A 20. század második felének olasz költészetét mutatja be olasz és magyar nyelven a Sallay Géza és Szkárosi Endre által szerkesztett Online barokk című kötet, amelyet csütörtökön mutatnak be a Római Magyar Akadémián. Az Eötvös József Kiadónál megjelent könyvről Sárközy Péter professzor, a római La Sapienza egyetem magyar tanszékének vezetője elmondta az MTI-nek, hogy 52 modern olasz költő mintegy 200 verse olvasható két nyelven az 504 oldalas antológiában.

Sallay Géza professzor – aki tavaly augusztusban, 86 éves korában hunyt el – főként a 20. század nagy olasz poétáit, például Ungarettit és Pasolinit fordította. Szkárosi Endre költő, performer, az ELTE olasz tanszékének tanára pedig az 1960-as, 1970-es évek neoavantgárd költőit, köztük az 1963-ban alakult Gruppo 63 csoport tagjainak – Nanni Balestrininek és a csoportból kinőtt mai nemzedék poétáinak – műveit ültette át magyarra a tanszék diákjaival együtt. Emellett a fordítók között olyan nagy magyar költők vannak, mint Nemes Nagy Ágnes, Takács Zsuzsa és Baranyi Ferenc.

Az oldal az ajánló után folytatódik...

Az antológia bemutatóján beszélni fog Aldo Mastropasqua kritikus, ott lesz Nanni Balestrini, a neves neoavantgárd költő és Tomaso Kemény költő, aki kilencévesen Magyarországról került a szüleivel Olaszországba. Először Byron verseit fordította olaszra, majd a magyar költők műveit ültette át olaszra és maga is sok verset írt. Most a milánói Casa della Poesia (a költészet háza) vezetője.

A 20. századi olasz költészetet 1965-ben mutatta be utoljára mértékadó válogatás a magyar olvasónak Modern olasz költők címmel a Magvető Könyvkiadónál, a szerkesztő Sallay Géza és Rába György volt. Az azóta eltelt mintegy ötven évben azonban nem csupán jelentős új irányzatok, költők, művek és fórumok jelentek meg az olasz irodalomban – köztük a neoavantgárd irányzat Sanguinetivel, Balestrinivel, Portával és Pagliaranival, a kísérletező költők, mint Villa, Spatola, Niccolai, Beltrametti vagy éppen a mitomodernista Kemény és Viviani –, hanem a korábbról ismert nagyok, például Montale, Palazzeschi, Luzi is jelentékeny művekkel gazdagították ezt a képet.

Emellett olyan nagy életművek formálódtak ugyanebben az időszakban, mint Zanzottóé, Capronié, Pasolinié, Giudicié. A mostani kötet szerkesztői ezúttal a Secondo Novecento, vagyis a 20. század második felének költészetét kívánták reprezentatív antológiában megjeleníteni, mégpedig – egy régi, jeles hagyományt felelevenítve – kétnyelvű módon, azaz a műfordítások mellett a költemények eredeti szövegét is közölve – emelte ki Sárközy Péter.

Az antológiát gazdagítja még az olasz költők fényképe, rövid életrajza, legfontosabb műveik jegyzéke, a magyar műfordítók néhány életrajzi adata, valamint a kiadványban szereplő versek forrásjegyzéke.