orbán-kormány hintapolitikája közepette kiemelten fontos a szélsőjobboldal, azon belül is főként a második legnagyobb párttá erősödött Jobbik befolyásolása, valamint a politikai spektrum Kreml-barát irányba történő eltolása, illetve társadalmi szinten a Nyugat-ellenesség felerősítése. Ezen keresztül pedig közvetve a magyar kormányra való nyomásgyakorlás, valamint az Európai Unió és a régió destabilizációja.

Az orosz vezetés és a Kreml-közeli orosz média több európai szélsőjobboldali erőhöz hasonlóan felhasználja a Jobbikot és annak vezetőit a Kreml aktuálpolitikai céljainak és EU-ellenes álláspontjának támogatására. Így például ahogy korábban az EU intézményei elleni kémkedéssel megvádolt Kovács Béla a Krímben volt „választási megfigyelő”, úgy később Gyöngyösi Márton és Szaniszló Adrienn is egyike volt azon európai szélsőjobboldali politikusoknak, akik részvételükkel legitimálták a kelet-ukrajnai Donyeck és Luhanszk megyében megrendezett szavazást. Bár a Jobbik politikusai semlegességről beszélnek az orosz-ukrán konfliktus kapcsán, álláspontjuk teljes mértékben megfeleltethető az egyoldalú orosz propagandának, melynek terjesztése érdekében lakossági fórumokat is tartanak. Ennek jegyében a Jobbik folyamatosan igyekszik nyomást gyakorolni a magyar kormányra, hogy az ne teljesítse uniós és NATO-kötelezettségeit. Részben ezt szolgálja a párt által elindított népszavazási kezdeményezés is. A Jobbik energiapolitikai ügyekben is rendre az orosz érdekeknek megfelelő döntéseket támogat mind az Európai Parlamentben, mind Magyarországon. Utóbbi törekvések egyértelműen fenntartani, vagy növelni igyekeznek Magyarország energiafüggőségét, azaz a magyar nemzeti érdekkel ellentétesek.

Novák Előd jobbikos parlamenti képviselő EU-zászlót éget
(Forrás: MTI / Koszticsák Szilárd)

Több más európai szélsőjobboldali párthoz hasonlóan a Jobbik is a jelenlegi orosz állami ideológiával fennálló „konzervatív” értékazonosság alapján legitimálja az orosz rezsimet. Ebben az ideológiai keretben – így a Jobbik kommunikációjában is – az Európai Unió egy hanyatló, az USA bábjaként működő szervezetként jelenik meg, míg az A pártelnök egy interjúban nevezte eurázsiainak magát, ami 2014. június 27-én a egy magát semleges üzleti lapként definiáló  orosz internetes újságban jelent meg.Oroszország által építeni kívánt Eurázsiai Unió reális alternatívának láttatják. Erre utal a Political Capital tanulmányának címe („Eurázsiai vagyok”) is, amely egy Vona Gábortól származó idézet.

A Jobbik orosz érdekeket kiszolgáló politikája nem a szavazótábor igényeire reagál. A Medián 2014 végén készült kutatása szerint a Jobbik szavazóinak 48 százaléka is inkább az Egyesült Államokhoz húzna egy hidegháborús helyzetben, míg az oroszok felé csak 27 százalék. Tehát valami más áll az orosz érdekek iránti elkötelezettség mögött. A Jobbik számára nyilvánvalóan fontos, hogy – mivel Nyugaton erre páriastátusza miatt nincs esélye – keleti nagyhatalmak támogatását is élvezze. A francia Nemzeti Front esetében továbbá nemrég derült fény az orosz pénzügyi támogatásra. A Jobbik 2010 előtti tisztázatlan finanszírozási háttere, illetve az oroszoknak történő kémkedéssel gyanúsított Kovács Béla pártnak juttatott anyagi támogatása a Jobbik esetében is felveti ezt a gyanút.

Forrás: hafr.blog.hu

A nyilvánosságot tekintve az ukrajnai konfliktus kiéleződésével az orosz befolyásolási törekvések a szélsőjobboldali orgánumokban egyértelművé és láthatóvá váltak. A legfőbb szélsőjobboldali véleményformálóként funkcionáló Kuruc.info a kétezres évek közepén még oroszellenes hangvételű volt, ma már azonban, egy éles váltást követően, a putyini politika szinte feltétlen támogatójának tekinthető. A magyar nyelvű orosz propagandaoldalak pedig gombamód szaporodnak az interneten – köszönhetően az orosz titkosszolgálatok által sikerrel alkalmazott úgynevezett aktív intézkedéseknek.

Az orosz befolyás jól láthatóan kiterjed a Jobbiktól jobbra elhelyezkedő szélsőséges szervezetek (pl. Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom, Magyar Nemzeti Arcvonal, Honfoglalás 2000) orgánumaira, valamint a közösségi médiafelületekre is. Sőt, az általános tendencia az, hogy minél inkább kívül esik egy szervezet és annak infrastruktúrája a politika főáramán, annál könnyebben és tisztábban érvényesülhet az orosz hatalom irányából érkező hatalmi befolyás. Ezen szervezetek és orgánumaik (például a kárpátaljai és erdélyi revizionista törekvéseket propagálva) a regionális destabilizációban utazó Oroszország kezében veszélyes eszközzé válhatnak, így politikai és nemzetbiztonsági unkkockázatot jelentenek – még akkor is, ha ezen törekvések támogatottsága elenyésző.

Az orosz befolyás nem kizárólag a szélsőjobboldali nyilvánosságban, de a fősodorú média egyes orgánumaiban (Magyar Hírlap, Echo TV) is tetten érhető. Egyes sajtótermékek munkatársai között is találhatunk olyanokat, akik azon túl, hogy nyíltan Kreml-barát álláspontot képviselnek, rendszeresen megfordulnak Moszkvában különféle politikai rendezvényeken.

Egyre több jel utal arra, hogy az orosz rezsim befolyásolási törekvései nem állnak meg a szélsőséges politikai nézeteket vallók köreiben. Az orosz vezetés általános célja az, hogy a társadalom minél szélesebb rétegében felerősítse a Nyugat-ellenes érzelmeket. Mindeközben a magyar kormány döntéseivel és kommunikációjával akarva vagy akaratlanul, de sokkal inkább elősegíti, mintsem akadályozza az orosz befolyásolási törekvéseket. A Jobbik szerepe ebben a vonatkozásban is egyértelmű: a szélsőjobboldali párt folyamatosan igyekszik még inkább oroszbarát politikára ösztönözni a kormányoldalt, különösen az ukrán válság esetében. Továbbá, immár a legerősebb ellenzéki pártként, a Jobbik politikai fenyegetést is jelent a jelenlegi kormányzó pártra.