A tudományos munkáról sokszor gondoljuk, hogy biztonságos, hogy unalmas. Egy tudósra gondolva sokszor egy vastag szemüvegű, hajlott hátú, szerencsétlen mókus jut eszünkbe. A helyzet azonban sokszor ennél rosszabb. A Popular Science összeállítása alapján most megmutatjuk a legrosszabb tudományos foglalkozásokat.

Az oldal az ajánló után folytatódik...

1. Húspiaci adatgyűjtés

Ki ne szeretné a majmokat? Mondjuk azt kevesen vállalnák a majmok kedvéért, amit Jake Owens. A fiatalember környezettudományi PhD-hallgató, és a drillek ökológiai vizsgálatát végzi. Ez pedig abból áll, hogy el kell utaznia például egy Afrika nyugati partjai mellett található szigetre, Biokóra, ahol végigkúszhat a kígyóktól hemzsegő erdőn, hogy összegyűjtse a majmok ürülékét. 2010-ben pedig egy olyan illegális húspiacot kellett meglátogatnia Egyenlítői-Guineában, ahol a veszélyeztetett főemlősök húsát árulják. A rothadó hús szagában több száz szőr- és szövetmaradványt gyűjtött össze, amit később izotópos vizsgálatnak vethetett alá.

Ezeknek az adatoknak a segítségével Owens az orvvadászat központjait próbálja megtalálni. „A piacon sokan gyűlöltek, mert megpróbálom megakadályozni az orvvadászatot. És ezt a gyűlöletüket nem is palástolták” – meséli Owens. Többször seprűkkel próbálták elkergetni, leköpték, vagy botokkal és macsétákkal igyekeztek távol tartani őt a piactól. És mit kapott Owens a kitartó munkájáért? Egyelőre egy rejtélyes, hónapokig tartó betegséget, amitől kihullott a haja.

Drill
(Forrás: Wikipédia)

2. Juggalókutatás

Minden nyáron az Insane Clown Posse (ICP) nevű hip-hop együttes több ezer kifestett arcú rajongója jön össze egy Illionis állambeli sziklánál, hogy megtartsák a „Juggalók Gyűlését”. Az öt napig tartó fesztivál alatt a jugallók, ahogy magukat nevezik, elképesztő mennyiségű tudatmódosító szert vesznek magukhoz, és rapkoncerteket hallgatnak. És Rahima Schwenkbeck elmegy ide, hogy rögzítse az egészet...

Schwenkbeck a George Washington Egyetem PhD-hallgatójaként a jugallókultúrát kutatja azzal a céllal, hogy rájöjjön, hogyan lehet az ICP-nek ilyen sikere annak ellenére, hogy a sokan a világ leggyűlöletesebb zenekarának tartják. A jugallókutatás néha az jelenti, hogy órákig nézi, hogyan és mit fogyasztanak a rajongók, máskor pedig maga is beöltözik jugallónak, és például részt vesz a „pszichopata karaokéban”. Egy dolog van, amit a fesztiválon még a tudomány kedvéért sem fog kipróbálni: soha nem fog megmártózni a közeli fürdőhelyen, amit Hepatitis-tónak neveznek a fesztiválozók. (Vigyázat, az alábbi videó a nyugalom megzavarására alkalmas.)

3. Jávorszarvas-boncoló

Kevés tudósnak lehet erősebb gyomra John Vucetichnél. A michigani műszaki egyetem professzora ökológusként a jávorszarvas- és a szürkefarkas-populációk egymásra hatását kutatja az Isle Royal nemzeti parkban, Minnesota legészakeletibb szélén, a nagy tavak környékén. Ez elsőre elég romantikusan hangzik, de mégsem az. Vucetich munkája ugyanis gyakran abból áll, hogy jávorszarvas-tetemeket kell felkutatnia. A „vadászat” gyakran azzal kezdődik, hogy szagot fognak: a rothadó hús édes bűze elárulja, merre kell keresniük a dögöt. Ha megtalálták, nekiállnak felboncolni a tetemet. (Vucetich szerint legjobb az állkapocs leválasztásával kezdeni, akkor könnyű tovább vágni az állat hasa felé.) Az állatok csontjai után kutatva kukac- és kullancsrajokon kell átvágniuk. Egy-egy tetem több mint 50000 kullancsot is tartalmazhat.

Ezek után jön a zsákmány elszállítása... A kutatók majd 20 kg-nyi csontot húznak fel a laborba, sokszor nagy hóban. Ezen kívül még a farkasok maradványait is össze kell gyűjteniük a populációk genetikai vizsgálatához. „Olyanok vagyunk, mint a Mikulás” – mondja Vucetich. – Ha jól végeztük a munkát, tele van a zsákunk mindenféle ínyencséggel. A laborban aztán az összegyűjtött csontokat kifőzik, és genetikai vizsgálatnak vetik alá. A kutatások azt segítenek megérteni, hogy a fiatalkori alultápláltság hogyan befolyásolja a jávorszarvasok túlélési képességeit.

Jávorszarvas
(Forrás: Wikipédia)

4. Metrómérnök

A New York-i metrón naponta körülbelül 5,4 millió ember utazik 660 mérföldet. Az út nagy része a föld alatt vezet nyirkos és férgekkel teli alagutakban. Míg az ingázók nagy része gondtalanul utazik, egy maroknyi mindenre elszánt közlekedésmérnök azon van, hogy minden rendben legyen a metróval, és az utasok biztonságban érkezzenek meg oda, ahova igyekeznek.

Ugyan a metrót fenntartó közlekedési társaság alapos kiképzést biztosít a metrómérnököknek, valójában semmi sem tudja őket teljesen felkészíteni az alagúti munkára. A hőmérséklet nyáron akár a 100 Fahrenheit fokot (közel 40 °C) is elérheti, az alagutak tele van patkányokkal, de hajléktalan embereket is találni odalent. Hogy a vezetékekben levő halálos áramról most ne is beszéljünk. „Aki még nem volt hasonló környezetben, annak számára az alagút revelatív élmény lehet – mondja Joe Leader, aki a New York-i metróban dolgozik. „Többször láttam, hogy amint leértünk, halálra dermedtek a félelemtől.”

Forrás: Wikimedia Commons / CC BY-SA 3 0

5. Ágyipoloska-tenyésztő

Az ágyi poloskák rendszerint elég kiszámítható reakciót váltanak ki az emberekből: először félelmet, utána dühöt, majd erőszakot. Scott Harrisont azonban különös vonzalom fűzi hozzájuk. Az ohiói egyetem hallgatója ugyanis szereti a poloskákat. Míg mások azon fáradoznak, hogy kiirtsák ezeket a lényeket, Harrison éppen azon van, hogy szaporítsa őket – kísérleti célokra.

A laboratóriumban, ahol dolgozik, több mint 30 ágyipoloska-populáció él, némelyik populációba több tízezer egyed tartozik. Ezek a populációk különbözőképpen reagálnak a rovarirtó szerekre. Harrison minden nap gondosan megeteti poloskákat nyúlvérrel, még beszélget is is velük, sőt a tenyerén hordozza őket – mindezt azért, hogy stimulálja az étkezésüket. Az egyik legjobb dolog ebben a munkában – mondja Harrison –, hogy éjszakára nem lehet hazavinni.

Ágyi Poloska
(Forrás: Wikipédia)

Forrás

The Worst Jobs In Science And Three Awesome Ones