A fehér lóról a cikkben:

"De a főnév–jelző szórend is természetesebb, mint a fordítottja, ugyanis a főnevek általában önmagukban megálló dolgokat jelölnek, míg a melléknevek nem, hiszen pl. lovak léteznek, 'fehérség' azonban magában nem létezik, csak fehér dolgok, ezért a fehér ló kifejezés nem "logikus", csak a ló fehér, mert a tulajdonság (a fehérség) a hordozója (a ló) nélkül a levegőben lóg, nincs mire vonatkoznia, tehát a szórendben sem előzheti meg. Újabb pont a francia nyelv javára például a némettel vagy a magyarral szemben!"

***********

A "fehér ló" kifejezésben is (mint a magyar nyelvben mindig) a legfontosabb információval kezdjük a közlést, azzal, hogy "fehér". Legyen ez csak különleges(en szép) szín, vagy akár "varázserő" (valamely fehér-ló mondából), azt már tudja a közlés meghallgatója, hogy lóról van szó, az új információ itt az, hogy fehér. Ha nem tudná, akkor így közölnénk: "ló, (beszédszünet) fehér".

Fehérség természetesen létezik önmagában. Ha a megfigyelt jelenség pl. olyan nagy, hogy mindössze az jellemző rá, hogy fehér(ség), akkor az pl. "Reggelre fehér lett a világ": a HÓ. Megjegyzés: a fehérség a tudatunk mélyén azonban forróságot is jelent, ami még a hóra is érvényes – mert a hidegérzés is "süt".

A magyar mondatszerkezet:

A magyar nyelv azért logikus, mert mindig azzal kezdi a mondanivalót, ami a legfontosabb a meghallgató számára – s így bármely mondatot bármelyik szóval kezdheti, pl.:

"a legfontosabb a közlés a meghallgatónak, hogy..." A LEGFONTOSABB

"a meghallgatónak legfontosabb közlés az, hogy..." A MEGHALLGATÓNAK

" a közlés, ami a legfontosabb a meghallgatónak" A KÖZLÉS

Ez a kijelentés tehát a cikkből: "Újabb pont a francia nyelv javára például a némettel vagy a magyarral szemben!" – tökéletesen értelmetlen.

A gyöknyelvek szó-építése:

Az ősnyelv még csak (1-3) egyszótagú szavakból állt. A gyökszavak összetapadásából lettek a két- (ragozó nyelvekben, később, a több-) szótagúak.

Az ősnyelv az első szó-tagban (a gyökszóban) rögzíti a legfontosabb mondanivalót, és minden további képző (rag) már csak pontosítja, kiteljesíti a közölni kívánt fogalmat.

Az ősnyelv (s a magyar azóta is) a gyökszóval kezdi felépíteni a szót: Mar.

Mar-ok: elmarni szokott v.mit (az eredetileg gyakorító -xk a későbbi többesjel).

Mar-k-os: olyan eszköze van, amivel elmarni szokott.

Mar-k-án-s: olyan tulajdonságú lény, hogy megvan az "eszköze" a szokásos "elmarásra".

A fentiek alól a magyarban csak az igekötők képeznek kivételt. Ezek az egyetlen, s csak az igéket megelőzhető prepoziciók. Történetük külön fejezetet igényel... Most csak annyit, hogy azért maradhattak fenn, mert egyetlen "előrag" – s az is csak az igén – még nem zavarja meg a legfontosabbnak, a gyökszónak azonnali felismerését.

Összefoglalás:

1. A magyar nyelv (minden gyöknyelv) szóépítése azért logikus, mert minden szó a legfontosabb mondanivaló gyökszavával kezdődik. LOGIKUS felépítés alatt itt azt értjük, hogy a közölt tartalom a leggyorsabban felfoghatóvá válik.

2. A magyar nyelv mondatszerkezete azért szigorűan LOGIKUS, mert kötetlen szórendű. Ez teszi lehetővé, hogy a legfontosabb közlendő kerülvén az első helyre, a mondanivaló a lehető leggyorsabban felfogható legyen.

@Sigmoid: Az "egyközpontú elméleten", hogy az emberi faj egy helyről származik, tehát nem vitatkozunk – már a tudomány sem.

Idézlek: "Tekintve, hogy az ember biológiailag fel van készítve a nyelvhasználatra - a nyelvi képesség legalább annyira génekben kódolt agyi előhuzalozás, mint tanulás eredménye – szükséges feltennünk, hogy ebben az ősi embercsoportban már nyelvet használtak, tehát beszéltek egymással.

**********

Mit értünk az alatt, hogy "ember"?

Az ember egy közös majom-ember elődtől származik. Az elfogadott állaspont még mindig az, hogy Afrikából, a legkorábbi két majomelőd mégis európai: a barcelóniai (13 millió év – vitás), a Rudapithecus (10 millió év – nem vitás, hogy az ember elődje).

BESZÉLT-e a majomelőd? Nem, mert a majmoknak nincs fizikai beszédszervük – nincs erre alkalmas gégéjük.

A csádi (Afrika) lelet 6-7 millió éves és már két lábon járt és "közel-ember" arcú volt – ami a tud. mai állása szerint "lehetetlenség" – s emiatt heves viták tárgya.

Az "északi" előember változatok erectusok: a heidelbergi és a pre-neander.

BESZÉLT-e az erectus? A legkorábbi agyszerkezeti bizonyíték arra, hogy az előember beszélt, 2 millió éves.

A "délebbi" előember leletek szintén erectusok: pekingi, jávai, dmanisi (Törökország) és az afrikaiak (Australopithecusok).

A gyenyiszovai (Urálon túli terület) már kevert "észak-déli" előembernek számít, de egyelőre túl kevés maradványát találták meg. A gyenyiszovai kevert alfaj, s mivel csak 1 millió éves lehet, feltehetően BESZÉLT.

Az ősember (a modern Neander) európai volt és egyáltalán nem érdekes, hogy kihalt-e, vagy nem teljesen, mert az elődje, a pre-neander volt az emberősünk. A modern Neander, az ősember – modellizálták a gégéjét, meg is szólaltatták a modellt – "zöngétlen mássalhangzó beszédű" volt.

A modern Sapiens legkorábbi lelete: 190.000 év – tehát akkor már biztosan kezdett felérkezni Afrikából. Ha nem sokkal előbb:-). S elterjedt az egész Földön.

Tehát a 30-40.000 évvel ezelőtti ELSŐNEK tekintett Sapiens felvándorást (Afrikából) már ideje elfelejteni. Mert ez a tömeges felvándorlás az utolsó volt, és nem az első.

***********

Egy helyen kezdett-e beszélni az ember? Vagyis az előember. Igen, ott és onnantól, amikor valamitől lejjebb szállt a gégéje. (Szerintem a "vízimajom elmélet" ad erre választ, amit a tudományban még nem fogadtak el.)

A beszédképesség az agyi beszédközponttól függ (minimum 2 millió év), s a "jó gégén" kívül még a szájberendezésen (a lapos arc előnyösebb) múlik. A "jó gége" volt az első, vagy az agyi beszédközpont? Szerintem biztosan a biológiai eszköz, a differenciált hangadásra alkalmas gége volt az első.

Egy helyen kezdett beszélni az ember? Igen, de a mai értelemben vett artikulált beszédre (zöngés mássalhangzók és a magánhangzók korlátlan kiejtésének képességére) csak a beszédfejlődés későbbi fázisában került sor. Az artikulált beszéd (genetikai képessége, vagyis a "még jobb gége" s a lapos arc átörökítése) nagy valószínűséggel a Közel-Kelet térségéből kiindulva terjedt szét a földön. S akkor honnan ered? Afrikából.

@gull 1: Ezen az alapon mi a haszna a csillagászatnak, vagy annak, hogy tudjuk, hogy keletkezett a világegyetem?

Nekem ezzel a nyelvtörténetesdivel csupán az a bajom, hogy nem látom, mi a haszna. Van annak jelentősége, hogy monogenezis vagy poligenezis? Olykor a módszer érdekesebb, mint a végeredmény. Ezért is szimpatikus nekem Jacob Böhme.

@Sigmoid: Számomra ez nagyon logikusnak hangzik, DE: mi van akkor, ha ez az adott helyen kialakult "első" embercsoport mégsem használt még nyelvet (legalábbis olyat, amit ma nyelvnek nevezünk), így pedig oda lyukadunk ki, hogy mégiscsak több helyen alakult ki több első alapnyelv. Bár szerintem az sem biztos, hogy egyáltalán beszélhetünk alapnyelvekről, hiszen azt sem lehet pontosan megállapítani, hogy egy adott nyelv mikortól önálló nyelv.

A modern evolúcióelméletet tekintve a homo sapiens, mint faj minden bizonnyal egy egybefüggő csoportban alakult ki. Tehát volt egy adott területen egy, a csoporton belül rendszeresen géncserét folytató közösség, amit az első emberi "törzsnek" nevezhetünk.

Tekintve, hogy az ember biológiailag fel van készítve a nyelvhasználatra - a nyelvi képesség legalább annyira génekben kódolt agyi előhuzalozás, mint tanulás eredménye -, szükséges feltennünk, hogy ebben az ősi embercsoportban már nyelvet használtak, tehát beszéltek egymással.

A csoport összefüggősége pedig szükségessé teszi, hogy ez a nyelv adott esetben variációkkal, de alapvetően egy közös nyelv legyen.

Tehát biológiai alapon a monogenezis tűnik valószínűnek, hacsak egyes embercsoportok nem hagyták el az eredeti nyelvüket egy teljesen mesterségesért cserébe - ez nekem valószínűtlennek tűnik, de ki tudja.

Azt lehet tudni, hogy a tudomány mai állása szerint mi a legelfogadottabb elmélet az emberi nyelv(ek) kialakulását illetően? A cikkből úgy vettem le, hogy monogenézis nem támogatott, ebből gondolom, hogy a poligenézis az általánosan elfogadott – bár bizonyítani egyiket sem lehetne, mivel több tízezer év alatt annyira megváltozik minden, hogy nehéz lenne az összehasonlító nyelvészet módszereit alkalmazni.