A nyelvi változásoknak gyakran az az okuk, hogy az egyik szerkezetre hat egy másik. A konzervatívabb ízlésű nyelvhasználók ennek persze nem örülnek, ellentétben azokkal, akik szeretik, ha a nyelv „logikus”.
Tárgyas ragozásúak csak azok az igék lehetnek, amelyeknek a mondatban van tárgyuk – legalábbis elvben. A valóság azonban rácáfol elméleti elképzeléseinkre.
A különböző tudományterületek gyakran megihletik egymást. Jogos tehát olvasónk kérdése: kimutathatóak-e egy pszichológiai elmélet párhuzamai a nyelvben is? Házi szakértőnk igyekszik helyreállítani az egyensúlyt.
A szavakat gyakran egészen különböző értelemben használjuk a hétköznapi és a jogi nyelvben. Házi szakértőnk ezúttal jogi szövegek tanulmányozására kényszerült. Ennek köszönhetően azt is megtudhatjuk, mi a csuda az az áteresz.
Olvasóink, úgy tűnik, néha olyasmiket kérdeznek szakértőnktől, melyre nyilván maguk is tudják a választ. Vagy csak ügyetlenül teszik fel a kérdést? Igyekszünk objektívak lenni.
Reméljük, házi szakértőnk olyan, mint a régi reklám szerint a tejföl, hiszen már ő is amiatt aggódik, hogy unalmassá válik. De úgy látszik, vannak dolgok, melyeket nem lehet elégszer elmondani.
Olvasónk kérdése nyomán házi szakértőnk a „kaja” szó nyomába ered, de folyamatosan elveszti a szálat. A történet mégis tanulságos, hiszen megtudhatjuk, milyen sokféle problémával kell szembenézni a szótörténeti fejtegetések során.
Az ideogrammák olyan jelek, melyek az írásban nem a szavak hangalakjára, hanem a jelentésére utalnak – jellemző ez, ha nem is kizárólagosan, például a kínai írásra. Talán meglepő, hogy vannak ilyenek a magyar helyesírásban is – házi szakértőnk azon e...
Olvasónk kérdésére szakértőnk könnyen válaszol, ám közben terminológiai hiányosságokat fedez fel. Kiderül, mi mindenre jó a kutya, a fa, az istálló vagy a pitvar, és mi a közös a nyálban, a feleségben és a répában.
Bevehetetlen erőd – igen, ez a magyar helyesírás, mely szabályozni szeretne bizonyos kérdéseket, ám ezt olyan módon teszi, hogy a nyelvhasználó kénytelen visszavonulót fújni: a szabályok úgy vannak megfogalmazva, hogy a gyakorlatban követhetetlenek.
Olvasónk a szokottnál is eljebb csodálkozott egy kifejezés hallatán, így aztán szakértőnkhöz fordult. De mi teszi lehetővé, hogy fokozzuk az el igekötőt?
A rokon értelmű szavak sokszor felcserélhetőek, de nem mindig. Azt azonban külön kutatás nélkül, egyszerű nyelvhasználóként már nehezebb megmondanunk, mikor igen, mikor nem. Olvasónk is ezért fordult szakértőnkhöz.
Olvasónk foglalkozása megköveteli, hogy jól ismerje a helyesírást, de még ő sem tudja eldönteni, hogy a „biobor” vagy a „bio bor” írásmód-e a helyes. Szakértőnk olyan helyesírást javasol, mely nem mérgezi meg az életünket...
Reméljük, olvasónk nem cukkolni akarta szakértőnket, amikor olyan szó eredete iránt érdeklődött, amely még A magyar nyelv történeti-etimológiai szótárában sincs benne...
Házi szakértőnk ezúttal kénytelen elismerni, hogy nem járatos a cirkuszi nyelvben – annál jobban ismeri azonban a nyelvvédők, a mások nyelvhasználatát folyamatosan kritizálók okoskodásait.
Miért nem azt mondjuk, hogy „tavaszban”, „őszben”, „éjben”, „napban” a helyett, hogy „tavasszal”, „ősszel”, „éjjel”, „nappal”? A kérdésre nincs egyszerű válasz, szakértőnk azonban elmondja, amit el lehet mondani...
Kérdésre válaszolva házi szakértőnk most olyan szerkezetekről mesél, melyek más, hasonló szerkezeteknek „ágyaznak meg”. Arra látunk példát, hogyan terjedhetnek el olyan formák, melyek nem felelnek meg az adott nyelv általános vonásainak.
Bármilyen meglepő, de van összefüggés a szavak hossza és gyakorisága között. A gyakori szavak rövidülnek – méghozzá sokkal gyorsabban, mint képzelnénk.
Bizonyos esetekben azzal szembesülünk, hogy a nyelvben nincsenek olyan eszközök, amelyekkel létrehozhatnánk a számunkra éppen szükséges alakot. Ilyenkor kényszerűségből hasonló, de a célnak nem tökéletesen megfelelő eszközökhöz nyúlunk: a többi nyelv...
Házi szakértőnk olyan témával kapcsolatos kérdésre válaszol, melyről már többször esett szó. A mai nap különlegességének köszönhetően azonban ismét visszatérünk a problémakörre.
Önök sem szeretik, ha kérdeznek valamit, és azt a választ kapják, hogy „attól függ, hogy érted”? Sajnos vannak olyan kérdések, melyekre csak így lehet válaszolni. Erre kényszerül most házi szakértőnk is.
Olvasónk az iránt érdeklődik, hogy lehetséges-e az, ami egyébként nem lehetséges. Szakértőnk válaszából az is kiderül, hogy a hasonló nyelvi elemek nyelvtörténetileg nem feltétlenül úgy függnek össze, ahogy első pillantásra gondolhatnánk.
Ha igazságtalanul bírálnak valakit vagy valamit, akkor is meg kell védenünk, ha egyébként mi sem szeretjük. Így tesz most házi szakértőnk is, aki egy aktuális kérdésben nyilvánít véleményt.
A család- és településnevek néha egészen messzire vezetnek. Olvasói kérdés nyomán házi szakértőnk is egy családnév nyomába eredt, és egészen Közép-Ázsiáig jutott.
Házi szerzőnk olvasói kérdések alapján most azon mereng, hogy feudális maradvány-e a magázódás, mikor helyénvaló a tegeződés, és hogyan szólíthatjuk meg egymást.
A világ nyelvei mind az emberi nyelv megvalósulásai – fogadjunk tehát kétséggel minden olyan állítást, amely bármely nyelvről azt állítja, hogy „az egyetlen, amelyikben”... Házi szakértőnk ismét ilyen ügyben kénytelen kiábrándítani olvasónkat.
A nyelv elemeinek jelentését azon szerkezetek alapján általánosítjuk, amelyekben előfordulnak. Helyes eredményre persze csak akkor juthatunk, ha megfelelően válogatjuk a mintáinkat. Egy olvasói kérdés kapcsán erre hívja fel a figyelmet szakértőnk is.
A szótörténeti kutatások nyelvi adatokon alapulnak. Adatok híján a szakértők sem boldogulnak. Olvasónk kérdez, házi szakértőnknek pedig ki kell mondania a két bűvös szót...
