„Az írószervezetek kiszámítható működése nélkül a magyar irodalomnak nincs jövője, írott szó nélkül pedig nincs fejlődés” – szögezték le nyílt levelükben az Erdélyi Magyar Írók Ligájának X. Írótáborában, a Kovászna megyei Árkoson összegyűlt írószervezetek.

A dokumentumban kitérnek arra is, hogy a Kárpát-medencében működő magyar írószervezetek, valamint a hozzájuk kapcsolódó műhelyek, kiadók, folyóiratok „bizonytalan körülmények között, javarészt társadalmi munka formájában folytatják anyanyelvápoló, identitásőrző tevékenységüket”. Felhívják a figyelmet az írószervezetek „kiszolgáltatott helyzetére”, valamint arra, hogy a 2011-es évre megítélt, de eddig ki nem fizetett támogatás „még a túlélésükhöz sem elég”.

Az oldal az ajánló után folytatódik...

Szentmártoni János, a Magyar Írószövetség elnöke az MTI-nek elmondta, hogy szervezetük esetében a működésre fordítandó kilencmillió forintos támogatást várják a Nemzeti Erőforrás Minisztériumtól. „Tudomásunk szerint hasonló helyzet áll fenn más művészeti ágak szervezeteinél is” – tette hozzá.

„Nem nagy összegekről van szó, főleg ha az ország költségvetése szempontjából nézzük, de az irodalmi intézményrendszer fenntartásához nélkülözhetetlen” – fogalmazott az elnök, hozzátéve, hogy a hatékony működéshez lényegesen nagyobb támogatásra lenne szükség. „Összetett munkát végzünk, gondot fordítunk az érdekképviseletre, az utánpótlás-nevelésre, a hagyatékok gondozására” – magyarázta, megemlítve, hogy a hiányzó kilencmillió forintot a rezsire és a bérekre fordítanák.

Az elnök kitért arra: jelenleg is napirenden van, hogy milyen konstrukcióban vehetné át a Bajza utcai székházat a Magyar Írószövetség a hatodik kerületi önkormányzattól. „A tízéves bérleti szerződés most fog lejárni, ezért különösen fontos, hogy rendezzük végre a székház sorsát. De ha megkapjuk, hogy fogjuk tudni fenntartani?” – tette fel a kérdést Szentmártoni János.

Az elnök elmondta: a miniszterelnöktől az ügyintézés felgyorsítását várják, hogy a már megítélt pénzekre ne kelljen fél-háromnegyed évig várni. „Ez most a legfontosabb, a legégetőbb kérdés. Hosszú távon pedig arra van szükség, hogy párbeszéd kezdődjön a kormány és az irodalmi érdekképviseletek között” – tette hozzá.

„Árkoson a tehetséggondozásról tanácskoztunk. Épp ezért emeljük fel a szavunkat, mert jelenleg nem tudjuk a fiatalokat biztatni, nem tudjuk őket a pályán tartani. Sok tehetséges író azért hagyja ott a pályát, mert azt látja, hogy az irodalom nem biztosít megélhetést” – fogalmazott Szentmártoni János.