Pusztán az életútját áttekintve kevés nyugaton élő magyar származású tudós lenne alkalmasabb arra, hogy gazdag tapasztalatait és sokrétű tudását felhasználva fenekestől forgassa fel valamely tudományág, például a nyelvészet addig ismert világát. Tanulmányok a világ legkiválóbb egyetemein, terepmunka Szibéria őslakói és az amerikai indiánok között, a szerző neve mégsem a finnugrisztika nagyjai, hanem a komolyan nem vehető írók listáján tűnik először szemünkbe. Ugyan korai lenne még nyelvész ismerőseink számára tréfás karácsonyi ajándékot választani, mégis időszerű lehet röviden kitérni a Munkácsi Bernát manysi, angol és orosz nyelvű újrakiadásának áttekintése nyomán említett Otto Sadovszky munkásságának ismertetésére.

Otto Joseph von Sadovszky (1925-2004) életrajzáról, annak európai éveiről alig néhány információt találhat az érdeklődő: Budapesten született és nevelkedett, filozófiából a (neten fellelhető életrajzok szerint az Olaszországban található, a valóságban valószínűleg inkább ausztriai) Collegium Aloysianumban diplomázott. Az Egyesült Államokban a Berkeley Egyetemen és Los Angelesben tanított, doktori fokozatot is a UCLA egyetemen szerzett, antropológiából és indoeurópai tanulmányokból. Sadovszky 1971-től 1994-es nyugdíjazásáig a kaliforniai Fullerton Egyetemen tanított.

Otto von Sadovszky
(Forrás: The discovery of California: A Cal-Ugrian comparative study)

Sadovszky neve szélesebb körben az ún. kalugor (eredetiben Cal-Ugrian) elmélet megalkotása, vagyis a kaliforniai indián és az obi-ugor nyelvek rokonságának feltételezése után vált ismertté. A hipotézis keletkezését övező legenda nem egyedülálló a rokonítási kísérletek történetében, mégis kétségtelenül regényes.

A penuti nyelvek közé az Egyesült Államok nyugati partvidékén és környékén beszélt indián nyelvek tartoznak, mint például a cimsián, a csinúk, a jakona, a mivok és a vintu. A penuti nyelvek roppant heterogén osztályt alkotnak, agglutináló és poliszintetikus nyelvek is találhatók köztük. A nyelvészek között nincs egyetértés abban a tekintetben, hogy a penuti földrajzi, vagy genetikai alapon meghatározott nyelvcsoport-e, ilyen módon a penuti nyelvek további rokonítása sem tisztázott. (Forrás: A világ nyelvei)

A visszaemlékezések szerint Sadovszky a Berkeley egyetemen folytatott szanszkrit stúdiumai során ismerkedett meg egy hallgatóval, aki a penuti nyelvcsaládba tartozó mivok (miwok) nyelvet kutatta. Sadovszky érdeklődve belepillantott hallgatótársa egész asztalt beterítő jegyzeteibe, és meglepődve tapasztalta, sok mivok kifejezést megértett, az ismeretlen szavak egy részének jelentését pedig ki tudta következtetni, állítása szerint finnugrisztikai tanulmányainak és magyar anyanyelvének köszönhetően.

Az oldal az ajánló után folytatódik...

A két nyelvcsoport rokonságával kapcsolatos elképzelését Sadovszky The discovery of California: a Cal-Ugrian Comparative Study (Kalifornia felfedezése: kalugor összehasonlító tanulmány) című könyvében fejtette ki és indokolta meg, felfedezésével azonban sem Amerikában, sem Európában nem kapott pozitív visszhangot. Némileg kusza tézisrendszere szerint a penuti nyelvcsalád az ugor, elsősorban az obi-ugor nyelvekkel rokonítható, ebből következőleg pedig probléma nélkül beleilleszthető az uráli nyelvcsaládfába is. Nem tárgyalja ugyanakkor, melyik szinten helyezné el az újonnan csatlakoztatott indián nyelveket: besorolná őket az obi-ugor nyelvek közé, esetleg az obi-ugor, vagy az ugor csoport mellé rendelné, önálló ágként. Nem világos az sem, a két nyelvcsoport rokonságát milyen történeti rendszerben is képzeli el pontosan: a rokonság bizonyításául szópárokkal illusztrálja a vélelmezett szabályos hangmegfeleltetéseket, kimondatlanul is rokon leánynyelvekként kezelve őket, máskor látszólag ősnyelvként kezeli a szibériai nyelvváltozatot (a manysit? az obi-ugor vagy az ugor alapnyelvet?), és ebből származtatja a penuti nyelvcsalád nyelveit.

A Sadovszky elméletét Magyarországon elsőként kritizáló Rédei Károly Őstörténetünk kérdései című kuriózumgyűjteményében azt veti Sadovszky szemére, hogy bár a szerző nem dilettáns, módszertana kifogásolható, egyrészt mivel már a penuti nyelvcsalád két ága közt is óriási strukturális és szókincsbeli különbség fedezhető fel, vagyis nehéz velük kapcsolatban általános érvényű kijelentést tenni, másrészt a nyelvrokonság bizonyítására használt etimológiák sem meggyőzőek, különösen a szópárok jelentése közti nagy eltérés miatt. A kuszasághoz hozzájárul még az is, hogy bár Sadovszky az ugor nyelvekkel rokonítja a penuti nyelveket, az etimológiák, hangmegfelelések alátámasztásához igénye szerint választ finn, komi, udmurt, de akár nyenyec etimonokat is. Ahhoz azonban, hogy teóriája rendszertelenségét teljességében értékelni tudjuk, nem is szükséges járatosnak lennünk az összehasonlító nyelvtudományban, a hiányosságok és ellentmondások pusztán logikai úton is levezethetők.

Szoros helyzet és időzavar Beringnél: a penuti indiánok bevonulása Amerikába
(Forrás: The discovery of California: A Cal-Ugrian comparative study)

Simon Zsolt hívja fel a figyelmet a kalugor-elmélet kapcsán megfigyelhető kronológiai ellentmondásokra: míg a nyelvtudomány jelenlegi állása szerint az ugor alapnyelvi korszak nagyjából i. e. 2000-től i. e. 500-ig tartott, addig a Bering-szoros i. e. 10000 körül került víz alá. Ahhoz tehát, hogy az ugorok leszármazottai, rokonai a Bering-földnyelven kelhessenek át az amerikai kontinensre, mind az uralisztika, mind az indoeurópai nyelvtudomány eddigi eredményeit is teljesen át kellene dolgozni, és az eddig általánosan elfogadott korszakhatárait is legalábbis néhány ezer évvel korábbra datálni.

Elképzelhető persze az is, hogy a penuti indiánok ősei nem gyalog, hanem például csónakon keltek át egyik kontinensről a másikra, Sadovszky szerint ugyanis az obi-ugorok a mai napig egészen különleges tájékozódási képességekkel bírnak, hiszen meghatározó tereptárgyak nélkül a tajgán csak a megérzéseikre hagyatkozhatnak.

Másik hasonlóan közhelyes és logikailag követhetetlen megállapítása szerint a kalugor elméletet támasztja alá az a tény is, hogy a hosszú vándorlás és a nagy távolság nem zárja ki a közeli nyelvrokonság lehetőségét. Különösképpen azért nem, mert a ritkán lakott, zordon időjárástól sújtott északi tájakon az emberi kommunikációnak különösen nagy jelentősége van, a beszédre, társalgásra nyíló kevés alkalom kiemelkedő fontosságú, ilyen módon nem a nyelvcserét gyorsítja, hanem ellenkezőleg, kedvező hatással van a nyelv megőrzésére. Nem világos ugyanakkor, ha az ős-penutiak a hosszú út alatt megőrizték ugor eredetű alapnyelvüket, az ugor rokonság ezen bizonyítékai miért csak az két végpontján figyelhetők meg, a feltételezett útvonalon – akár csak a földrajzi nevekben is – miért nem. Kérdéses ezen kívül az is, kimutatható-e azon nyelvek hatása, melyekkel a penutiak ősei Amerika felé vezető útjuk során kontaktusba kerültek.

Összességében tehát levonhatjuk a végkövetkeztetést: a hipotézis nem bizonyosság, hasonló alakú szavak listája még nem nyelvrokonság, a tudománytalan vagy logikátlan írásoknak pedig akkor sem kell hinnünk, ha szerzőjük bizonyítványa színjelesnek tűnik is.