Kedden megérkezett Siófokra a Finnugor Népek Világkongresszusa résztvevőinek többsége. A résztvevőket némi káosz fogadta, hosszan kígyóztak a sorok az egyetlen regisztrációs asztalnál, ahol ugyan több segítő is volt de ők csak egyetlen számítógépből tudták kikeresgélni, kinek hova kell mennie. (Egyes vélemények szerint ez annak érdekében történt így, hogy az oroszországi vendégek otthon érezhessék magukat.) Bizalmas információk szerint a magyar résztvevők számára nem készültek el a kitűzők, ezeket már néhány korán érkező delegált pótolta.

El kell ismerni, a szervezőknek nincs könnyű dolguk. Meg nem erősített híresztelések szerint a köztársasági elnök biztonsági szolgálata az utolsó pillanatban lefoglalt magának néhány szobát a rendezvény színhelyéül szolgáló Hotel Azúrban, ezért több mint negyven küldöttet kellett az utolsó pillanatban áthelyezni a Hotel Aranypartba.

Nem könnyítik meg a szervezők dolgát a résztvevők sem. A tudósító szemtanúja volt annak, hogy egyazon küldöttséggel érkező nyolc nő makacsolta meg magát, és jelentette be, hogy ragaszkodik az egyágyas szobához, és nem hajlandó mással egy szobában lenni. A Hotel Aranypart személyzete bámulatra méltó türelemmel és megértéssel kezelte a helyzetet, le a kalappal előttük. (A kényes dámák sorsát a tudósító nem kísérte tovább figyelemmel.)

Az oldal az ajánló után folytatódik...

De nem kell azt hinni, hogy minden résztvevő a luxus miatt érkezett. Egy nő össz-vissz kétezer rubelből (kevesebb mint húszezer forintból) jutott el az Urálon túli Jekatyerinburgból Siófokra. Ismerősökön keresztül keresett egy teherautósofőrt, aki éppen Moszkvába tartott, és az ő Kamazának vezetőfülkéjében jutott el – két nap és egy éjszaka alatt – a fővárosig. Onnan olcsó vonatokon, többszöri átszállással jutott el Csapig, majd Siófokig.

Dicséret illeti a szervezőket azért, hogy a részvevők kellemes indulócsomagot kapnak: az ilyenkor szokásos emblémázott táska, toll és jegyzettömb mellé egy 1 GB-os pendrive is jár – igaz, a szokásokkal ellentétben nem értékes adatokkal megtömve, hanem üresen. Az sem érthető, miért szerepel minden emblémázott emléktárgyon a konferencia címere mellett az Emberi Erőforrások Minisztériumának logója is (szerencsére a külföldi résztvevők ezt minden bizonnyal egyszerűen az ország címerével azonosítják.).  A résztvevők egy-egy színvonalas útikönyvet és Magyarországról szóló turisztikai kiadványokat is kapnak,  igény szerint orosz vagy angol nyelven.

Időközben egy résztvevő (olvasónk) felhívta a tudosító figyelmét, hogy a Finnugor Népek Világkongresszusának van honlapja – sőt, a jelenlegi kongresszusról is írnak. Sajnos azonban ezek az információk kizárólag orosz nyelven érhetőek el.

Szerdán újra kezdődött a tolongás a kitűzőkért, a résztvevők kétségbeesetten keresgélték a magukét. Végül aztán tisztázódott, hogy a szervezők jó munkát végeztek, mindenkinek meglett, sőt, volt, akinek kettő is jutott. A tudósító találkozott olyannal is, aki azzal dicsekedett, hogy neki három is van, de ezeket nem tudta hitelt érdemlően demonstrálni.

A megjelenteket kilenc után nem sokkal kezdték beterelni a nagyterembe, de az illusztris vendégek még nem érkeztek meg. Kb. tíz óra öt perckor egy hang bemondta, hogy „legyenek szívesek leülni”, majd körülbelül tízszer (kicsit variálva a kifejzést) megismételte a kérést – kizárólag magyarul. Aligha lehet csodálkozni, hogy a teremben így is sokan maradtak állva: a résztvevők túlnyomó többsége ugyanis nem ért magyarul. Pár perc múlva mindenki felállt, mert megérkezett Toomas Hendrik Ilves, Sauli Niinistö és Áder János. Az elnököket és a résztvevőket a FNVK-nak elnöke, Valerij Petrovics Markov köszöntötte.

Először Áder János mondta el köszöntő beszédét. A rokonság azt jelenti, hogy nem vagyunk egyedül, vannak, akikért felelősséggel tartozunk. Beszédének elején elsősorban a tudományos munkáról beszélt, megköszönve azok munkáját, akik múltunk feltárásáért dolgoztak. (Itt emlékeztetnénk olvasóinkat arra, hogy ez nem tudományos kongresszus!)

A hallgatóság
(Forrás: Facebook / Uralistica)

Nyilván nem fontos, hogy egy köztársasági elnök otthon legyen a finnugrisztika s a finnugor nyelvek történetében, de Áder beszédírójának nem sikerült a valóságnak megfelelő adatokat összegyűjtenie. Például Áder azt állította, hogy Sajnovics Demonstratiója a véletlen műve, mert csillagászati megfigyelésre érkezett Lappföldre. Nos, az igaz, hogy az expedíció célja elsősorban csillagászati volt, de Hell Miksa eleve azért vitte magával Sajnovicsot, hogy a lapp nyelvvel foglalkozzon. Téves Áder azon állítása is, hogy a Kalevala meghatározóvá vált a finn irodalmi nyelv kialakulásában: míg a Kalevala a keleti dialektusokat képviseli, addig a finn irodalmi nyelv elsősorban a nyugati, turkui dialektusra épül, pontosabban annak 16. századi változatára – Mikael Agricola bibliafordításának köszönhetően. Az irodalmi nyelvet a Kalevala már nem sokban tudta befolyásolni. Kissé erőltettnek tűnik a finnugor népekkel kapcsolatban Julianus barátot vagy Kőrősi Csomát emlegetni, és jót tett volna a beszédnek, ha mentes marad az olyan fordulatokról, mint hogy a nyelv lelkünk, gondolkodásunk tükre stb. Nem kételkedünk a köztársasági elnök jóindulatában és jóhiszeműségében, de azt alaposabban megfontolhatná, hogy kivel íratja a beszédeit.

Toomas Hendrik Ilves alig kezdte el beszédét, a terem zsongani kezdett, ugyanis nem volt orosz tolmácsolás. A zavart talán az okozta, hogy Ilves Hanti-Manszijszkban angolul beszélt,és talán a szervezők angolról való tolmácsolásra készültek. Az elnök zavarban állt a pódiumon, a terem zsongott, de a hangulat kellemes maradt, egy percig sem kellett attól tartani, hogy Észtország Örményország példáját fogja követni. Néhány perc zűzavar után Ilves újrakezdte beszédét. Kiemelte, hogy a legutóbbi kongresszus óta bekövetkezett a világgazdasági válság, így kevesebb pénz jut kultúrára és tudományra. Mind a demokratikus államok, mind a totalitáris diktatúrák elfeledkeznek a hosszú távú hasznokról, és csak rövid távon gondolkodnak. Beszélt a száz éves észt nemzeti múzeum sorsáról, melynek felújítását is veszélyeztették a pénzügyi nehézségek. Gazdasági értelemben nem érdemes fenntartani a finnugor kultúrákat, egyszerűbb lenne áttérni az angol, a kínai vagy akár az orosz nyelvre (irónia!!!). A gazdaságot azonban nem csak pénzben lehet mérni. Szerinte a kulturális sokszínűség a béke megőrzésének alapja. A kulturális sokszínűséget a természetben megfigyelhető változatossághoz hasonlította: ahogyan megőrzendő a változatosság, úgy őrzendő meg a kulturális és nyelvi sokszínűség is. Kiemelte, hogy a kettő megsemmisítése kéz a kézben elsősorban a nagy gáz- és olajtermelő területeken folyik. A nyelvek megőrzése érdekében folyó erőfeszítések között kiemelte a Lív Házat, mely a harmincas években finn–észt–magyar támogatással épült, illetve a közelmúltban megjelent lív–észt–lett szótárat, mely Észtország és Lettország együttműködésével készült. Csak demokratikus és szabad országok tudnak szembenézni múltjukkal, felmérni a realitásokat, szembesülni az elkövetett hibákkal, és akár bocsánatot kérni értük. (Nem, itt nem Magyarországra, inkább Oroszországra célozhatott.) Csak ezek tudatában képesek a jövőt megfelelően tervezni.

Sauli Niinistö szerint nehéz megérteni a körülöttünk végbemenő folyamatos változást, megtalálni helyünket a változó világban. A nyelv a nép önazonosság-tudatának központjában áll. Finnország kétnyelvű: finn és svéd. Finnországnak  finnországi svéd és számi kultúrát is képviselnie kell. Finnország az utóbbi években sokat tett a számi nyelv oktatásáért és hivatalossá tételéért a számik lakta területen. Támogatják a kisebb finnugor népeket is, de fontos az is, hogy a finnugor szervezeteket ott is támogassák, ahol működnek. A finnugor kultúráknak el kell érnie a hétköznapokat is. Emlékeztetett, hogy a következő kongresszus Finnországban lesz.

Megyinszkij sajnálhatja, hogy  Schmitt Pállal már nem találkozhatott Siófokon. Közös témájuk biztosan lett volna: disszertációja kapcsán Megyinszkij is plágiumügybe keveredett.

Orosz részről Vlagyimir Rasztyiszlavovics Megyinszkij, az Oroszországi Föderáció kulturális minisztere szólalt fel.  Oroszországban több mint 200 nyelvet beszélnek. Oroszországban születtek a nagy finnugor eposzok, mint a Kalevala és a Masztorava. Az orosz cári akadémia támogatásával dolgozott a finnugor népek kutatóinak egész sora (ez igaz!). Szörnyülködve emlegette, hogy Svédországban csak két éve vezették be a finn nyelvű oktatást – ezalatt rengeteg finn asszimilálódott, vesztette el anyanyelvét. (A svédországi finnek túlnyomó többsége az ötvenes-hetvenes években vándorolt be Svédországba.) Ezzel szemben Oroszország mindent megad a nemzetiségeknek saját nyelvük használatához és kultúrájuk fejlesztéséhez – ez benne van az alkotmányban is! Most ünnepelték ezer éves évfordulóját, hogy a mordvinok önként csatlakoztak Oroszországhoz, és az ünnepségeken saját szemével győződhetett meg róla, hogy a krízistől függetlenül mi minden épül, mi minden működik. Mordvinra fordították az orosz irodalom klasszikusait! A szettuk száma nő Oroszországban – bár el kell ismernie, hogy más népek létszáma csökken! Amikor a finnugorok támogatására költött összegeket említette, egy jól elkülöníthető csoport kötelességtudóan tapsolt. Más kijelentéseit a közönség kacaja kísérte.

Ezután ismét Markov lépett a pódiumra, és megerősítette, hogy Oroszország legnagyobb érdeme, hogy olyan nagy mértékben támogatja a nemzetiségek kultúráját. Sajnos hosszú beszédéből, mely lényegében a kongresszus tevékenységről szólt, inkább a frázisokat tudnánk kiemelni, melyek a fantasztikus fejlődésről számolnak be. Ha említett is szép dolgokat, nem derült ki, hogy konkrétan a kongresszus tevékenységének milyen szerepe volt az említett jelenségekben. Időnként az sem világos, hogy mennyiben járulnak hozzá a finnugor kultúrákhoz – mint például a Joskar-Olában nyílt operaház.

A szünet nehezen ért véget. Markov elismerte, hogy kellemesebb lenne, ha a kongresszus csak szünetből állna, de mégis arra kérte a résztvevőket foglaljanak helyet. A hivatalos rend szerint a népek képviselői anyanyelvükön köszöntik a kongresszust, ezt oroszra fordítják, és oroszról a többi nyelvre. A felszólalók közül azonban többen oroszul is felszólaltak: általában látható megkönnyebbüléssel tértek át anyanyelvükről komira. Sajátos színfolt volt Szergej Gabov, a komik képviselője, illetve Riho Grünthal,  a finnek képviselője, aki magyarul is elmondott néhány mondatot.

A felszólalók idejét hét percre korlátozták. Markov szerint azt, hogy ki képviseli a népeket, a népek határozták meg – ennek módja azonban homályban maradt. A fellépők sorrendje igen sajátos volt, csak hosszas fejtörés után sikerült megfejteni – a népek angol elnevezéseik alapján, fordított betűrendben jelentek meg: vótok, vepszék, udmurtok,A karjalaiaknak két küldöttségük van a kongresszuson – a tveri és a Karjalában élő karjalaiaké –, de csak egy szavazatuk. tveri karéliaiak, szettuk, számik (lappok), nyenyecek, moksák, marik, manysik, kvének, komi-permjákok, komik, hantik, karjalaiak, izsórok, inkeri finnek, finnek, észtek, erzák. A magyarok nem kívántak fellépni – ezt nem indokolták meg, később derült ki, hogy személyes oka van, amikor Kerezsi Ágnes tolmácsolta Pusztay János bocsánatkérését: egyéb fontos tárgyalásai miatt a beszéd elmondásával megbízott küldött nem tudott megjelenni.

Nganaszan lány, hanti (nem nyenyec) fiú
(Forrás: Facebook / Uralistica)

Helyesbítés

Csepregi Márta írja: „A képen a nganaszan lánnyal szemben álló fiatalember nem nyenyec, hanem hanti, Alekszandr Szemjonovics Ajpin, az író unokaöccse. Agani hanti, Varjogan faluból. A népviselete eléggé stilizált, akár nyenyec is lehetne, a fizimiskája úgyszintén. Ráadásul Varjoganban elég sok erdei nyenyec is él.” A tévedésért elnézést kérünk.

A beszédek hasonló elemekből épültek fel. Kétféle alaptípust különböztethetünk meg, a lelkeset és a haragosat: voltak előadások, melyek a kettő között ingadoztak. 

A helyi kormányokhoz közel álló képviselő – ezek elsősorban a nagyobb népekből kerültek ki – elsősorban az eredményeket sorolták. Nem derült ki, hogy az egyes projektekhez milyen segítséget nyújtott a világkongresszus, vagy a finnugor népek között milyen együttműködésnek köszönhetőek – mint ahhoz az sem, hogy maguk az előadók, illetve szervezetük, munkahelyük stb. A hatalomhoz dörgölőző felszólalók közül ki kell emelni az erza Mihail Moszinét. Előadására nehéz volt figyelni, mert a háttérben az orosz–mordvin együttélés csodálatosságáról vetítettek animáció filmet, majd híradófelvételeket szpartakiádokról,  politikusokról (komolyan a tárgyalóasztal mellett, épületmakettek mellett tanácskozva, kapura rúgáskor egy sportfesztiválon). A hangulat Észak-Koreát idézte, különösen, hogy néhány politikai szereplő, pl. Mordóvia elnöke és Alekszej orosz pátriárka feltűnésekor egy csoport tapsban tör ki.

Moksa lányok. Már ezer éve Oroszországgal
(Forrás: Facebook / Uralistica)

Az ebédszünetben megismétlődött a regisztráció tortúrája. Akik nem rohantak azonnal a svédasztalokhoz, azok akár fél órát is sorba állhattak, míg ehettek valamit. A délután ülés húsz perces késéssel kezdődött.

A kisebb népek képviselői, különösen azokéi, melyek nem adják semmilyen területnek a nevét, kevésbé sikeresen épülnek be a politikába, ezért élesebb hangot ütnek meg. Többen idéztek statisztikai adatokat idéztek a népszámlálási adatokból – ezek már nehezen voltak pozitívként értelmezhetőek. Visszatérő motívum: „van nyelv, van nép, nincs nyelv, nincs nép” (A mostani kongresszus alcíme is Nyelv és nép). Volt, aki ezt is oroszul mondta... (Az ülés végén Markov mégis kiemelte, hogy ez az első alkalom, hogy a kongresszuson minden nyelvet hallani lehetett.)

Az észtről oroszra tolmácsolást megint nem sikerült megoldaniuk a fordítóknak, ennek következtében ez alkalommal a más nyelvekre való tolmácsolás sem kezdődött meg. Egy perces zavar után átcserélték a fordítási irányokat, és az előadás folytatódhatott. 

Az általános képtől jelentősen eltért a finn és az észt előadás. Riho Grünthal szokatlanul komolyan, szinte tudományos előadásban szólt arról, arról, hogyan határozzuk meg identitásunkat, illetve mások hogyan határoznak meg minket. Tõnu Seilenthal Széchenyit idézte: „Nyelvében él a nemzet”. Az észtek kérése az, hogy a kongresszus kéréssel forduljon az uráli népekhez: a nagyszülők csak anyanyelvükön beszéljenek unokáikhoz. Elmondta azt is, hogy Észtországban felzászlózással nem csupán az anyanyelv napját, hanem a rokon népek napját is ünneplik.