Mi alapján választunk ki „szép” szavakat? Ha fel kell sorolnunk kedvenc szavainkat, vajon hangzás vagy jelentés alapján választunk? Külön tudjuk választani a kettőt? Lássuk, mit mutatnak az eddigi példák.

Azt, hogy egyáltalán szépségversenyt tartsunk a szavak között, Paul Valery nevéhez köti az irodalmi hagyomány, írja az origo.hu. Naná, hogy francia találmány a dolog – azt viszont már nehéz megállapítani, melyik dominált inkább a költő rangsorában, a hangzás vagy a jelentés. A dallamos szavak ugyanis egytől egyig pozitív jelentésűek. A francia top tíz tehát a következő volt: pure, jour, or, lac, pic, seul, onde, feuille, mouille és flute. Vagyis magyarul: tiszta, nap, arany, tó, hegyfok, egyedül, hullám, levél, csermely, fuvola.

A mi Kosztolányink 1933-ban állította össze híressé vált listáját. Ezen már nem csupán kellemes szavak szerepelnek – hangzásuk viszont mindenképp karakteres és különleges. Lássuk a költőóriás verzióját a tíz legszebb magyar szóról: láng, gyöngy, anya, ősz, szűz, kard, csók, vér, szív és sír.

A nyelv iránt érdeklődőknek mindig érdekes vitatémát jelentenek a legszebb szavaink. Hiszen már azon is el lehet tépelődni, mit jelent egyáltalán a szépség egy szónál, arról nem is beszélve, hogy ennél szubjektívebb kategóriát keresve se lehetne találni. Foglalkoztatni azonban mindenképp foglalkoztat bennünket, évszázadtól és irodalmi vénától függetlenül: Kosztolányi nyomdokaiba lépve ugyanis tavaly, a magyar nyelv évében Hagyj egy szót magad után címmel kampány indult, és a lelkes nyelvhasználók szavazhattak arról, melyik szavak állnak legközelebb a szívükhöz-fülükhöz. Erre a listára már olyanok is felkerültek, mint a fricska, a guriga, a lenolaj – és persze a szeretlek.

Az mindenesetre biztos, hogy az édesanya szóért továbbra is odavagyunk: a tavalyi szavazás nyertesét is tisztelhetjük benne. Bár Kosztolányi a rövidebb változat, az anya mellett döntött, valószínűleg ő is egyetértene abban, hogy ez az egyik legkedvesebb magyar szavunk.

És ön mit gondol?