A testbeszéd az érzelmeket kísérő, kifejező, sőt, gyakran leleplező nyelv – a siketek például remekül értik és dekódolják, mivel számukra rengeteg plusz információt hordoz. Egy brit felmérés az autistákat vizsgálta ugyanebből a szempontból – számolt be róla az AlphaGalileo.

Ökölbe szorított kéz. Nem az öröm jele, de az autisták nehezen tudják értelmezni
(Forrás: Marc Finch, sxc.hu)

A Durhami Egyetem kutatói 29, azonos korú és IQ-jú felnőttet kértek fel egy vizsgálatban való részvételre. Közülük 16-an egészségesek, míg 13-an autisták voltak. A feladatuk rövid, mindössze testbeszédet, ill. mozgást ábrázoló videók megtekintése volt.

Ezek egy részén a test és a mozdulat igen, az arc viszont nem látszott. Volt olyan videosorozat is, amelyen test nem látszott rendesen, de a fontos ízületeket fényvisszaverő csíkokkal jelölték (a BBC oldalán látható is két ilyen videó ezek közül). A feladat az volt, hogy az alanyok a látottakat különféle érzelmekhez – harag, félelem, öröm, bánat, undor – társítsák.

Egy másik videosorozat megtekintése során a résztvevőknek mindössze annyit kellett megmondaniuk, hogy a videókon látható fényes pontok melyik irányba (jobbra vagy balra) mozognak. Ez a feladat is többféle nehézségi fokozatú videókat mutatott be: a pontok bizonyos (egyre növekvő) százaléka ugyanis az ellenkező irányba mozgott, mint a többi.

Az autisták az összes feladatban jelentősen rosszabbul teljesítettek az egészséges résztvevőknél. Ez azt mutatja, hogy a vizuális információk feldolgozásának szintje az autisták esetében rosszabb, mint a nem autista emberek esetén, akiknek egyes mozdulatok és testtartások – például az ökölbe szorított kéz, a hátrálás, a lábdobogás stb. – segítettek a látottak megfejtésében.

A kapott eredmények mind a tudósokat, mind az autistákkal foglalkozókat elgondolkodtatták. A kísérleteket így valószínűleg tovább folytatják majd, több személy bevonásával, és a mögötte rejlő mechanizmusokra is megpróbálnak majd fényt deríteni.