A bibliai héber személynevek meglepően sokatmondóak, habár erről a magyar nyelvű bibliákat forgató olvasó nem feltétlenül szerez tudomást. Cikkünkben áttekintjük, milyen névadási szokásai voltak az ókori zsidóknak, és sok furcsaságról is szót ejtünk. Miért nevették ki a zsidó nép ősanyját? Ki ellen pöröl egy filiszteus isten, és kinek a nevét cenzúrázták?

Belzebub és démonai, 17. századi angol metszet
(Forrás: Wikimedia Commons)

Máig érthető

A bibliai héber nevek általában beszélő nevek, sőt jelentésük a mai héber nyelvet ismerő olvasó számára is érthető. A szöveg sok esetben meg is magyarázza a névadás eredetét – például ezt olvashatjuk Izsák (héberül Jicchák, magyaros héber kiejtéssel Jicchok) születésével kapcsolatban:

És elnevezte Ábrahám az ő fiát, aki született neki, akit szült neki Sára: Izsáknak. […] És mondta Sára: Nevetséget tett velem Isten; mindenki, aki hallja, nevetni fog rajtam. És mondta: Ki mondta volna Ábrahámnak; fiakat szoptat Sára, hogy én szültem fiat az ő öregségére.

(1Móz 21:3, 6-7 – Dr. Bernstein Béla ford.)

A jicchák szó jelentése valóban ’nevetni fog’, ez a szó szerepel a magyarázatban is, amit dőlt betűkkel ki is emeltük. A bibliai történet szerint az idős szülőknek ugyan megígérte Isten, hogy fiuk fog születni, de maguk is meglepődtek azon, amikor az ígéret beteljesült.

Izsák újraásta apja kútjait – 19. századi amerikai bibliaillusztráció
(Forrás: Wikimedia Commons)

A Biblia szövegében annyira gyakoriak az érthető megnevezések, hogy néha nem is teljesen világos, személynévről vagy tisztségről van-e szó. Sálém királya, Málki-cedek neve például egyszerűen annyit jelent: ’az igazság királya’ vagy ’királyom az igazságosság’. A sálém szó egyébként szintén hordoz jelentést: ’teljes, egész’. (Ugyanebből a héber s-l-m gyökből ered a sálom, ’béke’ szó is.) Ezek a részletek viszont a magyar fordításban elsikkadnak, hacsak külön nem ismertetik őket. Esetünkben a katolikus Szent István Társulat bibliafordítása lábjegyzetben mindkét név jelentését említi, habár a Sálémot a kevésbé pontos ’békesség’-nek fordítja.

Az oldal az ajánló után folytatódik...

Isten nyomában

A Binjámin név jelentése ’a jobb [oldal, kéz] fia’. Bibi Netánjáhu valóban jobboldali politikus, habár ez valószínűleg csak véletlenül adódott így... Tipikus bibliai névvégződések az -él, a -já és a -jáhu, ezek mind Istenre utalnak; csakúgy, mint a jeho- és a jo- előtagok. Lássunk néhány példát! Dániél: ’Isten a bírám’, Micháél: ’Ki olyan, mint Isten?’, Jonátán: ’Isten adta’, Zechárjá: ’Isten emlékezik’ (ez utóbbi a magyar Zakariás héber eredetije). Habár nem bibliai név, de a jelenlegi izraeli miniszterelnök vezetékneve is ilyen jellegű: a Netánjáhu név szintén arra utal, hogy viselőjét ’Isten adta’. Hogy a névadási szokások évezredek alatt sem sokat változtak, azt jól mutatja, hogy idén tavasszal a régészek egy több, mint 2700 éves „Mátánjáhu” (’Isten ajándéka’) személynevet viselő pecsétnyomót találtak egy jeruzsálemi ásatáson.

Binjámin Netánjáhu, vagy ahogy az izraeliek hívják, Bibi
(Forrás: Wikimedia Commons)

Az Isten különböző neveit tartalmazó neveket görögös szakkifejezéssel teoforikus neveknek szokás hívni. Teoforikus nevek nemcsak a Bibliában szerepelnek, hanem számos más kultúrában is gyakoriak. Elterjedt dél-indiai név például a Krisnamurti, ami annyit tesz, ’Krisna formájú’ (Krisna Visnu hindu főisten megtestesülése). A Közel-Keleten már az ókorban is rendkívül népszerűek voltak a teoforikus nevek – például Nabukodonozor, azaz Nabu-kudurri-uszur babiloni uralkodó neve fohász Nabu istenhez, védje meg az elsőszülött fiút; tudniillik a név viselőjét.

Nabu a bölcsesség és az írás mezopotámiai istene volt
(Forrás: Wikimedia Commons)

Égi riválisok

Nemcsak Izrael Istenére hivatkozó teoforikus nevek szerepelnek a Bibliában, hanem találhatunk a kor más isteneire utaló személyneveket is. A báál szó jelentése ’úr’ (sőt a magyar úrhoz hasonlóan ’férj’!) – a Bibliában így hívják a különböző kánaáni istenségeket, olykor többes számban (báálim). Igazából a bibliai Istent is lehetett volna így szólítani, de ez a megnevezés már foglalt volt, a környező népek használták, úgyhogy a zsidók kerülték. Talán a legismertebb báált tartalmazó név a Belzebub, azaz héberül Báál-zevuv, ’a legyek ura’ – ezt azonban nem személy viselte, mint a következő idézetből kiderül:

És mikor Akházia kibukott az ő felházának korlátján Samariában, és megbetegedék, követeket külde el, a kiknek azt parancsolá: Menjetek el, kérdjetek tanácsot a Baálzebubtól, az Ekron istenétől, hogy meggyógyulok-é e betegségből?

(2Kir 1:2, Károli Biblia)

Itt még egyértelműen egy rivális istenről van szó, Ekron filiszteus város védelmezőjéről. A keresztény evangéliumokban azonban Beelzebul [sic!] már egyenesen a démonok fejedelmeként szerepel:

Egy alkalommal [Jézus] kiűzött egy néma gonosz lelket. Amikor a gonosz lélek kiment, a néma megszólalt. A nép elcsodálkozott. De néhányan így vélekedtek: „Beelzebullal, a gonosz lelkek fejedelmével űzi ki a gonosz lelkeket.”

(Lk 11:14-15, Szent István Társulati Biblia)

Talán azért változtatta meg az evangélista a szó végét, hogy a zevel, azaz ’trágya’ szóra utaljon.  Már jóval korábban, a zsidó Biblia idejében is szokás volt más istenségek nevét eltorzítva leírni, hogy a szerzők ezzel is kifejezzék, mennyire elítélik őket. A báál szót például gyakran helyettesítette a bóset, ’szégyen’ szó, akár személynevekben is. Izrael második királya a Krónikák könyvében Isbáál, ’Báál embere’ vagy ’uralkodó ember’ néven szerepel, Sámuel könyve viszont Isbósetnek, ’a szégyen emberé’-nek nevezi!

Isbóset meggyilkolása egy középkori francia kódexben
(Forrás: Wikimedia Commons)

Ki perel értük?

Van olyan bibliai alak is, aki ragadványnévként kapta a bálványimádásra utaló megnevezést. Gideon lerombolta Báál oltárát, és a dühödt helybeliek követelték Jóástól, Gideon apjától, hogy adja ki fiát:

Mondta Jóás mind a mellette állóknak: Hát ti pöröltök-e a Báalért, avagy ti véditek-e őt? A ki pöröl érette, ölessék meg reggelig! Ha isten ő, pöröljön magáért, hogy lerontotta oltárát. És nevezték őt [Gideont] azon a napon Jerubbáalnak, mondván: Pöröljön ellene Báal, hogy lerontotta oltárát.

(Bír 6:31-32, Dr. Bernstein Béla ford.)

Félreértésre adhat okot, hogy a báál szó ’úr’ jelentésben néha köznévként is megjelenik. A nem vallásos családba született, a zsidó valláshoz később visszatalált embereket napjainkban báál tsuvá-nak (magyarosan bálcsüvének) nevezik, ez annyit tesz: ’a visszatérés ura’. Vallási művek szerzőire pedig olykor a Báál há- előtaggal és legfontosabb művük nevével utalnak: például a lubavicsi mozgalom alapítója, a Ljadiba való Snéur Zálmán rabbi a Báál háTánjá – ’a Tánjá ura’ –, főműve, a Tánjá után. Ezek ne vezessenek félre bennünket, ilyenkor nem a bibliai Báálról van szó!

További érdekes olvasnivaló, felhasznált irodalom

Héber és arab teoforikus nevek gyűjteménye az angol Wikipédián
Az emlegetett pecsétnyomó (képpel, angolul)

Belzebub a Zsidó Enciklopédiában (angolul)