A skót függetlenségről szóló népszavazás közeledtével néhány rendkívül izgalmas cikket közölt a BBC. Megismerhetjük belőlük azt az időszakot, amikor a nemzeti nagyravágyás, a téves nemzeti önértékelés és a nemzeti lehetőségek és képességek hibás felmérése pénzügyi katasztrófához és Skócia függetlenségének elvesztéséhez, és végső soron az Angliával kimondott unióhoz vezetett.

Az eset kapcsán vannak, akik azt gondolhatják: jobb Skóciának, ha továbbra is Anglia védőszárnyai alatt marad és nem bonyolódik meggondolatlan kalandba. E gondolatmenet szerint tehát egyáltalán nincs szükség a független Skóciára.

A függetlenséget pártolók azonban ugyancsak saját véleményüket látják igazolódni a történet kapcsán. Ők azt mondják: ha Anglia és Skócia érdekei ellentétbe kerülnek, az erősebb kutya elve alapján úgyis London kerül ki győztesen a csatából mindaddig, amíg egy vezetés alatt áll a két ország. És pontosan ezért, az angol szupremácia ellensúlyozása érdekében van szükség a skót függetlenségre.

Darien térképe
(Forrás: Wikipédia)

Te csak gyarmatosíts, boldog Skócia

Sir William Paterson skót kereskedő és bankár volt; a Bank of England egyik alapítója. A Darien-projekt bukásával az Anglia és Skócia közti unió egyik fő élharcosává vált.

A Darien/Darién elnevezés kettőssége az angol és a spanyol helyesírás közti különbségre vezethető vissza. A név maga egy helyi folyónév spanyolosított változata.

A független Skót Királyság parlamentje 1695-ben hozta létre a Company of Scotland Trading to Africa and the Indies (Az Afrikával és az Indiákkal Kereskedő Skócia Társasága), azaz más néven a Skót Darien Társaság nevű szervezetet, mely monopóliumot kapott a Skót Királyságban az amerikai, afrikai valamint az Indiába irányuló kereskedelem bonyolítására. 1698 júliusában a Társaság Sir William Paterson ötlete alapján önálló skót gyarmatok (telepek) létrehozására küldött expedíciót a mai Panamához tartozó Darien (Darién) vidékére.

Sir William Paterson (1658–1719)
(Forrás: Wikipédia)

A skót gyarmatosítás első hullámában a skóciai Leith kikötőjéből öt hajón mintegy 1200 telepes indult útnak. Panamába érve találtak is egy idilli helyet maguknak arra, hogy ott kereskedelmi telepet hozzanak létre: egy védett öblöt, ivóvizet, egyszóval mindent, ami alkalmasnak tűnt egy sikeres gyarmatosítás első lépéseként. Meg is építették gyorsan Fort St. Andrew erődjét a parton, amitől nem messze felhúzták kunyhóikat is. A skótok által a mai Panama területén 1698-ban Új-Kaledóniának nevezett terület nem tévesztendő össze Franciaország Óceániában található tengeren túli területével, az azonos nevű Új-Kaledóniával: utóbbit 1774-ben keresztelte el e névre James Cook kapitány. A telepnek pedig a New Edinburgh nevet adták. A partvidéket, ahol 1698 novemberében kikötöttek, ezek után gyorsan el is keresztelték Kaledóniának. Azt a nevet adták tehát leendő gyarmatuknak, amit a rómaiak annak idején a Britanniától északra levő területnek.

Mit vittek magukkal a telepesek? A jól dokumentált vállalkozás vagyoni helyzetéről és minden vele kapcsolatos feljegyzésről abból a ládából nyerhetünk információkat, melyben a Társaság iratait és pénzét őrizték. Ebből kiderül, hogy fegyvereken kívül például 85 ünnepi alkalomra való parókát, 2000 kalapot, 324 pár női kesztyűt is becsomagoltak maguknak az útra.

A Darien-láda. Ebben tárolták a Társaság pénzét és dokumentumait
(Forrás: Wikimedia Commons / Kim Traynor / CC BY-SA 3 0)

A malária, a sárgaláz és egyéb trópusi betegségek azonban hamarosan végeztek a telepesek nagy részével. Alig kilenc hónappal azután, hogy az első 1200 telepes elhagyta Leith kikötőjét, a Panamában partra szállt skótok többsége már halott volt. A túlélők, akik képesek voltak mozogni, úgy döntöttek, hátrahagyják a földi poklot, s hazamennek.

Egy nem túl hosszú történet

Amikor 1699-ben a második skót flotta is elhagyta az anyaországot, odahaza még mit sem tudtak arról, hogy az első csoport java már rég meghalt, aki pedig túlélte a trópusi betegségeket, már elindult hazafelé. Amikor megérkeztek a panamai partokra, csupán az első csoport hátrahagyott (és kevéssé motiváló) nyomaira bukkantak. A skót gyarmatosítók második csoportja az első csoport sikertelensége miatti apátia és a trópusi betegségek mellett még egy további súlyos veszéllyel is szembesült: a spanyolokkal. Amikor pedig szembekerültek a spanyolok támadásával, inkább a megegyezésre hajlottak: ők is elhagyták New Edinburgh telepét, amit a spanyolok porig romboltak. A maroknyi túlélő pedig hazatért Skóciába.

A darieni kalandban alig háromezer skót telepes vett részt, s csupán töredékük élte túl a fiaskót, mégis egy egész ország ment tönkre benne. Az történt ugyanis, hogy skót szervezetek és magánszemélyek, a társadalom legszélesebb spektrumát felölelve támogatták anyagilag a Darien-projektet – feláldozva anyagi megtakarításaikat. Egyes becslések szerint a Skót Királyság gazdagságának negyede-fele ment rá erre a kalandra; s ez az ország függetlenségébe került.

Darien skót telepének térképe
(Forrás: Wikimedia Commons / H.G. Moll)

Angliának és Skóciának ekkoriban – noha független országok voltak – azonos volt az államfője: Orániai Vilmos, aki Angliában III. Vilmos, Skóciában pedig II. Vilmos néven uralkodott. Amikor angol alattvalói a skót gyarmati törekvésekben potenciális veszélyt véltek látni, az uralkodó nem habozott olyan rendeletet kiadni, melyben megtiltotta angol gyarmati alattvalóinak Kanadától a Karib-térségig, hogy bármilyen segítséget is nyújtsanak skót felebarátaiknak (akik egyébként szintén az ő alattvalói voltak).

Mit kíván a skót nemzet? Uniót Angliával?

A pénzügyi katasztrófát jelentő gyarmati kaland után Skócia számára egyedüli mentsvárként csupán az a lehetőség jöhetett szóba, hogy – függetlenségét feladva – segítséget kérjen déli szomszédjától, és némi pénzügyi kompenzációért kimondja unióját Angliával. Az 1707-es, Skócia és Anglia unióját kimondó törvény (Union Act) 15. cikkelye szerint a Skóciának juttatott összeg több mint felét a Darien-kaland pénzügyi áldozatainak és sikertelen befektetőinek kárpótlására fordították.

A Skót Darien Társaság székháza a 18. században
(Forrás: Wikimedia Commons / Roger Griffith)

Ha esetleg úgy tűnik az olvasóknak, hogy a darieni partvidéket gyarmatosítani kívánó skótok szomorú történetére az angolok (és a skót függetlenség ellenzői) talán szívesebben emlékeznek, mint a függetlenséget pártoló skótok, még egy érdekességre szeretnénk felhívni a figyelmet. A panamai skót gyarmatosítási kísérletre nem csupán Európában tekint másként a két ország: egészen sajátos emlékeket őriznek az esettel kapcsolatban a közép-amerikai térség őslakói. A mai Kolumbai és Panama határán élő kuna közösségnek ugyanis máig vannak emlékei a skót kalanddal kapcsolatban; és sajátos szemszögből látják és értelmezik a skót gyarmatosítási kalandot. „Tudjuk azt is, hogy sok ütközet volt és számos hajó elsüllyedt az öbölben. Elődeink rémülten menekültek a hegyekbe” – nyilatkozta a kuna közösség egyik mostani vezetője a BBC-nek.

Az oldal az ajánló után folytatódik...

Az pedig, hogy a szeptember 18-i népszavazás helyreállítja-e a Darien-kaland következtében (is) függetlenségét vesztett Skócia integritását, hamarosan eldől. Ahogyan az is, hogy a 17-18. század fordulóján történt sikertelen skót gyarmati vállalkozásának az emlékezete vajon a mostani függetlenséget pártolók vagy éppen annak ellenzőinek táborát erősíti-e.

Források

The Caribbean colony that brought down Scotland

El rincón de Centroamérica donde Escocia perdió su independencia

The banker who led Scotland to disaster

How Scottish independce vanished in the jungles of Panama