Noha a 2001. szeptember 11-i tragikus események megítélése egyértelmű, az oda vezető okokról és a támadásokat övező eseményekről számtalan elmélet, fejtegetés lát ma is napvilágot (erről még szólunk az alábbiakban). Mindemellett „9/11” a 21. század eddigi legfontosabb dátumainak egyike, amelynek sokkoló és zavarba ejtően filmszerű képei mindenki emlékezetébe bevésődtek, aki látta őket; globális emléknapnak számít.

Mentőalakulat tagjai a New York-i Világkereskedelmi Központ romjai között
(Forrás: MTI/EPA/AFP/Tim Sloan)

Az eseménysorozatról az azóta eltelt nyolc évben számos elképzelés látott napvilágot, a Titanic elsüllyedéséhez hasonló misztikumot kölcsönözve neki. Elemezték, megfilmesítették, egyszóval nemcsak az amerikai és világtörténelemnek, hanem a magas- és populáris kultúrának is része lett. Így természetes, hogy a nyelvben is nyomott hagyott.

9/11 – a név

Az, hogy egy ünnepet, jeles vagy emléknapot hogy neveznek, kultúránként eltér. Magyarországon például a legtöbb ünnepnek és jeles napnak saját neve van – vízkereszt, húsvét, pünkösd, karácsony, mindenszentek –, de ezek többsége egyházi, tehát történeti hagyományokkal rendelkezik. Nemzeti, állami ünnepeinknek azonban nincs saját neve, mivel egy adott nap több ünnepet is magában foglalhat. Ezért ezekre jellemzően a dátumukkal hivatkozunk: március 15. (kiejtve: tizenötödike vagy egyszerűen csak tizenöt), május 1. (ki hívja vajon majálisnak vagy a Munka ünnepének?), augusztus 20., október 23.

Az amerikai kultúrában sincs ez másképp: egyházi tartalmú ünnepeiket – Halloween, hálaadás – ők is szeretik saját néven nevezni, de velünk ellentétben náluk szinte minden ünnepnek van saját neve: Valentin-nap, Szent Patrik-nap, a Föld napja, Veteránok napja... De természetesen tőlük sem idegen a dátummal jelölés: a Függetlenség napjának másik neve 4th of July, vagyis július negyedike.

De milyen nevet lehetne adni szeptember 11.-nek? Hivatalos státusza mindmáig nincs. Természetesen nem ünnepnap; sokkal inkább gyász- vagy emléknapnak lehetne nevezni. Az aznap történtekben semmi felemelő vagy magasztos nincs, így nem lehet róluk elnevezni. Marad tehát a puszta dátummal való említés. És mivel az amerikai kultúrára jellemző a rövidítésre való hajlam, továbbá a dátum megegyezik az amerikai segélyhívó számmal (911), törvényszerű volt, hogy a szeptember 11. elnevezés idővel 9/11-gyé, azaz „kilenctizeneggyé” rövidüljön.

A mentőalakulatok egyik tagja áll a homlokzat maradványai előtt 2001. szeptember 12-én hajnalban
(Forrás: MTI/EPA/AFP/Marcos Townsend)

Misztikus számok

Hogy a dátum megegyezik a segélyhívóval, még lehetne véletlen egybeesés. A misztikumra hajlamos kíváncsiak azonban elkezdtek bűvészkedni a számokkal, s ennek eredményeképpen az egész világ hatalmas 9/11-gyé változott.

A keresők a „9/11 numerology” kifejezésre rengeteg találatot adnak, és ha az emberben csak egy egészen kis misztikus érdeklődés is bujkál, böngészés közben egészen biztosan égnek áll a haja. Ezen az oldalon például elsősorban a 11-es számmal foglalkoznak.

A 9/11 számmisztikájával foglalkozó oldalakban több megkapó elem is van. Az egyik – természetesen – a szinte tapintható félelem és az azt oldó magyarázat keresése. A másik a már-már mániákus alaposság. A harmadik pedig a „mindent belemagyarázás” érzése: minden elem egymáshoz illik, mintha az egész globális kirakós játék lenne. Az összeesküvés-elméletekről a későbbiekben még ejtünk szót.

Titokzatos versek

A misztikusok másik része – értelemszerűen – a Koránhoz fordult. Így például népszerű hoax volt a Korán 9. könyvéből (szurájából) vett 11. vers, amely így hangzik: „meg van írva, hogy Arábia fia fel fogja ébreszteni a félelmetes Sast. A Sas mérge végig fog söpörni Allah földjén, amíg páran kétségbe esnek, addig több és több embert boldoggá tesz: a Sas mérge megtisztítja Allah földjét, és béke lesz”. Mint egy másik, megbízható weboldal írja, a Korán 9:11 egyáltalán nem így hangzik, hanem ez a szöveg olvasható benne: „s ha megbánják s megtartják az imát, kötelező alamizsnát adnak, hát testvéreitek a hitvallásban. S mi részletezzük a kinyilatkoztatásokat a népnek, kik tudnak” (a magyar nyelvű Koránból, 244. oldal, dr. Mihályffy Balázs fordítása).

A népszerű-misztikus belemagyarázásoknak ezzel azonban még nincs vége, hiszen Nostradamusról, az örök ütőkártyáról még szó sem esett. Próféciái a nyugati-keresztény műveltség részét képezik, annak ellenére, hogy műveit viszonylag kevesen olvasták.

A szeptember 11-i események miatt azonban ő is a figyelem középpontjába került, az alábbi, állítólag 1654-ben íródott négysorosnak hála: „nagy égzengés lesz az Isten városában, a két fivért káosz választja el, míg az erőd kitart, a nagy vezér elbukik. Amikor a város ég, elkezdődik a harmadik nagy háború”. Az egyes elemeket az élelmes olvasók megfeleltették New Yorknak, az ikertornyoknak, illetve a támadásoknak. A vers azonban – mint ebből a cikkből kiderül – nem Nostradamustól származik, már csak azért sem, mert ő már 1566 nyarán nem élt. A szerző egy Neil Marshall nevű kutató, aki egy 1996-os tanulmányában tette közzé ezt a Nostradamus-parafrázist.

Nostradamus többi, az eseményhez utólag kö(l)tött verséről nem számolunk be (vannak bőven); az érdeklődők itt és itt tudnak utána olvasni.

Összeesküvés-elméletek

Az események kuszasága és a tájékoztatás bizonytalansága, valamint a politikai beszédstílus módosulása (erről később) egyaránt hozzájárult ahhoz, hogy az amerikaiak megkérdőjelezzék kormányuk és a média szavahihetőségét, és különböző konspirációs elméleteket gyártsanak. Ezek közül több is tudományosan megalapozottnak tűnik, bár az adott szakterület művelői elutasítják – ilyenek például az ikertornyok irányított lerombolásáról szóló elméletek. Általánosságban sok amerikai és nem amerikai gondolja úgy, hogy a szeptember 11-i eseményeket részben vagy egészben az országon belülről vezérelték.

A traumát számtalan film feldolgozta. Ezek főként a retorikájuk és a közgondolkodásra és közbeszédre gyakorolt hatásuk miatt fontosak. A filmeket műfaj (játék-, illetve dokumentumfilmek) és zsáner szerint (heroizáló, illetve deheroizáló) két csoportra lehet osztani.

A nagyjátékfilmek természetesen az események tragikus voltát és a benne résztvevők hősiességét emelik ki. Magyarországon kettőt mutattak be közülük: az egyik az Oliver Stone rendezte World Trade Center, amelynek hőse két, az épületben rekedt, életben maradt tűzoltó, a másik pedig a dokumentumfilmek elemeivel operáló A United 93-as, amely a United Airlines eltérített 93-as járatáról szól, és amelyet utasai nem hagytak végül a tervezett célpontba, a Capitolium épületébe csapódni.

A dokumentumfilmek egy része jóval élesebb hangot üt meg és szkeptikusabb. Közülük került ki minden idők legsikeresebb dokumentumfilmje, az Arany Pálmát is nyert Fahrenheit 9/11, amely minden hibája és demagógiája ellenére világszerte alternatív magyarázatot nyújtott a történtekre, és új kontextusba helyezte a médiában és a közszereplők – többek közt az elnök – szájából elhangzott információkat. Noha a film az interneten legálisan nem tekinthető meg, egy hasonlóan szkeptikus dokumentumfilm, a Loose Change igen. Az érdeklődők itt tudják magyar felirattal megnézni.

A háború retorikája

Szeptember 11. természetesen teljesen felülírta a politikai és a közbeszédet, illetve a média nyelvét is – Amerikában és a világon mindenütt. A folyamatról, amely a félelemtől és a gyásztól a törődésen, a haragon és a bosszún át a háború legalizálásáig vezetett mind szóban, mind tettekben, több komoly nyelvészeti-politológiai tanulmány született.

A nyugati politikusok egyszerre használtak belterjes (és emiatt kirekesztő), mégis erőt sugárzó és szeretetet sugalló kifejezéseket (szabadság, haza, hazafiasság), és éltek férfias, sportnyelvi fordulatokkal – miközben boszorkányüldözésnek is beillő kifejezésekhez, metaforákhoz („megvédünk benneteket a gonosztól”, „a szabadság ellenségei”) is fordultak. Tanulságos az akkori amerikai elnök, George W. Bush 2001. szeptember 20-án elmondott beszéde, amely a fent felsoroltak teljes arzenálját felvonultatta, és megalapozta a témáról való beszéd stílusát.

A történtek után az „öngyilkos merénylő”, az „iszlám fundamentalista” és hasonló kifejezések világszerte közismertek lettek, és ezek mellé felsorakoztak olyan, korábban hallott, de nem annyira közszájon forgó szavak, mint a „dzsihád”.

Ez a fajta – egyrészt érthető, másrészt álságosnak tűnő – retorika kettős hatással járt: a Közel-Kelet talán még az Öböl-háború idején sem volt ennyire a köztudatban, mint manapság, azaz a figyelem a térségre irányult. Másrészt rengeteget ártott az iszlám kultúrának, illetve az embereknek egyaránt. Könnyen hajlunk az általánosításra, így a terroristák árnyéka pillanatok alatt rávetült több millió, az eseményben semennyire sem érintett muszlimra, keresztényre, szikhre, és ennek meglettek a maga sokszor tragikus következményei.

Hogy a szeptember 11-i események milyen további hatással járnak, nem tudni. A történtek óta nyolc, gyásszal, háborúkkal, építkezéssel, embervadászattal töltött hosszú év telt el. A szörnyűségek sok családot megcsonkítottak, és sok minden(ki)ben megrendítették a közbizalmat. Csak remélni lehet, hogy soha többé fordul elő hasonló, és hogy a háború Kelet és Nyugat között mielőbb véget ér. Örökre.