Az eurázsiai erdőövezetben kb. 5-6 ezer évvel ezelőtt jelentős kulturális változások történtek: ez volt a középső kőkorból (mezolit) az újkőkorba (neolit) való átmenet időszaka. A finnugor alapszókincs éppen erre a kulturális váltásra utal: a halászó-vadászó-gyűjtögető ősnépesség kezdett áttérni a termelő gazdálkodásra. Amint az közismert, a történeti nyelvészet csak a nyelvcsaládok alapnyelvének utolsó fázisát tudja rekonstruálni: a bomlástermékekből (lásd mai nyelvek) csak a bomlást megelőző közvetlen állapot, az alapnyelv utolsó stádiuma rekonstruálható. Tehát a finnugor alapnyelv kb. 5-6 ezer éve bomlott fel. Korábbi idők nyelvi állapotára nem lehet következtetni.

Ezt a korszakot érdemes a régészeti leletek segítségével is kutatnunk. A fontosságának megfelelő pontossággal. Az írásunk fejlécében már idézett hozzászólás a környezetével kibővítve így szól:

Később is volt szomszédolás a Kunda Sungiri majd Fésűskerámiás kultúra is finnugor volt. Ettől délre a preszkíta Yamna északi népessége ai az Afanaszjevó-Andronovó-Ordoszi hun vonalon mozog a Cro Magnonid C , R1a, taxonómiai , genetikai jelzőkkel.

A szöveget olvasva először is Karinthy Frigyes: Halandzsa című klasszikus humoreszkje merül föl emlékezetünkből. (Kiszera méra) bávatagon nézelődünk: tessék?, hogy mi van?, mennyi kell? – és megadóan nyúlunk a pénztárcánk után, hogy mi is kipengessük azt az öt koronát, amit a halandzsázó jóember Karinthytól bezsebelt. Amikor már képesek vagyunk gondolkodni, fölfedezzük, hogy egy ízig-vérig 21. századi internetes kommentet olvastunk, amelynek legfőbb jellemzője a nyelvi és tartalmi nagyvonalúság. Az ilyen kamukommenteket minden bizonnyal a kamukadémián tanítják (© SzabírHunOgur).

Az igazságszolgáltatásban nem számít mentőkörülménynek, ha a bűnelkövető nem ismeri a törvényt. A tudományban is ez a helyzet: ha valaki érvelni akar valamely állítás mellett vagy ellen, először is meg kell ismernie és meg kell értenie a szakirodalmat. A tájékozatlanság nem mentség a téves információk terjesztésére.

Mivel most régészeti kultúrákról szeretnénk írni, itt csak a régészettel kapcsolatos szavak megfejtését adjuk: a Kunda Sungiri nyilván Kunda-sigiri szeretne lenni. 50-60 évvel ezelőtt valóban úgy gondolták, hogy létezett ilyen régészeti kultúra. Ma nem gondolják. A fésűskerámiás kultúra ismert úgy is mint a fésűs-gödröcskés kerámia kultúrája, a Yamna pedig az orosz jamnaja (szó szerint ’gödrös’) kultúra angol átírása lehet. E kultúrát azonban a magyar nyelvű szakirodalom gödörsíros kultúraként is emlegeti. A gödörsíros népesség feltehetőleg nem játszott szerepet a finnugor népek etnogenezisében.

Moszkva őstörténete kapcsán már írtunk a gyjakovói régészeti kultúráról, most a Kunda-sigiri kultúra következik.

„Kunda-sigiri” régészeti kultúra

A Kunda-sigiri kultúra fogalmát László Gyula vezette be a magyar régészeti szakirodalomba. 1961-ben használta először, az Őstörténetünk legkorábbi szakaszai című művében. Az elnevezést Richard Indreko észt régésztől vette át (Indreko az észtországi Kundai kultúra feltárója és leleteinek publikálója volt):

Az észak-eurázsiai csontkultúra is két részre oszlik: az első Szibéria és a Kelet-Baltikum tiszta csontkultúrája, amit közönségesen Šigir-Kunda kultúrának nevezhetünk, a másik pedig Észak-Németország vegyes kultúrája és a Maglemose-kultúra Skandináviában. [Indreko, Richard (1948): 384.]

A régészet fejlődésére jellemző, hogy amikor még kevés lelet ismert egy adott területről vagy kultúrából, akkor születnek meg a nagy ívű elméletek. Később, ahogy szaporodnak a leletek, ezek az elméletek általában elavulnak. Mégsem mondhatjuk, hogy Indreko hibázott volna, hiszen a szintézist, a megfigyelt jelenségek magyarázatát a tudománynak minden korszakban folyamatosan végeznie kell ‒ párhuzamosan az adatgyűjtéssel.

László Gyulának azért volt szüksége Indreko elméletére, mert a mezolitikus szvidéri kultúra területéről (Lengyelország, Baltikum) kívánta a finnugorokat kelet felé vándoroltatni, az Urálig és azon is túl. Márpedig a sigiri lelőhely az Urálon túl található, Jekatyerinburg közelében.

Őstörténeti elméletének bizonyítása során László Gyulának cáfolnia kellett A. Ja. Brjuszov állításait is. A szovjet szerző szintén összekapcsolta a kundai és a sigiri lelőhelyet, csak éppen fordított vándorlásra gondolt: a kultúra Sigir felől terjedt Kunda irányába. László Gyulának könnyű dolga volt a cáfolattal, mert Brjuszov érvei a tudományon kívülről érkeztek: Indreko azon polgári régészek közé tartozik, akik a nyugat fejlettségét hirdetik a barbár kelet fölött, irgum-burgum, micsoda dolog ez… (Ha más műveiben is írt ilyesmit, érteni véljük, miért kapott Lenin-díjat.)

Brjuszovnak voltak egyéb érvei is: pl. a terület későbbi(!) leletei alapján a sigiriek nem származhatnak a nyugat-európai cromagnoid embertípustól, valamint már Castrén is megírta (nyelvi adatokból kiindulva), hogy a finnugorok kelet felől érkeztek. Ezt az úgynevezett kevert érvelést ma a régészetben nem fogadják el. A Kunda-sigiri kultúra fogalma évtizedek óta kikopott a régészetből, a kutatók külön vizsgálják a kundai és a sigiri kultúrát.

Kundai kultúra

Az észtországi Kunda városa mellett egy aprócska dombon (Lammasmägi) kerültek elő a kultúra első leletei. Ez a dombocska a jégkorszak végén még a nevezetes Ancylus-tó szigete volt, így nyújtván biztonságot az ott élő embereknek.

A kultúra lelőhelyei Lengyelország, Belorusszia, a balti államok és Dél-Finnország területén, valamint Oroszországban Szentpétervár körzetében találhatók. A kundai kultúra a radiokarbon vizsgálatok alapján i. e. 7400‒6000 közé datálható.

A kundaiak halászattal és vadászattal foglalkoztak, szerszámaikat, fegyvereiket (balták, tűk, lándzsák, szigonyok, nyílhegyek) túlnyomórészt agancsokból és egyéb csontokból készítették, de természetesen voltak kőeszközeik is. A csontmaradványok alapján a következő állatokra vadászhattak: jávorszarvas, rénszarvas, nyest, vidra, hód, vaddisznó, fóka és mamut. Az elhunytakat nyújtott testhelyzetben temették el, esetenként okkerral szórták be őket.

A kultúra eredetét Indreko északnyugaton kereste, a kundaiakat a Maglemose-kultúrából származtatta. László Gyula inkább a Gravetti-kultúrából. A kundai lelőhelyen a mezolitikus réteg (kundai kultúra) fölött fésűs-gödröcskés kerámiát tartalmazó réteget is föltártak.

Sigiri kultúra

A sigiri lelőhely Oroszország Szverdlovszki területén található, Jekatyerinburg (a szovjet időkben: Szverdlovszk) közelében, a Csigiri tó melletti mocsárban. A terület a mezolitikumtól lakott volt, a tó partján a későbbi korokból származó földvárat is feltártak, s benne sokféle leletet (vaskést, kerekaljú edényt stb.).

A sigiri mezolitikus leletek már a 19. század vége óta ismertek voltak, tehát korábban, mint a kundaiak. Sajnos túlnyomórészt nem szakszerű ásatásból származnak.

Szavcsenko, Lilly és Zsilin 2011-ben publikálták néhány sigiri lelet radiokarbon vizsgálatának eredményét. A legrégebbinek egy nyílhegy bizonyult, kora: i. e. 8800-8700. A sigiri lelőhely tehát korábbra datálható, mint a kundai. László Gyula 1961-ben a nyugat–keleti irányú vándorlás bizonyítása érdekében amellett érvelt, hogy a kundai a régebbi… A radiokarbon eredményekből persze még nem következik automatikusan, hogy történt valamiféle kelet–nyugati vándorlás (de nem is zárható ki).

A sigiri népesség ugyanúgy halászatból és vadászatból tartotta fenn magát, mint a kundai. Tipikus sigiri mezolit kori csontleletek a hosszú és keskeny, tűhöz hasonló nyílhegyek, a széles egyélű kések, a vastag jégtörő szigonyok, a kőpengével ellátott nyílhegyek és szigonyok, a bikonikus kidudorodással rendelkező hosszú nyílhegyek (sigiri típus), a halhorgok és a fogazott szigonyok.

A sigiri idol

A sigiri tőzegmocsár legszenzációsabb lelete az a vörösfenyőből faragott totemoszlop, amely 1890-ben került elő. Fiúk-lányok minden hollywoodi vagy DEFA indiánfilmben ilyet láthatnak. Noha a mocsár a faanyagot kiválóan konzerválta, de azért mégis csak több darabban került elő. Így lehet vitatkozni rajta, hogy milyen magas volt. A vélemények 280 és 530 centiméter között szóródnak. A vita mindörökre eldönthetetlen marad, mivel az idol egy része elveszett.

1997-ben egy restaurálás alkalmával radiokarbon vizsgálatot végeztek. Megállapították, hogy a totemoszlop 9500 éves. Sigirből fennmaradt egy másik idol feje is.

Finnugor?

A Baltikumtól Nyugat-Szibériáig terjedő eurázsiai erdőövezet őslakói a mai finnugor és szamojéd népek elődei voltak. Ez az egymást követő régészeti kultúrák kapcsolatából levezethető.

A most tárgyalt sigiri és kundai kultúra leleteinek hasonlósága nyilvánvaló. Egységes Kunda-sigiri régészeti kultúráról azonban mégsem beszélhetünk, hiszen a két leletcsoportot hatalmas távolság választja el egymástól. A kulturális hasonlóságra pedig többféle magyarázatot is adhatunk.

Arról egyelőre keveset tudunk, hogy a kulturális fejlődés közben hogyan alakultak a tényleges vérrokonsági viszonyok. Amit sokan sok tudásnak gondolnak, az valójában nagyon kevés. A paleogenetikai adatok egyes gyűjtői és elemzői nem ismerik a történelmet. Ezért nem tudják, mit és hol kellene vizsgálniuk. A kutatás azonban lendületesen folyik, tehát ismereteink az említett hibák ellenére mégiscsak gyarapodnak.

Amint arra már utaltunk, nyelvészeti módszerekkel nem nyerhetők adatok a nyelvcsaládok felbomlása előtti évezredekről. E korszak nyelvi folyamatai tehát csak a kulturális és a genetikai kapcsolatok segítségével modellezhetők. Modellt sokfélét lehet alkotni. Erősen bíznunk kell abban, hogy valamelyik modellünk tényleg megközelíti az egykori nyelvi helyzetet.

Ha végigtekintünk az emberiség fejlődésén, akkor azt látjuk, hogy egyre jobban begyorsulunk. A korszakhatárok nehezen húzhatók meg, de az látható, hogy az információcsere és a technikai fejlődés egymásra hatása viszi a világot a boldog jövő, avagy a tragikus vég felé.

Az őskőkor (paleolitikum) kb. 2,4 millió éve kezdődött és 11-12 ezer éve ért véget. A gyorsabb fejlődés nyilvánvaló gátja a korlátozott kommunikáció volt. A mai értelemben vett nyelvek kialakulása valamikor a paleolit és a mezolit kor határán történhetett, és éppen ez tette lehetővé a kulturális váltást. A kommunikáció fejlődését segíthette a kezdetleges kereskedelmi kapcsolatok kialakulása (nyersanyagok cseréje), és viszont: a kereskedelmi kapcsolatok kialakulását gyorsíthatta a nyelv által hatékonyabbá váló információcsere. A mezolitikum tehát a két új csoda – a nyelv és az árucsere bővületében és bűvöletében zajlott. Ugyanakkor az is látható – éppen Kunda és Sigir egyelőre ismeretlen jellegű kapcsolatának példáján, hogy a fejlődés előnyei csakis a mozgással voltak kiaknázhatók. A halász-vadász csoportok könnyen mozogtak, nagy területeket tudtak bejárni. A jégkorszak után kialakuló eurázsiai erdőövezeten belül a mezolitikum során folyamatos lehetett a különböző csoportok keveredése. Ez fenntartotta a nyelvi egységet és fejlesztette a nyelvet. Amennyiben volt uráli/finnugor alapnyelv, akkor a középső kőkorban élt és virágzott. Felbomlása pedig a mai erdőövezet teljes beerdősülésével és a termelő gazdálkodásra való átállással lehetett összefüggésben. Ezt azonban legfeljebb egy időutazással tudnánk bizonyítani.

Az oldal az ajánló után folytatódik...

Felhasznált irodalom

Brjuszov, A. Ja. (Брюсов, А. Я.) 1952: Очерки по истории племён Европейской части СССР в неолитическую эпоху. Москва

Indreko, Richard 1934: Vorlaufige Bemerkungen über die Kunda-funde. Sitzungsberichte der gelehrten estnischen Gesellschaft. Tartu, 225–298.

Indreko, Richard 1948: Die Mittlere Steinzeit in Estland. Stockholm

László Gyula: Őstörténetünk legkorábbi szakaszai. Budapest

Szavcsenko, Sz., Lilly, M., Zsilin, M. (Савченко, С. – Лилли, М. – Жилин, М.) 2011: Новые AMS-даты предметов вооружения из кости и рога Шигирской коллекции Свердловского областного краеведческого музея. In: Шестые Берсовские чтения. Материалы всероссийской научно-практической конференции. Екатеринбург, 49–55.

Követem a cikkhozzászólásokat (RSS) Az összes hozzászólás megjelenítése Az összes hozzászólás megjelenítése