Anyai ősei közt ott találjuk I. Péter etióp származású apródját, Hannibált; róla Nagy Péter szerecsene címmel írt elbeszélést. Művelt otthonban nevelkedett: apja elegáns francia verseket írt, Vaszilij nagybátyja a maga korában elismert író-költő volt. 1811 és 1816 között a Carszkoje Szeló-i líceumban tanult, majd a Külügyi Kollégiumban látott el titkári feladatot. Még a líceumban hozzákezdett a Ruszlán és Ludmilla című elbeszélő költeményéhez, amelyet a klasszicista ízlés konvencionális formái helyett mesterkéletlen, népi stílusban írt.

Puskin verset szaval az idős Gyerzsavin előtt. Ilja Jefimovics Repin festménye, 1911

Puskint 1820-ban kéziratban terjedő „szabadságverseiért” száműzetésre ítélték, de tekintélyes barátai közbenjárására nem Szibériába, hanem délre, Besszarábiába és a Kaukázusba irányították. Ekkor írta Byron iránti rajongását tükröző déli poémáit, A kaukázusi fogoly (1820–21) és A bahcsiszeráji szökőkút (1821–23) címmel. 1823 júliusában Odesszába került, ahol hivatali főnöke egy elfogott levele alapján istentagadásért feljelentette. A déli száműzetést a mihajlovszkojei házi őrizet váltotta fel. A magány, az elszigeteltség elmélyült munkára ösztökélte: kiadta kötetnyi versét, megírta a Borisz Godunov című drámáját és az Anyegin hatodik énekét.

Alekszandr Szergejevics Puskin Oreszt Adamovics Kiprenszkij festményén

A dekabrista mozgalom leverése után I. Miklós cár Moszkvába kérette a költőt, és a házi őrizet alól a saját ellenőrzése alá vonta.

A moszkvai időzés alatt újabb irodalmi tervek és barátságok szövődtek a ljubomudri, azaz „bölcselők” kör tagjaival. Sokat utazott Szentpétervárra, onnan a Kaukázusba. Önkényesen követte Paskievics gróf seregét a török frontra 1828 végén.

1830-ban megkérte az ünnepelt moszkvai szépség, Natalja Nyikolajevna Goncsarova kezét, s a házassági előkészületek és a birtokrendezés ügyében apja falujába, Bolgyínóba utazott, ahonnan a moszkvai kolerajárvány miatt elrendelt karantén következtében három hónapig nem mozdulhatott ki. Ez a „bolgyinói ősz” volt a legtermékenyebb időszaka: befejezte az Anyegint, illetve megírta a Néhai Ivan Petrovics Belkin elbeszélései című novellasorozatát, illetve A kolomnai házikó című anekdotikus-tréfás elbeszélő költeményét és a kistragédiákat (A kővendég, Mozart és Salieri).

1831-től élete Szentpétervárhoz kötődött, itt írta meg a Pikk dáma című elbeszélést, A kapitány lánya című történelmi regényt, a Dubrovszkij című kisregényt és A bronzlovas című költeményt. A háttérben azonban lassan elmélyült a konfliktus a költő és az előkelő társaság, de főleg az udvari körök egyes képviselői között. Puskint mindig is idegesítette feleségének kétes híre. 1837-ben egy Franciaországból menekült holland diplomata léhűtő fia, Georges Charles d'Anthès gárdatiszt terjesztett rágalmakat az asszonyról. A kor „erkölcseinek” megfelelően Puskin pisztolypárbajra hívta a rágalmazót, aki 1837. február 8-án súlyosan megsebesítette a költőt. Puskin két nappal később, február 10-én halt bele sérüléseibe.

Puskin irodalmi és művészeti hatása felbecsülhetetlen. Magyarországon is kultusza van: gyakorlatilag minden művét lefordították magyarra. Fordítói között volt többek között Áprily Lajos, Illyés Gyula, Szabó Lőrinc, Szász Károly és Tóth Árpád is.