Olvasónk zavarban van: nem érti, ki fogan meg: az anya vagy a gyermek? Házi szakértőnk a nyelvtörténet mélységeiben is elmerült, és a szóképzések furcsaságai is megmérettetődnek.
A „melyik” több egyforma jellegű tárgy közüli választásra kéri a hallgatóságot, a „milyen” szót tartalmazó kérdés ezzel szemben nem egy (több) dolog azonosítását kéri a hallgatóságtól, hanem azt, hogy bizonyos jellegzetes tulajdonságot vagy tulajdons...
A „felmos” inkább padlóra, a „lemos” inkább nagyobb tárgyra, a „megmos” pedig nagyon sok mindenre vonatkozhat, de ezeknek a használatoknak nincs jól látható összefüggése az igekötő megválasztásával.
Olvasónk látszólag komoly nyelvészeti kérdést tesz fel. Házi szakértőnknek azonban sajnos ezúttal nincs alkalma a nyelvelméleti kérdések mélységeibe ereszkedni, helyette ismét a helyesírás miatt morog.
A helyesírás senkire nézve nem kötelező, magánjellegű kommunikációban pláne nem. Vannak helyzetek, amikor a jobb megértés érdekében célszerű is megszegni őket. Máskor viszont éppen a megértés érdekében érdemes a „helyes” használat mellett megmaradni.
Vannak rettentő ritka magyar szavak, mint például nyaralócska, autómoraj, elcsehesít vagy éppen csánk, amelyeknek a létezését nyilván senki sem kérdőjelezné meg. Vagy mégis?
A sorbaállás társadalmi „intézményre”, módszerre utal, aminek az a lényege, hogy az dönti el, ki mikor kerül sorra, hogy mikor érkezett a sorbaállás helyszínére, és ennek következtében hányadik a sorban – még csak nem is kell állni ahhoz, hogy az emb...
A latinban létezik a hím- és a nőnem megkülönböztetése, de az ’apa’ jelentésű (és hímnemű) „pater” szó nem az ’anya’ jelentésű (és nőnemű) „māter” hímnemű változata (vagy megfordítva), hanem történetileg semmi közük egymáshoz, ahogy az ’öcs/báty’ jel...
Az „ismétlős” válaszok funkciója, hogy a beszélő „fenntartásait” fejezi ki, azt, hogy a válasza nem a teljes igazságot fejezi ki – éppen a megismételt elem tekintetében. Ha ugyanis egyszerű, ismétlés nélküli választ adna, az azt sugallná, hogy a vála...
A nyelvnek az a szemlélete, amelyik az iskoláinkban még mindig szinte egyeduralkodó, azt sugallja, hogy a „szabályok” mindig egyetlen „helyes” alakot engednek meg. A nyelvet olyasmiként mutatja be, mint a helyesírást, pedig még a helyesírási szabvány...
Azt, hogy mi helyes és nem, nem a nyelvtani szabályok, hanem nyelvérzékünk alapján döntjük el. A nyelvtani szabályok csupán arra szolgálnak, hogy megmagyarázzuk, miért is érzünk egy-egy alakot helyesnek – vagy éppen helytelennek.
Olvasónk szerint egyes kifejezések manapság nagyon sok esetben elveszítik eredeti funkciójukat, és inkább afféle kötőszóként szolgálnak. Házi szakértőnk szerint konkrétan ezek az esetek korunkra jellemzőek, de hozzájuk valamilyen szinten hasonló vált...
Teljesen alaptalan feltételezés, hogy a magyar eredetű szavak bármiben is „jobbak”, mint az idegen eredetűek. Ráadásul jó dolog a nyelv gazdagsága, vagyis az, hogy egyazon célra sokféle kifejezés áll a rendelkezésünkre.
Könnyen félreérthetjük a másikat. Azt gondolhatjuk, túlságosan is büszke, miközben épp udvarias akar lenni – vagy éppen csak bizonytalan. Óvakodjunk az elhamarkodott ítéletektől!
A stimi (chtimi) vagy sti (chti) nyelvnek régebbi, ismertebb magyar neve is van: pikárd. A pikárd az irodalmi franciához közelebb eső nyelvjárások csoportjába esik, ám egyes sajátos vonásai miatt az irodalmi franciát beszélők számára nehezen érthető.
Olvasónk nem nagyon szeret egy bizonyos kifejezést, ám házi szakértőnk elég megértően viszonyul fenntartásaihoz, még ha nem is igazán ért vele egyet. Talán olvasóink számára sem lesz haszontalan, ha megismerik véleményét.
Nem lehet valaminek jó szaga, mert a szag eleve rossz – hangoztatja sok nyelvtársunk. Az ilyen megalapozatlan logikázásoknak azonban messze ható következményei lehetnek...
Mi látnivaló lehet egy köldökön? A ködöt sülve, főve vagy rántva érdemes fogyasztani? Miről szólnak a kövek? Házi szakértőnk sajátos olvasói kérdések megfejtésével kísérletezik.
Olvasónknak nem tetszik egy új akadémiai projekt neve. Vajon házi szakértőnk megvédi az elnevezést, vagy igazat ad olvasónknak, és maga is rosszallását fejezik ki?
Nem azok a szerkezetek helytelenek, melyek nem szerepelnek a nyelvtanokban, hanem a nyelvtanok hibásak. Nem egyszerűen azért, mert nem tárgyalják az adott szerkezeteket, hanem azért, mert leegyszerűsített képet sugallnak a nyelvről.
Vannak igék, melyeknek alakjuk alapján mást kellene jelenteniük, mégis ugyanúgy használjuk őket. Ráadásul nem feledkezhetünk meg a magyar, az angol, a latin és a holland között felfedezhető figyelemre méltó hasonlóságokról sem.
Nem kétséges, hogy a munka lehet kín, szenvedés, ha annak, aki végzi, nem a kedvére való, és főleg ha kényszerből végzi. A nagyobb európai nyelvek között körülnézve azt találjuk, hogy szép számmal van köztük olyan, amelyben a ’munka’ értelmű szó ered...
„Menj a francba!” – küldjük el egymást melegebb éghajlatra. De vajon hol a francban van ez a franc, hogy a franc essen belé?! Házi szakértőnk ennek járt utána.
Azon is sokat gondolkoztam, hogy miért hatnak rám ennyire taszítóan az ilyen újítások, miközben semmilyen más újítástól, még az egy-egy rétegre jellemzőktől sem idegenkedem, sőt, vidáman használom is őket. Alap. Akkor ezek miért taszítanak? Elmondom,...
Gyors internetes kereséssel találunk ugyan kb. 4% rizset és kb. 25% rozsot előfordulást, de ezek nagy része a „helyes” alakot firtatja. Mi okozhatja a bizonytalanságot?
Egyes esetekben a szavak jelentése attól is függhet, hogy hangsúlyosak vagy hangsúlytalanok-e a mondatban. Nagy hibát követünk el, ha egy hangsúlytalan szón azt a jelentést kérjük számon, mely hangsúlyos használatakor fordul elő.
