Évszázadokon át biztosra vette mindenki, hogy Anthonys Van Dyck (1599–1641) flamand festő ifjúkori portréját tanítómestere és honfitársa, Peter Paul Rubens (1577–1640) festette. A XXI. századi technológia viszont felfedte, hogy önarcképről van szó: a vizsgálatok során az ecsetkezelést elemezték a kutatók, akik azt találták, hogy a képet szinte rétegenként építette fel az egykori művész, újra és újra revideálva a részleteket. Ez a munkamódszer egyáltalán nem volt jellemző Rubensre, aki, mielőtt munkához látott volna, már határozott elképzelésekkel rendelkezett az elkészítendő festményről. Sohasem változtatta meg a már megfestett dolgokat, így a 3D-s vizsgálat során ecsetkezelése egészen más képet mutatott – olvasható a The Daily Telegraph online kiadásában.

Az oldal az ajánló után folytatódik...

A háromdimenziós eljárással megvizsgálták Michelangelo (1475–1564) Palestrinai Piéta márványszobrát is, és mint a vésőnyomok itt-ott elárulják, az 1555 táján készült alkotásba besegített a mester valamelyik tanítványa.  Mint David Arnold, a Brightoni Egyetem professzora rámutat, a 3D-s eljárások megváltoztatják a művészettörténészek munkáját.

„Most kezdjük csak megérteni, hogy milyen kérdések válaszolhatók meg ezek segítségével, amelyek révén nemcsak az alkotó kiléte állapítható meg, hanem felmérhetők például a műalkotásokat ért károsodások is, ezáltal hatékonyabb lehet a restaurátorok munkája” – magyarázta David Arnold professzor.